Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-273

10 Az országgyűlés képviselőházánál ség, hogy valaki felállhasson a törvényhatósági bizottságban és azt mondja, hogy ezt vagy azt ajánlom örökös tagnak és a bizottság azt megválassza. Hegymegi Kiss Pál t. képviselőtársamnak volt egy gondolata, amelyet talán az örökös tagságról szóló résznél fog elmondani, hiszen ez is részletkérdés. Azonban szerintem roppant sok lenne az egyharmad. Szerintem az örökös tagság gondolata szép, jó és nemes, mert kipróbált közéleti férfiakat tisztel meg azzal, hogy ne kelljen nekik választás alá vetni magukat, ne kelljen nekik senki práciáját keresni, tehát függetlenek maradhatnak és így lehetnek tagjai a törvényhatósági bizottságnak. En biztosítom a t. Házat, hogyha összeül az új és szélesebbkörű választójog alapján az új törvényhatóság és ha új emberek jönnek, akik még nem járatosak az önkormányzati életben, azok maguk lesznek igazán hálásak azért, hogy lesznek ott a közéletnek régi, kipróbált harcosai, akik őket tanácsokkal látják el, sőt azokat a maguk élére fogják állítani, vezetőknek fogják megtenni. A tagok számarányára vonatkozólag^ is szeretnék egypár szót szólni. Ez volt a bírálatnak szintén egyik legélesebb pontja, hogy tudniillik addig, amíg az eddigi állapot szerint a tagok felerészben voltak virilisek, felerészben választottak, most megváltozott ez a^ számarány, kétötöd a virilisek, kétötöd a választottak, egyötöd pedig a szakszerűség és, érdekképviseletek csoportjából kerül ki. Azt is meg lehet indokolni az ország mai helyzetével, hogy miért állíttatik így össze a törvényhatósági bizottság, azonban ez az a jogszabály, amelyet — nem titkolom — egészen provizóriumnak tekintek, amelyet ideiglenesnek tartok. (Hegymegi Kiss Pál: Es a legrosszabb is! — Baracs Marcell: Hány évtizedre szóló provizórium?) Ez tőlünk függ és egyébként a viszonyoktól. Evvel a kérdéssel azért nem foglalkozom bővebben, mert nagyon könnyen renarálhatónak tartóin a legközelebbi jövendőben is. Amennyiben a javaslat egyéb rendelkezéseit kipróbáljuk, ha azt látjuk, hogy a titkos választójog nasry zökkenőkkel nem jár, hiszen én nem félek tőle... (Hegymegi Kiss Pál: Eddig is titkos volt!) Tudom, hogy eddig is titkos választójog volt, (Hegymegi Kiss Pál: Negyvenkét év alatt kipróbáltuk!) titkos választójog cenzusos alapon. A tagok létszámára vonatkozólag szintén érdekesen küszködik egymással szemben két ellentétes vélemény. Az egjrik azt^ mondja, hogy a nagy taglétszámú törvényhatósági bizottság nem jogosult, hiszen magának Newyork városának csak hetvenötből áll a tanácsa, Londoné hatvanból vagy hetvenből^ Párizs megyének nyolcvanból. Mi pedig azt állítjuk, — azon az állásponton voltam magam is kezdettől fogva és azon vagyok ma is — hogy a kis taglétszámú törvényhatósági bizottságok nálunk nem jogosultak, éppen azért, mert a vármegyéknek és a törvényhatóságoknak politikai jogát feladni semmi körülmények között sem akarjuk. Már pedig a politikával, politikai kérdésekkel, országos kérdésekkel való" foglalkozás, amint le van fektetve az 1886 : XXI. te. 2. §-ának cï pontjában, csak akkor efficiens, akkor hatályos, hogyha avval nagyobb taglétszámú törvényhatósági bizottságok foglalkoznak. Ez volt a bizottság nagyobb részének is az álláspontja, amelyet a belügyminiszter úr, szíves volt honorálni és akkor emelkedett fel a törvényhatósági bizottságok taglétszáma 25 százalékkal. A csökkenés tehát nem olyan nagy, mint eredetileg