Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-278

Az országgyűlés képviselőházának 278. ülése 1929 április lf-én, szerdán. Í87 a lakástermelés gyorsítása nemcsak a lakásszükséglet kielégítése és az építőipar foglalkoztatása, hanem a régi és új épületek lakbérei között mutatkozó aránytalan nagy eltérések mielőbbi kiegyenlítése érdekében is felette sürgős, mert amíg ez meg nem történik, a lakásrendelet a székesfővárosban nagyobb zökkenések nélkül nem helyezhető hatályon kívül.» A kormány egyik igen t. tagjának, a pénzügyminiszternek törvényjavaslata, illetőleg ennek indokolása erősít meg engem abban a feltevésemben, hogy a lakásrendeletnek jelenlegi hatályon kívül helyezése nagyobb zökkenés nélkül nem történhetik meg. Ilyen körülmények között cikkek jelentek meg arról, hogy mégis ezen a lakásrendeleten változtatás történik. Ezért interpellálom meg a népjóléti miniszter urat. Miutáni előbb kifejtettem, -hogy a gazdasági helyzet nem indokolja, a kormánynak a múltban követett magatartása nem indokolja, a kormánynak ebben a törvényjavaslatban a házadómentesség kérdésében elfoglalt álláspontja szintén nem indokolja, az a kérdésem, hogy terveztetik-e tehát egyáltalán a lakásrendeleten változtatás ós ha terveztetik, mi lehet annak az indoka, magyarázata. Az a kérdésem az igen t. miniszter úrhoz, aki a kormányban ennek az ügynek referense, hogy milyen lelki szükség, milyen parancsoló kényszer indította őt arra, hogy esetleg a lakásrendeleten változtatást végezzen. Miért nem marad meg a jelenlegi állapot, miért nem engedi meg az embereknek, hogy hajlékukban nyugodtan lehessenek? Mert szerintem itt minden változtatás csak zavarokra adhat alkalmat. Ha kezdődik kategóriák szerint a lakások felszabadítása, a következő kategóriákra is.sor kerül és ezek a kategóriák már állandó nyugtalanságban élnek, ezzel kapcsolatban pedig az a kategória, amely felszabadult, nem talál elhelyezést, minthogy az utána következő kategóriát még nem szabadították fel. Akárhogy nézem tehát ezt a kérdést, mindenütt csak a jelen állapot megzavarására vezet a változtatás- Minthogy pedig én azt szeretném, ha az emberek, a lakók a maguk egyéb gondjainak leküzdését próbálnák megindítani és elintézni, ne adjunk nekik még egy olyan rettenetes gondot a nyakukba, hogy a saját hajlékuk bizonytalansága folyton ott lebegjen a fejük felett. Nagyon kérem* a mélyen t. népjóléti miniszter urat, nyugtasson meg minket abban a tekintetben, hogy ^ semmiféle lakásrendeleti változtatást nem készít és ezt a szegény meggyötört lakosságot hagyja meg hajlékának nyugalmában. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A miniszter úr kíván nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Először talán képviselőtársam interpellációjának második kérdésére válaszolok. Nevezetesen azt méltóztatott tőlem kérdezni, hogy minő lelki szükségét éreztem annak, hogy a lakásrendelet reformjával egyáltalában foglalkozzam. Erre vonatkozóan bátor vagyok előadni azt, hogy 1927-ben, amikor a kormány elé léptem a most érvényben levő lakásrendelettervezettel, akkor volt elgondolásom szerint úgynevezett végső lakásrendeletet szerettem volna javasolni az 1927. november 1-étől 1932. május 1-éig terjedő időre. A kormány bölcsessége azonban megakadályozott ebben a tervemben. Kettévágta ezt a rendeletet tartalmában is, meg idő