Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-273

Az országgyűlés kepviselöhazánui: igenis kereteket és kiindulási pontot feltétlenül ad. A kisgyűlés beállításán kívül én különösen a közigazgatás korszerűvé tétele és javítása szempontjából két gondolatot látok nagyon helyesnek. Az egyik az egyéni felelősségnek a közigazgatásba való bevitele, (Helyeslés a jobboldalon") ami az egyéni hatáskörök megalapozásához vezet, a másik pedig a tisztviselőkérdés, az új generáció kérdése. (F. Szabó Géza: Helyes!) Kétségtelen, ugyanis ne tagadjuk mi közigazgatásiak, hiszen magunkat is bíráljuk, és a magunk bűnét is feltárjuk, hogy nálunk a közigazgatási bölcsességnek egy sarkalatos alapelve volt: a felelősség bölcs áthárítása. (F. Szabó Géza: Nagyon igaz!) Ezt az alapelvet kissé ki kell radíroznunk a közigazgatási gyakorlatból, mert a kiadom, leadom, felhívom, utasítom, véleményt kérek, ez mindig csak felelősségáthárításra vonatkozó intézkedéseket tartalmaz. így tettünk mi is, így tettek eleink is, talán most már utódaink is, mihelyt azonban az egyéni felelősség elve jobban kidomborodik, — ott van például az alispáni hatáskör kiszélesítése azzal, hogy a közigazgatási bizottság elsőfokú hatásköre az alispán hatáskörébe megy át, aki saját felelősségére intézkedhetik és rendelkezhetik — nagyon természetes, hogy ez a felelősség érzését nagyon is emelni fogja és nem is tudja, de nem is fogja akarni többé követni a jövendő generáció már ezt a módot, ahol egy-egy ügy elintézésébe háromszor szól bele hat fórum. T. Ház! A tisztviselőkérdés talán a részemről a legnehezebb, azért, mert hiszen osztályostársa voltam annak a tisztviselői osztálynak, amelyről annyi bírálat hangzott el s annyi dicséret áradott feléje, de amelyet viszont annyi — nagyrészben burkolt — gáncs is ért. En ismerem a tisztviselők sorsát. Nehéz sors az, nemcsak azért, mert nagyon korlátoltak a vagyoni viszonyai, illetőleg anyagi dotációja, mert hiszen ahogy Concha mondja, a tisztviselők az állami életnek szerzetesei, mert le kell tenniök a szegénységi s az engedelmességi fogadalmat és a becsületbeli ártatlanság fogadalmát is, hanem nehéz különösen azért, mert a mai közigazgatási szisztéma olyan, hogy minden egyéniséget, minden gondolatot, minden vágyat és célt bele kell gyúrni az aktába és bele kell ölni egy szűk hivatali keretbe a nélkül, hogy az ember valamit, a közre kihatót és nagyot alkothatott volna, vagy talán elfogadhatót és elismerésreméltót is, mert hiszen felőröl minden anyagi, erkölcsi és szellemi erőt az akta elintézése. Ne méltóztassék azoktól a tisztviselőktől néha-néha egy elismerő szót sajnálni, mert megérdemlik, nagy áldozatot hoznak, saját egyéniségüket hozzák áldozatul a közért. A tisztviselőképzésre, úgy a gyakorlati, mint elméleti szempontból, annak más alapra való fektetésére feltétlenül szükség van és ettől várom én a legnagyobb eredményeket. Ha az általános kulturális nívó emelkedik, erre nem lehet mással válaszolni, minthogy a társadalmi és állami élet vezetőinek kulturális nívóját még tovább kell emelni és fokozni. Es hogyha az állami és társadalmi szükségletek szaporodnak és nehezednek, ennek megint az az ellenszere, hogy képzett embereket és talpig férfiakat kell odaültetni, akik vezetnek és akik dolgoznak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezért az elméleti képesítésre vonatkozó részt a magam részéről helyesnek, szükségesnek, nélkülözhetetlennek és mellőzhetett lennek tartom. Más kérdés az, hogy majd ak27a. ülése 1929 április 9-én, kedden. 