Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-278

186 Az országgyűlés képviselőházának viden az indítványozó képviselő úrról szokás elnevezni. Méltóztatnak ezt a bejelentésemet tudomásul venni? (Helyeslés.) Most pedig áttérünk az interpellációkra. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék Bródy Ernő képviselő úr interpellációjának szövegét felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa): «Interpelláció a népjóléti miniszter úrhoz. Miután a jelenleg érvényes lakásrendelet a lakások szabad forgalmára való áttérést kifejezetten azért halasztotta határozatlan időre, mert az a gazdaságilag gyengébb helyzetben lévő lakosságra elviselhetetlen terheket hárítana, miután a gazdasági helyzet a rendelet kibocsátása, 1927. októbere óta nem javult, hanem romlott, '• , miután ezek szerint törvényes határidő hiányában csak a gazdasági helyzet javulása szolgálhatna változás okául, kérdem a miniszter urat: 1. milyen parancsoló szükség indokolj a a lakásfölszabadítás gondolatát? 2. Megengedhetőnek tartja-e a miniszter úr, hogy a létfenntartás gondjaival küzdő lakosságot annak a legmagasabb fokú izgalomnak tegye ki, melyet a családi hajléknak és a munka helyének bizonytalanná tétele jelent? 3. Miért vált egyszerre oly sürgőssé ez a kérdés, hogy állítólag már áprilisban készülne a változás?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Bródy Ernő: T. Képviselőház! Azt hittem, hogy a lakásrendeletről mostanában nem kell beszélnem; azt hittem, hogy a lakásrendelet kérdése hosszabb időre elnyugodott. Magáról a lakásügyről ezt nem mondhatom, mert hiszen éppen azért kell a lakásrendelet, mert a lakásügy nincs rendben; azért van szükség ezekre a rendelkezésekre. De azt hittem, hogy maga a lakásrendelet ügye nyugvópontra jutott. Ennek a kérdésnek előzményei feljogosítottak engem erre a hiedelemre. 1926. júniusában jelent meg a kormány lakásrendelete, amely kimondotta, hogy a szabadforgalomra való áttérés 1928. május 1-én fog megtörténi. Ennek a rendeletnek 13. §-a azt mondotta, hogy «1928. május 1. napjától kezdve a lakásbérletet a magánjog szabályai szerint lehet felmondani.» Ez történt 1926. júniusában. 1927. októberében azonban egy újabb lakásrendelet jelent meg, amely ezt a terminust hatályon kívül helyezte. Ezt a terminust nemcsak a lakásrendelet, hanem tulajdonképpen maga az élet is hatályonkívül helyzete, mert akor, amikor a kormány elhatározta.hogy már 1928. május 1-ére felszabadítja a lakásokat, a kormány abban a nyilvánvaló hitben élt, hogy addig a lakáskérdés rendben lesz, elegendő lakás fog épülni, úgyhogy a magántulajdon elve alapján át lehet térni a szabadforgalomra. A kormánynak ez a hite nemi valósult meg, mert 1927. októberében kiadta azt a lakásrendeletet, amely 12. szakaszában azt mondja ennek az 1928. évi május hó elsejei terminusnak hatályon kívül helyezése mellett, hogy a lakások és a lakásnak tekintendő helyiségek bérletének szabad felmondását később kibocsátandó rendelet útjén fogja szabályozni. Határozatlan időre tolta ki tehát ezt a terminust. A mélyen t. kormány meg is indokolta rendeletét, amikor ennek a rendeletnek bevezető részében azt mondja, hogy ezt azért teszi, mert a gazdaságilag gyengébb helyzetben lévő lakosság a szabadforgalom következtében reá háruló terhe278. ülése 1929 április 17-én, szerdán. ket elviselni képes nem volna. 1927. októberében tehát megállapította a kormány azt, hogy a lakosságnak a zöme gazdaságilag olyan gyenge helyzetben van, hogy a lakások szabad felmondása meg nem engedhető. Már most az a kérdésem, hogy 1927. októ. bére óta változott-e a helyzet, javult-e a gazdasági helyzet? (Farkas István: Hosszabbodott!) Abban az esetben, ha a helyzet javult volna, a gazdasági viszonyokban változás állott volna be, akkor ez indoka lehetne a lakásrendelet megváltoztatásának. De én azt hiszem, — köztudomású tényekre hivatkozom, amikor ezt állítom — hogy 1927. októbere óta a gazdasági helyzet nem javult, hanem rosszabbodott. Akármelyik területére nézek az életnek, akárhol tekintem és fogóim is meg ezt a kérdési azt látom, hogy a magángazdaság helyzete súlyosbodott és rosszabodott. A kereskedelem és ipar soha olyan válságos helyzetben nem volt, mint jelenleg. De éppen ilyen súlyos helyzetben vannak a latájnerek is. Ha a társadalomnak akár tudományos képzettségű rétegeit, akár a gyakorlati élet alapján élőket nézem, ha nézem a szabadfoglalkozásúak vagy a fixfizetésüek zömét, azt kell látnom, hogy soha olyan rettenetes kenyérgondokkal nem küzdött a lakosság zöme, mint éppen most. De én nem szeretném, ha a gazdasági romlást és a gazdasági válságot követné egy lelki válság is, amely az emberek hajlékával és a latájnerek munkahelyével közvetlenül összefüggene. Én a miagam részéről soha sem szerettem növelni a kishitüséget, ellenkezőleg, a legnagyobb bajok között is szeretem a reményt felkelteni az emberekben, hogy talán jön egy jobb idő,'hogy talán közös munkával, egyetértéssel, a

; pártviszályok félretételével meg fogja

( találni a magyar közélet a kivezető utat ebből a rettenetes gazdasági válságból, amely mindenkit lenyűgöz. Legyen szabad tehát nekem azt mondanom, hogy én ezt a kérdést mindig a legnagyobb önuralommal és fegyelemmel kezeltem és kezelem, mert nem akarom a tömegek szenvedélyeit felszítani, pedig ez igen könnyű^ volna akkor, amikor az embereknek a lakásáról, hajlékáról, van szó. Azért is hozom ide ezt a kérdést a törvényes, a megfelelő fórum elé és innen kérek megnyugtatást ebben a kérdésben. Ha tehát megállapítom azt, hogy a gazdasági helyzet nem változott jó irányban, hanem rosszabbodott, nem lehet tehát semmiféle indoka egy úiabb lakásrendelet kiadásának. Ebben a feltevésemben megerősít a kormánynak az az álláspontja is, amelyet a rendkívüli házadómentessésr megadása tárgyában elfoglalt. Itt fekszik a képviselőház előtt és a legközelebb tárgyalásra kerül a kormánynak t a rendkívüli ideiglenes házadómentességről szóló törvényjavaslata, amely tudvalevőleg ^ az új épületek után 1930-ig, a lebontandó épületek helyére emelendő épületek után pedig ^ 1931. novemberéig adja meg a rendkívüli házadómentességet. E törvényjavaslat első szakaszának* indokolása egyenesen megerősít álláspontomban, mert azt mondja (olvassa): «Hosszabb építési határidőnek megállapítása azért nem indokolt, mert a jelen törvényjavaslattal elérni szándékolt célokat, tudniillik azt, hogy egyrészt a főváros területén a lakástermelés gyorsabb, másrészt pedig az építőipar a székesfővárosban azonnal munkához juttatható legyen, veszélyeztetné. Hosszabb határidő engedélyezése * esetén az építkezés az eddigi tapasztalat szerint a folyó évben nem indulna meg, hanem kitolatnék a kedvezmény végére. A székesfővárosban pedig