kontemplálva volt. Különbén 273. ülése 1929 április 9-én, kedden. is segít ezen a kisgyűlés, amely a közigazgatás nagyobb kérdéseit kivonja abból a testületből, amely politikai jogokkal foglalkozik. Nekünk tehát meg kellett maradnunk a nagyobb taglétszámnál, a hatszázas létszám azonban mégis túlzott volt. Még pedig túlzott volt azért, mert hiszen a hatszázból úgysem jelent meg, legfeljebb annak egyharmad része. Egyébként is szinte komikumszámba ment és szinte komikumba fulladt az, hogy amikor a törvényhatósági bizottsági tagok legnagyobbrésze megjelent, a vármegyék, a termekben helyet sem tudtak nekik biztosítani. Méltóztassanak megengedni, hogy a tisztviselő tagokról is csak két összesűrített mondatot mondjak. (Halljuk! Halljuk!) Miként leszögeztem, nincsen senki, aki azt jónak, helyesnek tartaná, hogy az önkormányzati testületeket tisztviselőkkel, úgynevezett függő elemekkel zsúfoljanak túl. (Meskó Zoltán: Úgy van!) Az önkormányzati tisztviselők tagságának a fenntartásához azonban miért ragaszkodott a bizottság is és miért ragaszkodtunk szerény magunk is? Azért, mert abszolúte tradicióellenes lenne a törvényhatósági bizottságból az önkormányzati tisztviselők kihagyása. Nálunk történelmileg úgy alakul ki a helyzet, hogy az önkormányzati tisztviselők az önkormányzatnak nemcsak szolgái, hanem egyszersmind részesei is voltak. Igaz, hogy külföldön, még a centralista Franciaországban sem tagja a tisztviselő az önkormányzati testületnek. Angliában sem tagja. A tisztviselő előkészít, a tisztviselő szakszerűleg előad, szavazati joga azonban nincsen. De ez a szavazati jog egyáltalában nem fontos. Mert ha annak a tisztviselőnek befolyása van, ha az a tisztviselő azt az önkormányzati testületet, vagy annak égy részét vezetni tudja, akkor szavazati jog nélkül éppen úgy, tudja, mint szavazati joggal. Az az egy-két szavazat pedig a törvényhatósági bizottság nagy taglétszámához képest igazán elenyésző csekély. (Baracs Marcell: De saját magukat választják! — Zaj a bal- és szélsőbalodalon.) A restaurációkor az a néhány szavazat egyáltalában nem határoz. (Zaj a baloldalon. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Szintén úgyszólván világnézeti, de legalább is pártpolitikai differencia van közöttünk az aktív és passzív választói jognál. Ez a szakasz és a javaslatnak ez a rendelkezése alkalmat és módot adott arra, hogy a különféle választási rendszereket ismertessük és bírálgassuk. Azt hiszem, sem abszolút jó, sem abszolút rossz választási szisztéma nincs. A titkos választásra vonatkozólag már többször kijelentettem, hogy én a titkos választói jogot fentartás nélkül elfogadom. (Peidl Gyula: Benne van a pártprogrammban! — Kun Béla: A plurális szavazat abszolút rossz!) Nem hozhatom ide javaslatban. (Kun Béla: A plurális szavazat meghamisítja a nép akaratát!) Méltóztassanak azonban azt a kijelentésemet is tudomásul venni, hogy én ennek a titkos választásnak semmiféle nagy jelentőséget nem tulajdonítok. Nem is félek tőle. Egy kis zökkenés lesz, esetleg kétszer, akkor nivellálódni fog a helyzet és rend lesz. (Kun Béla: Meg kell csinálni!) Jobb szeretném ugyan az öntudatos és Önérzetes polgárnak azt a típusát kitermelni, amely titkosság nélkül nyiltan is meg meri mondani, nyilvánítani meri politikai nézetét. (Kun Béla: Üldözi a hatalom, exisztenciájában tönkreteszi!) Tisztában vagyok azonban azzal is, — méltóztassék mondatom végét bevárni — hogy a társadalmi kötelékek, az exisztenciális kérdések, emberi gyár-