Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-279

Az országgyűlés képviselőházának 279. szes választók kijelölése alapján fognak beülni az egyes bizottságokba, azoktól, akik a virilizmus alapján tagjai a törvényhatóságnak, hanem a megkülönböztetés terén még tovább is megy s míg a választók sorából bekerülő tagoknál az összes választók kell hogy jelöljenek és kell hogy leadják szavazatukat az egyes bizottsági tagokra, addig itt megelégszik azzal, hogy a vármegyében három választópolgárnak, a törvényhatósági városokban pedig hat választópolgárnak szavazata elégséges legyen ahhoz, hogy egy törvényhatósági bizottsági tagot megválasszon. Ugyanakkor, amikor a demokrácia követelményét hangoztatja az egész kormány, — hangoztatja különösen, ha külföldön van és a külföldi közvélemény előtt kell nyilatkoznia — s amikor az egész világon dörömbölnek a demokratikus követelmények a polgári egyenjogúság mellett, s valamikor régen, 80 évvel ezelőtt tényleg történt is intézkedés annak kimondására, hogy az állampolgárok minden tekintetben egyenlők, ugyanakkor ma, 1929-ben, törvénybe iktatjuk, hogy vannak választópolgárok, akik közül háromnak szavazata elég ahhoz, hogy egy bizottsági tagot adjon, a városokban pedig hat választópolgárnak a szavazata elégséges ehhez, míg más bizottsági tagok megválasztásánál sokkal nagyobb számú szavazat leadása szükséges, 500—600, vagy 750 szavazat, amint ezt a törvényjavaslat 2. §-ábóh kiolvashatjuk. Ez minden, csak a demokratikus követelménynek meg nem felelő rendelkezés, és nem más, mint az osztályjellegnek, az osztályhelyzetnek törvénybe iktatása s a vagyonnak privilegizálása akkor, amikor ez semmi tekintetben sem kénesít arra, hogy közérdekű ügyekkel foglalkozzanak azok, akik nagyobb vagyonnal rendelkeznek. A gyakorlat megmutatta, hogy az élet nem tesz különbséget a tekintetben, hogy vagyonos-e valaki vagy sem, mert a vagyonosak közül is vannak, akik érdeklődnek a közügyek iránt, s ezeket a múltban is megválasztották a nélkül, hogy privilégium alapján kellett volna hogy tagjai legyenek a törvényhatóságnak. Itt van Budapest példája, ahol a virilizmust eltörölték és mégis azt látjuk, hogy a székesfővárosi törvényhatóságban választás alánján bentülő törvényhatósági bizottsági tagok között nagy vagyonnal rendelkező emberek is vannak, akiknek nem kellett -a virilizmus alapján bekerülniük a törvényhatóságba, mert a választópolgárok maguk is megtalálták erre a lehetőséget és ki tudták választani azokat a férfiakat, akik a közügyekkel foglalkoztak és akiket érdemeseknek tartottak arra, hogy mandátummal ruházzák fel őket és érdekeik megvédése céljából beküldjék a törvényhatósági bizottságba. Ha a belügyminiszter úrnak az lenne a rendelkezése, hogy a virilisek et is választatja, amennyiben a demokrácia követelményével merőben ellenkező ezt a rendelkezést mégis meg akarja valósítani, hogy a virilisek közül bekerülő törvényhatósági bizottsági tagok választását is az összes választópolgárok választása alá bocsátja, akkor még valahogyan talán meg lehetne barátkozni ezzel a gondolattal, mert, mondom, az én felfogásommal ugyan ez is teljesen ellentétes, de valami logika lenne ebben, mert teljesen egyenlő mértékkel mér és nem akarja ezzel a vagyont is kiváltságos helyzetbe juttatni. De amikor a belügyminiszter úr azt mondja, hogy a vármegyékben háromszor annyi virilist kell felvenni a listába, a városokban pedig hatszor annyit, sőt még ennél is toülése 1929 április 18-án, csütörtökön. 221 vábbmegy a t. miniszter úr a törvényjavaslat 10. §-áhan és még a virilisek között sem tart mindenkit teljesen megbízhatónak s közöttük is különbséget tesz és őket három kategóriába kívánja beosztani: akkor ez nem más, mint még e kategóriákon belül is az osztályjelleg erőteljes kidomborítása és arra irányuló törekvés, hogy e törvényes rendelkezés alapján is a törvényhatósági bizottságba való bekerülése valahogyan biztosíttassék azoknak a megbízható férfiaknak, akik ott a mindenkori kormány eszközei lesznek. Sokkal becsületesebb, sokkal igazságosabb lenne, ha már a virilizmust meg akarják tartani, annak a rendszernek a megtartása, amely ma van; mert ma, amikor sorrendben minden választás nélkül következnek egymás után a nagy.vagyonú polgárok, megtörténik, hogy még a mai viszonyok között is, amikor ezer meg ezer függőségi viszonyban áll mindenki a hatalomtól, s akadnak a nagyvagyonú emberek között gerincesek, akik ellentétes álláspontot képviselnek. Ügy látszik azonban, hogy a miniszter úr ezt sem látja elégségesnek, ami azt jelenti, hogy még a vagyonban sem lát elég biztosítékot, ezért még ezek között is bizonyos kategóriákat akar felállítani és e kategóriák felállításával akarja biztosítani a mindenkori kormány részére a többséget az egyes vármegyékben és az egyes törvényhatósági városokban. Minthogy a törvényjavaslatnak ez a rendelkezése is azok közé a javaslatok közé tartozik, amelyekkel nem korszerű intézkedéseket kíván a belügyminiszter úr törvénybeiktatni, a magam részéről kérem, hogy méltóztassék at. Ház hozzájárulni Farkas István t. képviselőtársamnak ahhoz a javaslatához, amely azt célozza, hogy ez a 9. §, mint nem korszerű, teljes egészében töröltessék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Br. Kray István! Br. Kray István: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) En ehhez a szakaszhoz módosító indítványt voltam bátor előterjeszteni, amely arra vonatkozik, hogy adassék meg a nőknek a virilizmus kapcsán a passzív választójog, azaz, hogy a nők, mint virilisták, a törvényhatósági bizottságoknak tagjai lehessenek. Ez az indítványom természetesen kapcsolatos volt azzal, amelyet a 7. §-nál terjesztettem elő, hogy ugyanis általában adassék meg a nőknek a törvényhatóságoknál a passzív választójog. E kérdés felett itt a Házban tegnap igen nagy vita indult meg és igen sok képviselőtársam indokolta részletesen, hogy miért tartjuk kívánatosnak a nőknek a törvényhatósági életbe való bekapcsolódását. Feleslegesnek tartom tehát, hogy ezeket az indítványokat megismételjem, csak azt vagyok bátor kijelenteni, hogy indítványomat, amely a tegnap hozott határozatnak mintegy korrektívuma lehet még bizonyos mértékig, fenntartom és tisztelettel kérem annak elfogadását. (Helyeslés balfelől,) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! Ez a törvényjavaslat a maga egészében ellenkezik azzal a meggyőződéssel, amelyet mi ezen az oldalon vallunk, de semmi sem hívja ki a kritikát oly mértékben, mint ez a szakasz, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mely a plutokratikus erőknek olyan módon való felvonulását biztosítja, amilyen nyugateurópai államban sehol sincsen. Hogy^ lehet elképzelni azt, hogy egy közjogi jogosítványnak a mostani században alapja lehessem a pénz és vagyon? Hogy lehet