Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-279

Az országgyűlés képviselőházának 27 ciókép mondom, mert hiszen a magyarázata a gazdasági viszonyokban, a forradalmak és a háború által terjesztett betegségekben megvan — láz gyötri a társadalmat, peccatur intra et extra muros. Az egyik oldalon a gyanúsításra való hajlandóság, a másik oldalon pedig az önzés állanak egymással szemben. Amikor általában tapasztalható a közélet egész vonalán az, hogy a köziéieti férfiakat, mondjuk azok közül azokat, akik közgazdasági tevékenységgel is foglalkoznak, gyanúsítás kíséri, a másik oldalon pedig látjuk, hogyan tobzódik az önzés és az anyagi javaknak mindenen felül való túlbecsülése, akkor az összeférhetlenséget igenis feltétlenül szabályozni kell. En meg vagyok arról győződve, hogy az összeférhetlenség szabályozására vonatkozó szakasz a vármegyékre vonatkozólag ma még élő jogszabály sem lesz, azonban pro futuro szükség lehet és szükség is van arra, hogy ezt a tilalomfát, ezt az intőtáblát a vármegyék és^ a törvényhatósági városok házainak kapujába leüssük és figyelmeztessünk mindenkit arra, hogy mi önzetlen közszolgálatot kérünk, a közéletet pedig feltétlenül tisztának és szentnek tartsuk és annak is akarjuk látni. Igaza van Östör József képviselőtársamnak abban, hogy az összeférhetlenséget jogszabályival soha teljesen megoldani nem lehet és szabályozni is teljes lehetetlenség. Ez lehet egy tüneti gyógyszer, mint mondjuk a malária ellen a kinin, de utolj ElTci IS cl szervezetnek kell a betegséget magában leküzdenie és magából kiküszöbölnie. Azt hiszem tehát, hogy a szöveg nem a legfontosabb ebben a kérdésben. Tökéletes szöveget találni sohasem fogunk tudni. Ha a szervezet maga meg nem erősödik, ha ki nem küszöböli magából azokat a miazmákat, amelyeket magábaszedett a háború és forradalmak nyomán, amelyeket esetleg a gazdasági szerencsétlenség még tovább fog erősíteni és fejleszteni, akkor az összeférhetlenségre vonatkozólag akármilyen néven nevezendő jogszabály sem lesz elégséges. Hiszen Szilágyi Dezső mondotta, hogy nincs olyan jogszabály, amelyet az emberi ravaszság meg ne tudna kerülni, vagy meg ne előzött volna. Igenis akkor, abban a korban, amikor a közgazdasági és politikai élet szótárában is legtöbbször az osztalék, jutalék, prémium, tröszt, kartell, konszern stb. szavak szerepelnek, akkor ezekre az összeférhetlenségi szabályokra különösen a közélet szempontjából feltétlenül szükség' van. Maga a gondolat nem új, hiszen a jó öreg Plató megmondotta már. hogy a bírák vagyont ne szerezzenek, hanem éljenek a köznek. Ennek a gondolatnak keresztülvitele azonban nem anynyira a konkrét jogszabályoktól, nem is a szövegtől, hanem magától a közélettől és magától a társadalomtól függ legelsősorban. Östör József t. képviselőtársam harcot folytatott az iránt, hogy az összeférhetlenséget a publica honestas védelme alá helyezze. Ebben a vonatkozásban minden fogalom elasztikus. A publica honestasnak azonhan megvan az emberek és különösen a magyar közéleti emberek lelkületében élő r tisztult fogalma, amelynek meghatározását én egy juryre nyugodt lelkiismerettel rá merem bízni. En Östör József t. képviselőtársam gondolatához és javaslatához is némi csekély módosítással hozzájárulnék és volnék bátor egy más, némileg kiegészített szöveget ajánlani, amely néhány kifejezéssel bővebb, mint az övé. E szerint: «Aki a főispánnál, a törvényhatóság bizottságainál vagy közegeinél, üzemeinél vagy vállalatainál saját vagy ). ülése 1929 április 18-án, csütörtökön. 211 I más ügyében vagy érdekében olyan módom okból vagy célból jár el, amely a köztisztességbe ütközik...» Azt lehet mondani, hogy ezek a kifejezések is nagyon rugalmasak, hogy milyen módon, milyen okból vagy milyen célból, ha azonban arra az álláspontra helyezkedünk, hogy a publica honestas-nak in concreto való elintézését, illetőleg elbírálását egy zsűrire bízzuk, akkor jó, ha minél több kifejezést veszünk be a szövegbe, hogy esetleg maga a sok, maga a cél és maga a mód is megállapíthassa az összeférhetlenséget. Tisztelettel kérem, méltóztassék a közélet tisztaságának érdekében ezt a szakaszt és ezt a módosítást is elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Engem meglep ennek a szakasznak előterjesztése és különösen meglep Fáy István képviselő úr javaslata, amelyet az igen t. előadó úr méltóztatott magáévá tenni és elfogadni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Hegymegi Kiss Pál: Nagyon szeretném, ha az illetékes urak, különösen az előadó úr nagyon figyelne erre a kérdésre, mert én itt a Ház nyílt színe előtt, teljes felelősség válallása mellett, állítom, hogy a közigazgatási bizottságnak nem ez volt az elhatározása, amelyet az összeférhetlenségre és a kizáró okokra vonatkozólag benyújtottak, hanem itt olyan részeket hagytak ki, amelyek sokkal fontosabbak és jelentőségteb'esebbek, mint amelyek ebbe a szakaszba most be vannak állítva. Kérnem kell ebben a tekintetbon a gyorsírói jegyzetekből való megállapítást is, amelyeket a bizottság tárgyalásáról felvettek, hogy t. i. nem ez a szöveg az, amelyet mi elfogadtunk. Méltóztassék tisztázni a helyzetet. (Farkas István: Ez még a legérdekesebb! — Zaj. Halljuk! Halljuk!) Itt két kérdés volt szabályozva: a kizárási ok és az összeférhetlenség. Méltóztassék elővenni a kormány vagy a pártbizottság eredeti javaslatát, amely elénk került. Az eredeti 9. § foglalkozott a kizáró okokkal s az összeférhet lenségi kérdéssel. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni és a szónokot meghallgatni. Hegymegi Kiss Pál: A vármegyékben ugyanazokat állapította meg kizáró okoknak, amelyek a szakasz 1. bekezdésében vannak, az után az eredeti szövegben megállapította a vármegyei törvényhatósági bizottsági tagok összeférhetlenséget. Volt tehát kizáró ok vármegyékben és volt összeférhetlenség. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget.) À városokra nézve pedig azt mondotta, hogy városokban az összeférhetlenég és a kizáró okokra vonatkozólag a Budapest székesfővárosra vonatkozó törvényben foglalt mindenkori rendelkezések az irányadók. Ez volt az eredeti javaslat. A bizottságban tárgyaltuk ezt a kérdést; én is részt vettem a tárgyalásban. Akkor felmerült gondolat, hogy az összeférhetlenség kérdésében ne^ legyen eltérés a vármegye és törvényhatósági városok között, állapítsunk meg egy egyöntetű szöveget. Ez azonban a kizáró okokra egyáltalán nem vonatkozott, tehát nem tévedés volt az, hogy vármegyékben csak a választójogi törvény vonatkozó rendelkezései érvényesek. (Zaj.) Ez nem tévedés volt, helyes volt, mert kellett volna, hogy jöjjön az a paszszus, — hiszen én voltam benne a felszólaló — hogy a kizáró okokra vonatkozólag a Budapest