Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-273
Âz országgyűlés képviselőházának 273. ülése 1929 április 9-én, kedden. 11 lóságok ezt a függetlenséget igenis megnyirbálhatják és paralizálhatják. Ennélfogva én a titkos választási szisztémát elfogadom ott, ahol ezek a kérdések egyáltalában kiéleződhetnek. (Zaj. — Elnök csenget.) A titkos választási szisztéma mellett felhozatott egy másik módszer, a proporcionális választási módszer. Azt gyanítom, hogy lesz még nekünk alkalmunk erről nyilatkozni és r tárgyalni. A törvényhatósági bizottsági választásoknál most, ha jól tudom, éppen Hegymegi Kiss Pál t. képviselőtársam mondotta, hogy nem tudja ezt a módszert elfogadni. (Hegymegi Kiss Pál: Virilizmus mellett nem! Virilizmus nélkül igen! Ez tiszta, világos!) Ez a szisztéma nem fér bele ennek a javaslatnak keretébe. Kifogásoltatott a hat évi helybenlakás, kifogásoltatott, hogy hat évi helybenlakáshoz van kötve a passzív választói jog. Az első pillanatra soknak látszik ez a hat év. Köztudomású, hogy ez a fővárosi törvény nyomán került bele ebbe a javaslatba. (Bródy Ernő: Ott is helytelen!) Ha méltóztatnak megnézni a statisztikát, akkor meg méltóztatnak látni, hogy ez minimális differenciát teremt, mert nálunk, hála Istennek, a fluktuáló lakosság még nem nagy^úgyhogy minimális differencia van, ha két évre redukáljuk, amint az előbbi törvény tette, a helybenlakást. (Zaj a baloldalon.) Es az az érdekes, hogy nem a munkásság rovására esik ez a differencia, hanem az intellektuális elemek, különösen magántisztviselők, uradalmi alkalmazottak stb. rovására esik ez a négy évi helybenlakási különbség, — vármegyei törvényhatóságot értve — mert a vármegyei törvényhatóságokban a fluktuáló elem olyan kevés, hogy ez a négy év egyáltalában nem jelent differenciát. Egyébként az igazgatási rendszer egységesítése céljából, miután a fővárosi törvényben hat esztendő van felvéve, felvette ez a javaslat, hogy a törvényhatóságoknál is hat év legyen. Nem tagadom, t. Ház, hogy a cenzus eltörlése haladottabb álláspontot fog jelenteni. A külföldi fejlettebb, haladottabb országokban el is tudták törölni a cenzust, mert azok boldog és szerencsés országok, ahol már az intellektuális nivó a nép politikai kiérettsége olyan magasfokú, hogy minimális előfeltételekhez lehet kötni az aktív és passzív választói jogot. Nálunk itt is a fokozatos csökkentésnek lehet csak helye és ezt keresztül is viszi a javaslat, és különösen keresztülviszi a 7. §-nál azzal a módosítással, amelyet majdan a t. Ház esetleg el fog fogadni. Nevezetesen a 7. § harmadik bekezdése végén ez van: «aki bárhol bármilyen állami adót és a törvényhatóság területén községi pótadót fizet». Az «és» helyett az eredeti szöveg «vagy» szócskáját kell visszaállítani s ebben az esetben igazán minimális lesz az az adócenzus, amely a választójog előfeltétele lesz, majdnem csak annyi, mint ahogy az angol rendszer kizárja az aktív választójogból azt. aki közsegélyt élvez. (Hegymegi Kiss Pál: Nálunk is ki van zárva!) Majdnem idáig fejlődik a dolog, úgyhogy ez az adócenzus is igazán minimális korlátozást állít fel. En mindig tagadtam es tagadom ma is, hogy nekünk ne lenne általános választójogunk. Abszolút általánosság sehol sincs, több, vagy kevesebb korlátozás mindenütt van. Nálunk is már olyan csekély & korlátozás, hogy választójogunkat igenis, általános választójogi rendszernek nevezhetjük, amit egyébként Lukács György igen t. képviselőtársam egyik