Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-273
Az országgyűlés képviselőházának 278. ülése 1929 április 9-én, kedden. 13 is. Ismerem a népet. Tíz évenként való választásnál ki is lehet belőle váltani fokozott érdeklődést, törődni is fog a kérdéssel, és foglalkozni fo°" azzal, hogy kit küldjön be a törvényhatósági bizottságba. A kedélyeknek évről-évre való felzaklatását azonban semmi körülmények között sem helyeslem. (Egy hang a jobboldalon: Senkisem akarja!) Felvetődött itt az a kérdés is, hogy a legtöbb adót fizetők közül választott tagok megbízatása miért ötéves és az általános választás alapján bejutóké miért tízéves. Azt hiszem, ez nem szorul magyarázatra; ez helyes intézkedés, mert hiszen öt évenként az általános választás alapján bejutó törvényhatósági bizottsági tagok számának fele kilép, lépjenek ki tehát az összes virilisek, akkor ötévenként mégis történik felújítás, tehát nem petrifikálódik és nem állandósul tíz évre az a törvényhatósági bizottság. Ebben a szisztémában semmiféle néven nevezendő veszedelem nincs. Nagyon érdekes rendelkezése a törvényjavaslatnak — és azt hiszem, ez az alapgondolat mindenkinek tetszését meg is^ nyerte — a közgyűlés hatáskörének megállapítása és a kisgyűlésnek kreálása. Lehet a felett vitatkozni, hogy a kisgyűlés összetétele jó-e, vagy nem jó. Lehet vitatkozni és folytak is vitatkozások a felett, hogy nem a közigazgatási bizottság kiépítésével kellene-e megoldani azt az alapgondolatot, hogy a törvényhatósági bizottság hatáskörének nagyobb része átvitessék egy kis létszámú törvényhatósági testület hatáskörébe. Maga az alapgondolat azonban annyira helyes, hogy már szinte nélkülözhetetlenné és elodázhatatlanná vált ennek megvalósítása. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Azt mi vármegyei emberek tudjuk a legjobban, mint jelentett egy teljesen letargiába süllyedt nagylétszámú törvényhatósági bizottsággal dolgozni, ott azután már igazsággá vált az, hogy mi, tisztviselők döntöttünk, mert a nagyobb érdeklődést keltő politikai tárgyakkal foglalkozott a közgyűlés, a kisebb jelentőségűekkel azonban már kevésbbé. : Az az alapos reménység, hogy igenis a kisgyűlés felállításával a közigazgatást alaposan meg fogjuk reformálni, szakszerűbbé tesszük és tanácskozásait behatóbbá tesszük. Még egy gondolat van, amely már a politikumra vonatkozik, amely a kisgyűlést nemcsak elfogadhatóvá, hanem nagyon helyes intézménnyé is teszi. Mondottuk mindnyájan, mondotta gróf Apponyi Albert mélyen t. képviselőtársunk is, Hegymegi Kiss Pál igen t. képviselőtársunk is, hogy politikamentes közigazgatást kell csinálnunk. (Kun Béla: A főispán ne nevezzen ki tagokat a kisgyűlésbe!) Azt hiszem, hogy teljesen politikamentes, politika nélküli közigazgatást lehetetlen csinálni. A francia préfet, a porosz Oberpräsident, mind politikai tényező, azonban magát a konkrét ügyek elintézését, feltétlenül politikamentessé kell tenni. (Ügy van! a jobboldalon.) A kisgyűlés alkalmas lesz erre, mert eddig még egy patikajog, egy vasútépítés véleményezésébe is, sőt a legaprólékosabb személyi ügyekbe is belekeveredett a politika és a protekció. Azt hiszem, kevésbbé lesz korteskedésnek, protekciónak és befolyásolásnak lehetősége egy jól összeválogatott és talpig férfiakból összeülő kisgyűlésnél, mint a nagy taglétszámú törvényhatósági bizottságnál. A politika tehát maradjon a nagy generális kongregációban, ahol eldönti a nagy taglétszám a politikai kérdéseket és foglalkozik az országos ügyekkel, a konkrét közigazgatási ügyek, a mindennapi folyó élet pedig politikamentesen intéztessék