15 kor, amikor az egységes jogi kvalifikáció rendszere bejön szisztémánkba és törvénykönyvünkbe, milyen vizsgát követeljünk meg, vagy ne követeljünk meg. Az alapelv az, hogy a közigazgatási tisztviselő elméleti kvalifikációjának nívója legalább is olyan magas legyen, mint amilyen a legmagasabb elmélet jogi kvalifikáció Magyarországon. Az is kevésbbé fontos, vagyis inkább részletkérdés, hogy milyen kvalifikációt kössünk ki, hogy vájjon elfogadjuk-e Kossalka János igen t. képviselőtársamnak azt az indítványát, hogy a műszakiakat is bevon; juk az adminisztráció keretébe bizonyos jogi kvalifikáció megszerzésével vagy nem, az is részletkérdés. Az alapelv mégis csak az marad, hogy magasabb elméleti képesítés kell. Felhozhatnék példaképpen több megtörtént esetet, amely azt bizonyítja, hogy egy az iskola porát még alig lerázott fiatalember imperiumot kapott a kezébe, de azzal minden jóakarat és igyekezet ellenére nem tudott élni. Ügy járt vele, mint az a gyermek a késsel, aki megvágta saját kezét és sértett másokat is. A gyakorlati képesítés ugyanezen alapelven nyugszik. A gyakorlati képesítés annál is inkább szükséges, mert hiszen ma egészen mások a feladatok, egészen mások a célok és egészen más armatúrával ', kell annak a közigazgatási tisztviselőnek az élettel és a népért megvívnia a maga harcát, mint a múltban, amikor kevesebb kvalifikáció is elégséges volt. Es ha már magasabb kvalifikációt követelünk, természetes dolog, hogy a magasabb kvalifikációnak megfelelő ellenértéket is biztosítani kell. Senkisem vádolhat azzal, hogy egy

l oldalú tisztviselői szempontokat segítek elő. Ma is fennen hirdetem és azt vallom, hogy ebben a lerongyolódott országban senkinek többhöz nem lehet joga, mint a standardhoz mért létminimumhoz és az eszközök rendelkezésre bocsátásához, azonban ezt legalább is meg kell adni. Ez a javaslat erre vonatkozólag igen szép haladást mutat fel. Egyik-másik helyen talán egyéni sérelmek bekövetkezhetnek, talán a véletlen folytán bekövétkezhetik jövedelemcsökkenés, vagy a reménység teljesedésének elmaradása előfordulhat, maga a szisztéma és az alapgondolat azonban jó, nemes és helyes. A mellett, a javaslat gazdasági oldala nem is sok terhet jelent, mert — hogy számokban is kifejezzem ezt az áldozatot — a vármegyék részéről jelent ez évenként 184.000 pengőt, az államháztartásra pedig 214.000 pengő megterhelést jelent az első berendezkedés, a besorozás. j Ez azonban maximális szám, amely később csökkenést fog felmutatni, mert hiszen minden tisztviselő nem fog bejutni a legmagasabb fizetési osztályba, illetőleg nem kapja meg a legmagasabb pótlékot, holott e számadatokat erré bazirozták. Lehetséges, hogy valamennyire emelkedik ez az összeg, ha egyik vagy másik indítványt elfogadják, ez a többlet azonban nagyon minimális lehet, mert hiszen főtisztviselő mindössze 25 van, a főszolgabírók száma 156, az árvaszéki ülnököké 108, szóval olyan kevesen vannak, hogy ha valami kérést honorál is a Ház, a differencia nem lehet sok. A közigazgatás javítására és egyébként az önkormányzat alapelvének megerősítésére is szolgáló rendelkezések azok, amelyek a hatásköröket és a fórumrendszert szabályozzák, mert hiszen akkor virulens és akkor efficiens az önkormányzati élet és az önkormányzati jogkör, ha annak hatáskörében minél több kérdés intéződik el véglegesen. Az egyfokú fellebbezési rendszer régi kívánalom és határozottan nyugati mintára készült. En tehát a magam részé-' ről azt mindig melegen üdvözöltem és a köz-