felszólalásában meg is állapított. (Peidl Gyula: Egy kis fantáziával!) Vita tárgya volt, — néhány szóval ti térek erre is — hogy vájjon a jegyzőknek legyen-e passzív választójoguk! (Jánossy Gábor: Persze, hogy legyen!) Az argumentumokat méltóztatnak ismerni, ezért tisztán csak tárgyilagosan és szárazon fogom őket ismertetni. Az egvik felfogás szerint a jegyzők, mint a főszolgabíráknak, az alispánok, stb. alárendelt jel, félszeg 'helyzetbe jutnak akkor, amikor saját fellebbvalóiknak megválasztásánál szavazati jogukkal élnek, és így a választás eredményére befolyást gyakorolnak. A másik felfogás szerint — ezt jegyzőktől hallottam ~... (Folytonos zaj.) Elnök: Megállapítom, hogy nincs elég csend a Házban. Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak társalgásaikat beszüntetni. Csák Károly előadó: A másik oldalról, jegyzőktől azt is hallottam, hogy nem nagyon kívánják a választói jogot azért, mert az is^ félszeg helyzetet teremt, ha viszont felsőbbségük használja fel őket arra, hogy voksukat megfelelő irányban adják le. Nincs tehát egységes vélemény. Ügy tudom, a községi jegyzők egyesülete a mellett nyilatkozott, hogy a passzív választójog a jegyzőknek nem kell. {Ellenmondások jobb felől — F. Szabó Géza: Tévedés! Nem az egyesület mondotta!) Bocsánatot kérek, én így értesültem; majd kifogom fejteni jobban. En otthon érintkezésbe léptem a mi jegyzőinkkel, ök igenis capitis diminutiot látnak abban, ha őket a passzív választójogtól megfosztják. (Jánossy Gábor: Mint minden önérzetes ember!) En, mint előadó csak ismertetem a pro- és contra-argumentumokat. A jegyzőknek a javaslat szerint passzív választójoguk nem lenne. Javaslat adatott be ennek módosítása iránt s így a Háznak módjában lesz maidé kérdés felett dönteni. (Farkas István: Majd visszavonják! Kiadták már a jelszót!) Előadói beszédemben utaltam arra is, hogy a nők passzív választójoga tekintetében a régi maradi álláspontról is elmozdulást jelent ez a javaslat. (Györki Imre: Hol? Mennyiben? — Farkas István: Visszafelé!) Ne méltóztassanak nyilt ajtókat döngetni. En nem vagyok reakcionárius; én a nők abszolút egyenjogúsága melletti nyilatkozom és foglalok állást. (Farkas István: Mint gavallér ember!) Akkor majd erről is leszek bátor beszélni, de mégis a miniszter úrnak van igaza! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ha meg méltóztatik adni a nőknek a passzív választójogot, én bármilyen garanciát nyújtok arra, hogy a vármegyei törvényhatóságokba egyetlen egy asszony sem fog vállalkozni. (Baracs Marcell: Akkor nincs veszedelem! — Kéthly Anna: Akkor adják meg! — Sándor Pál: Igaza van! Nem kell a női passzív választójog! Maradjon a nő otthon!) Horváth Mihály t. képviselőtársunk intézte hozzánk azt a kérdést, miért félünk a nőktől, éppúgy, amint gróf Apponyi Albert mélyen t. képviselőtársam azt kérdezte, miért félünk a néptől. Nem félünk sem a nőktől, sem a néptől. (Kabók Lajos: Saját árnyékuktól is félnek!) A nők egyenjogúsága mellett van egy igen nagy kérdés: ki tesz a nőnek nagyobb' szolgálatot, az-e, aki lehetőleg ' távol akarja tartani a politikai élet tülekedésétől, aki a családi élet oltárára akarja ültetni, vagy az, aki bevonja ebbe a furcsa tülekedésbe, amely a politikában végtől-végig megvan. (Zaj a jobb- és a baloldalon. — Jánossy Gábor: A képviselőválasztásoknál megadták nekik!) Az is igaz, hogy szocális kérdéseket, szociás problémákat jótékony nőegyletek választ^nyaiban nem lehet megoldani; ezt Kéthly 2*