tartamában is és életbeléptette csak az első felét, amely 1929. május 1-éig volt eredetileg tervezve a nélkül azonban, hogy az ilyen módon megjelent lakásrendeletet terminushoz kötötte volna. Azt az utasítást adta nekem a kormány akkor, hogy a tervezet másik felére vonatkozólag alkalmas időben, de még 1929 május 1-je előtt egy újabb tervezettel lépjek a kormány elé és akkor lesz majd megfontolás tárgya, hogy vájjon kell-e ezt a kérdést rendezni, igen vagy nem? Jóllehet, hogy a rendelet, amely most érvényben van, az úgynevezett négynyolcas rendelet, a 8888/1927. számú rendelet, terminushoz nincs kötve, május elsején, tehát 1929-ben nem jár le, ennek okán nem áll elő annak a szüksége, hogy újra rendeztessék ez a kérdés: a minisztertanácstól akkor vett parancs értelmében természetesen foglalkoztam a kérdéssel. Foglalkoztam más okból is. Az 1927-ben ikadott négy-nyolcas rendelet a gyakorlati végrehajtás folyamán néhány nem jelentékeny és nem lényeges kérdésben mutatott fel olyan tapasztalatokat, amelyek indokolttá teszik, hogy azokban a kérdésekben a helyesebb felfogás érvényre juttattassék. Ez a másik oka tehát annak, hogy foglalkoznom kellett a lakásrendelet kérdésével. A harmadik oka elvi kérdés. A kormány azon az állásponton van, hogy a nagy szociális és gazdasági érdekek sérelme nélkül ós a sérelemnélküliség keretein belül amennyire lehet magát az elvet mégis próbálja érvényesíteni, azt az elvet, hogy a magántulajdon alapján állunk, ennek következtében haladnunk kell a magántulajdon teljes visszaadása felé. T. Ház! A kötött forgalom alatt, a kötött forgalom idején a lakásügynek, a lakáskérdésnek két tengellyé van. Az egyik a bérkérdés, a másik a felmondás kérdése. Ami az első kérdést illeti, a bérkérdéshez a kormány jelenleg nem kíván hozzányúlni. Méltóztatnak tudni, hogy a pénzügyminiszter úr utolsó rendelete értelmében 1928 — gondolom — augusz-, tusában 85%-nál az alapbér emelkedését megállította és más módon házadóengeidményekkel próbálta a pénzügyminisztérium a háztulajdonosokat indemnizálni, úgyhogy a háztulajdonosok ebből a két tényezőből, az alapbérből és az adóelengedésből körülbelül 97—97-5 százalékig terjedő összeget kapnak. (Éothenstein Mór: Tehát meg lehetnek elégedve a háziurak! — Malasits Géza: Meg is vannak elégedve!) Tehát az egyik résznek a 85%-nak juttatása bér alakjában történik, a többi százalékot pedig adóengedmény alakjában kapják. Ehhez a kérdéshez a kormány jelenleg hozzányúlni nem kíván és én azt hiszem, hogy sem a közelebbi, sem a távolabbi jövőben nem áll elő MZ M helyzet, hogy ehhez a kérdéshez hozzá lehet nyúlni. A másik rész, a másik tengelykérdés a lakásügyben a felmondás kérdése. A felmondás kérdésére vonatkozólag legyen szabad nekem a helyzetet a következőkben ismertetnem. (Halljuk! Halljuk!) • Általában Budapesten az összes lakások száma a legutóbbi statisztika szerint 209.227. Ez már az újabb felvételek eredménye; még a székesfőváros kicsiny statisztikai könyvében ezek az adatok nem találhatók ilyen pontossággal. A bérbeadott lakások száma Budapesten 187.882. A vidéki városokban a bérbeadott lakások száma 190.834. Mármost nagyon érdekes, hogy az 1925-ös rendelet óta a kötött forgalomból a szabadj forgalomba hogyan, milyen méretben mentek át a lakások. Méltóztatnak tudni, hogy 1925-ben egyrészt felszabadíttattak a bolthelyi-