el. (Kun Béla: De akkor a főispán ne nevezze ki a kisgyűlés tagjainak negyedrészét!) A vármegyei bizottságba senkit sem nevez ki, a városokban pedig van indoka ennek, mert a városokban a szakszerűség képviseletére tényleg nagyobb szükség van, mint a varmegyei törvényhatóságokban. (Zaj.) A tanácskozás rendje, az a bizonyos ominózus 28. § szintén a támadások gyújtópontjában állott. Volt olyan nézet előzetesen is, van ma is, hogy a tanácskozás rendjének megállapítása az ügyrendbe való, az ügyrend megállapítását pedig a törvényhatósági bizottságra kell bízni. Igaz, hogy ez így van, még a francia centralizáló rendszerben is, ahol a Conseil Générale a maga ügyrendiét, maga állapítja meg. Hogy hogyan állapítja meg, azt a gyakorlati közigazgatási életben járatos embereknek nem kell magyarázni, mert hiszen tudják. Meg jön a minta felülről, ráütik a pecsétet, felmegy és jóváhagyják, és kész az ügyrend. Azonban az eredeti szövegben mégis más volt. Megjegyzem közbevetőleg, hogv ezt a vármegyei törvényhatóságokra vonatkozólag egy abszolúte nem élő jogszabálynak tekintem, mert hiszen ott bár többen szólnának fel. Nálunk az volt a, baj, hogy a törvényhatósági bizottság letargiába fulladt, a városokra vonatkozólag azonban lehet jelentősége, de csak pro futuro. Itt ez a rendelkezés, ez a klotűr-szakasz, a 28. § csak azt engedi meg, hogy a törvényhatósági bizottság szabjon magára korlátokat. Több korlát nincs, mint a félórás és tíz perces időmeghatározás, de ott van: ha a törvénvhatósági bizottság akarja, ezt is megismételheti, meghosszabbíthatja. Már pedig megtagadni a törvényhatósági bizottságtól azt, hogy korlátokat szabhasson magának, talán még sem volna célszerű és még sem volna lehetséges. Egyébként is a javaslat ezt a jogot a közgyűlés elnökének biztosítja, nem pedig a mindenkori főispánnak. A főispán nem mindig szükség szerint elnök is és nagyon könnyen jöhet idő, amikor a főispán egyáltalán nem lesz elnök. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak megengedni, hogy még egy pár szót szóljak a széksértésről is, mert úgy látszik, hogy ezt az intézményt egyik-másik oldalon abszolúte nem értették meg. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Hajdupitykés gomb ez is.) Majd megmondom, mi ennek a történeti előzménye. Egyik igen t. képviselőtársam azt mondta, hogy ez borzalmas novum és olvan rettenetes paragrafus, hogy nem érti, hogyan lehetett erre gondolni; ez már mégis csak a tiszta reakció, hogy a széksértést így belekontemplálták a törvényjavaslatba! Törvényhatósági közéletünkben ez egyike a legrégibb intézményeknek. (Ügy van! a jobbodalon.) A Tripartitum nem alkotta meg, hanem átvette a múltból a violatio sedist. Mivé vált ez? Azzá, amit eg-y egyszerű járásbíró is megtehet: nyelvváltságot ró ki valakire, megbünteti azt a szájas felet, aki visszaél a türelemmel, aki a tanácskozás rendjét zavarja és leihetetlenné teszi. Ez sem egyéb, mint egyszerű büntetése a nyelvelésnek. A múltban ez fontosabb volt. Ma mi történik? Ha valaki a tanácskozás rendjét sérti s a tanácskozás lehetőségét veszélyezteti, akkor a tiszti főügyész indítványára a törvényhatósági bizottság azt mondja: te pedig fizetsz ennyi bírságot. így volt ez a régi időkben is: a minus onus és a maius onus; e tekintetben még az összegszerűség tekintetében is alig van különbség 1 , mert a régi időkben volt 25 nehéz aranymárka, vagyis száz forint. Ha azonban valaki rögtön lefizette, akkor megelégedtek 25 forinttal és «depón it in annulo», ha nem volt pénze, letette a gyűrűjét s ha nem fizetett, a pecsétgyűrűje ott maradt.
