Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-279

210 Az országgyűlés képviselőházának hogy beszédideje tizenöt perccel meghosszabbítassék. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e ehhez hozzájárulni 1! (Igen.) A Ház a meghoszszabbítást megadja. Östör József: Méltóztatnak tehát látni, hogy az összeférhetlenségi kérdés szabályozása itt nem kielégítő. Amint nem kielégítő a törvényhozásban sem, amire azonban most kitérni nem akarok, mert az tulajdonképpen nincsen napirenden. Azon kellett tehát gondolkodni, vájjon eme imént felolvasott nem teljesen helyes szöveg helyett és találhatunk-e más olyan szöveget, amely | megnyugtató, amely jobb lesz, amely kiküszöböli azokat a hátrányokat és azokat a hiányosságokat, amelyeket a jelenlegi szöveg tartalmaz, nevezetesen, hogy ezt részben szűkítsük és részben tágítsuk. Idevonatkozólag r vissza kellene nyúlni az összeférhetlenségi kérdés magyarázatánál ahhoz a politikushoz és államférfiúhoz, aki az összeférhetlenségi kérdéseket addig és akkor, ameddig és amikor ő politikái uralmon volt és amíg politikai vezér volt, mindig a legtisztábban és legszigorúbban kezelte és akinek idevonatkozó eljárása még a legkritikusabb napokban is az ellenzék részéről is csupán elismerésben, de soha gáncsban nem részesült. Ez a képviselő, ez a politikus és ez az államférfiú volt Tisza István. Tisza Istvánnak az összeférheti enség kérdésére vonatkozólag álláspontja az volt, hogy az összefér heti enség- tulajdonképpen olyan kérdés, amelyet teljesen és megnyugtatóan törvényben szabályozni nem lehet, (Jánossy Gábor: Lelkiismeret dolga!) ha az összeférhetlenség mögött nincs ott a közszellem és ha az összeférhetlenség mögött nincs ott minden tekintetben, minden irányban pártállásra való tekintet nélkül a közéletnek a tisztasága, (Jánossy Gábor: Ez egyéni dolog, lelkiismeret dolga! — Györki Imre: A sajtószabadság, az a legjobb purifikáló eszköz! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem tapasztaltam! — Györki Imre: De igen!), amely felett senki annyira nem őrködött, mint éppen ő. Neki van az a híres mondása, amelyet összeférhetlenségi ügyekben sohasem lenne szabad elfelejteni és amely egyúttal azt bizonyítja, hogy nem lehet az összeférhetlenségi kérdéseket csak törvényileg és csak paragrafusokban szabályozni (Jánossy Gábor: Ügy van! Ügy van!), hogy «lehet valami a paragrafusok szerint összéférhétlen és tisztességes és lehet valami a paragrafusok szerint összeférhető és tisztességtelen.» Tisza István az összeférhetlenségének ezt az egész szabályozását és elgondolását — ha szabad magamat így kifejeznem — ebben foglalta össze: köztisztesség. A köztisztességnek a fogalma tehát az, amelyet bele kellene vinni az összeférhetlenségi «kérdések szabályozásába. (Jánossy Gábor: Mindenbe bele kell vinni, az egész közéletbe!) Részemről azonban nemcsak az anyagi szabályokban látom ma a hibát az összeférhetlenségi kérdésben, hanem az alaki, az eljárási szabályokban is. Ahogy például a képviselőválasztásoknál sohasem tudtunk egy többé-kevésbbé objektív eljárást és ítéletet elérni akkor, amikor a képviselőválasztások felett maga a Képviselőház bíráskodott és ezt kikeli adnunk a kezünkből, úgy a meggyőződésem, hogy az összeférhetlenségi ügyekben sem fogunk addig teljesen megnyugtató bíráskodáshoz jutni, amíg mi magunk leszünk azok, akik e felett bíráskodunk. (Jánossy Gábor: Tökéletesen igaza van! Bírói kérdés ez!) Hogy a parlament ezt a jogot azután ki fogja-e adni, az >9. ülése 1929 április 18-án, csütörtökön. más kérdés, amelyre nem akarok most kitérni. csak jelezni akartam, hogy nem szabad azt gondolnunk, hogy az összeférhetlenségi kérdéseket kizárólag paragrafusokkal és kizárólag anyagi jogi rendelkezésekkel tudjuk megnyugtatóan rendezni. Ennek folytán a törvényjavaslat jelenlegi szövege helyében módosítást ajánlottam és kérem, hogy a t. Ház ezt tegye magáévá és fogadja el, nevezetesen, hogy a 8. § (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő szöveg vétessék. (Olvassa): «Összeférhetlenségi helyzetbe kerül a törvényhatósági bizottságnak az a tagja, aki: a) a főispánnál, a törvényhatóság hatóságainál vagy közegeinél, üzeménél, vagy vállalatainál saját vagy más ügyében vagy érdekében oly módon jár el, hogy ez a köztisztességbe ütközik.» Azt lehetne talán mondani erre az én szövegemre vonatkozóan (Zaj és felkiáltások a baloldalon: Elasztikus!) — és erre akarok válaszolni — vájjon mi az a köztisztesség? Annak tisztázása, hogy mi az a köztisztesség, éppen a jurynek a feladata lesz. Ennek a szövegnek éppen az az előnye, hogy nyújtható és magyarázható, míg ellenben minden konkrét felsorolás többé-kevésbbé hiányos. Idevonatkozóan nem is akarok példákat felhozni a büntetőjog mezejéről, ahol olyan meghatározások vannak, mint a ravasz fondorlat, vagy az előre megfontolt szándék, amik szintén nehéz mérlegelés dolga, hanem csak magáiból az összeférhetlenségi törvényből akarok például olyan rendelkezéseket, mint a képviselői összeférhetlenségi törvény 7. §-a, amely megállapítja az összeférhetlenséget abban az esetben is, ha valaki csak részes az összeférhetlenségben. Mi az a részesség? Ez is nehéz mérlegelés dolga. Vagy itt van a 21, §, amely a mandátumtól való megfosztást írja ©lő abban az esetben, ha az illető képviselő «nyilvánvalóan rosszhiszemű». Mi az a rosszhiszeműség és mi az a nyilvánvalóan rosszhiszeműség? Üj törvényeinknek egyébként is gyakran az a hibájuk, és ezt az ellenzék is gyakran szóvá tette, hogy túlságosan taxatívok, túlságosan kazuisztikusok. Ennek folytán én nem félek az összeférhetlenség ilyen szabályozásától, amely így bekerülne a törvényhatósági törvénybe. Ez az új szöveg módot nyújt arra, hogy az erkölcsi összeférhetlenség is büntettessék ós módot nyújt arra, hogy viszont ne sújtassanak olyan értékes tagjai a törvényhatósági bizottságnak, akik egyébként' -hivatásukat tisztességgel és ^becsülettel látják el. Ajánlom módosításomat elfogadásra. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Az előadó úr! Csák Károly előadó: T. Képviselőház! Östör József igen t. képviselőtársam megállapította azt, hogy az összeférhetlenség az Önkormányzati életre vonatkozó eddigi törvényeinkben szabályozva nem volt, vagy csak kevéssé volt, kivéve természetesen a fővárosi törvényt. Az 1872. évi fővárosi törvényben is volt már nyoma az összeférhetlenségnek, mégpedig annyiban, hogy aki a főváros üzemeit bérli, nem lehet a törvényhatósági bizottság tagja. Mi volt annak az oka, hogy az összeférhetlenséget törvényeink különösen a vármegyékre, a törvényhatóságokra vonatkozó törvények nem tartották szabályozandónak? Az, hogy nem gondoltak arra, hogy a közügyek szolgálatával és az ezzel szerzett befolyással keresni is lehet. Abban az időben ez még abszolúte ismeretlen fogalom és ismeretlen gondolat is volt. Ma azonban — nem rekriminá-