Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-278

180 Az országgluülés képviselőházának 278. ülése 1929 április 17-én, szerdán. amelyek az eredeti szövegtől eltérnek, elvetni. Most rátérek a nők passzív választójogának kérdésére. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Az álta­lános vita során elmondott beszédemben a nők passzív választójogára vonatkozólag a magam egyéni álláspontját fejtettem volt ki és ebben a tekintetben koncessziót is tettem a bizottságnál. Nem nekem kell ebben a tekintetben konzek­vensnek lennem, hanem azoknak, akik annak idején a közigazgatási bizottságban a törvény­hatósági városokban a passzív választójogot a nőknek megadták. Ha jól emlékszem, a 42. §-nál Petrovácz Gyula igen t. képviselőtársamnak van indítványa, hogy úgy a törvényhatósági városokra, mint a megyei városokra terjesztes­sék ki a nők passzív választójoga. A magam felfogása szerint sem a községekben, sem a vár­megyei törvényhatóságokban nők passzív vá­lasztójoghoz nem juthatnának. Én a nők pasz­szív választójogát nem jutalomnak tekintem, nem abból a nézőpontból nézem, hogy a férfiak­nak milyen vonatkozásban van itt előnyük. (Bródy Ernő: Jog és nem jutalom!) A nőknek a háborúban elviselt szenvedése nem lehet ok, amely engem enniek az elvi állás­pontomnak megváltoztatására vihetne, én ezt a legridegebb és leghidegebb nézőpontból né­zem és pedig kizárólag alkotmányjogi és köz­jogi szempontból. És ha egy állam nem ebből a szempontból nézi ezt a kérdést, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) akkor maga ellen vét, mert közjogo­kat nem lehet melléktekintetekből adni, közjo­gokat csak az állam és az ország szempontjából lehet adni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Farkas István: Mi az a melléktekintet?) Én megengedem, hogy a nőknek átmenetileg, bizo­nyos tekintetben konzervatívabb a felfogása. (Rassay Károly: De mi közünk ahhoz, hogy milyen a felfogása? — Zaj.) De méltóztassék nekem megengedni, hogy én azokat a szélsősé­geket veszem és látom, amelyeknek beszédem­ben ansiák idején kifejezést adtam ... (Rassay Károly: Amit az angol konzervatív kormány kép visel, az pl. elég szélsőséges! — Gál Jenő: A miniszter úr még. ott tart, hogy hosszú haj és rövid ész!) Attól én már sokkal régebben el­távolodtam, mint igen t. képviselőtársam, mert közjogi és alkotmányjogi szempontból keil, hogy mérlegelje az állam a választójogot — mint kifejtettem — amint azt a maga céljának elérésénél, annak szükségessége diktálja és pa­rancsolja. (Propper Sándor: És ki állapítja ezt meg? Csendőrszurony? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. (Folytonos zaj. — Peidl Gyula: Ki az állam? — Farkas István: Kuna P. András az állam!) Scitovszky Béla belügyminiszter: Ha az államnak a maga céljai elérésénél a nők passzív választójogára szüksége lesz, magam leszek az első. aki ennek szükségessége mellett lándzsát fogok törni. (Farkas István: Mi az? ön az ál­lam? ön ad kegyeket és jogokat? Egyedül egy személyben? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Scitovszky Béla belügyminiszter: Mert mint t. képviselőtársamnak megvan a maga egyéni felfogása — remélem—(Farkas István: Jó, jó! De ne adjon kegyeket!) és azt követi és nem másoknak felfogását, méltóztassék nekem is megengedni, és nekem is megadni azt a legegy­szerűbb jogát az egyénnek, hogy a maga egyéni nézetét kifejthesse és képviselhesse más felfo­gásokkal szemben. (Farkas István: Ne oszto­gasson kegyeket!) Elnök: Farkas képviselő urat kérem, ne méltóztassék a szónokot folyton zavarni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek, Propper képviselő úr. Scitovszky Béla belügyminiszter: Amint én teljes tisztelettel veszem t. képviselőtársaim felfogását a baloldalról, teljes tisztelettel és megbecsüléssel veszem jobboldali t. képviselő­társaimnak teljesen ellenkező felfogását is. (Kun Béla: Engedjen szabadon szavazni! — Jánossy Gábor: Ez világos beszéd! — Peyer Károly: Az elnöki tanács ad engedélyt! — Kun Béla: Ne tegye pártkérdéssé!) Elnök: Csendet kérek. Scitovszky Béla belügyminiszter: Hogy Franciaország a mai napig nem adta meg a női passzív választójogot, ennek a kérdésnek elbí­rálása talán tudományos szempontból vagy más szempontból lehet, hogy a képviselő urakat ér­dekli. Engem is érdekel természetszerűen, hogy nem adta eddig meg. De nem adta meg, nem azért, mivel máshol ez megvan vagy máshol nincs, hanem azért, mert a maga közjóéi szük­ségleteinek. (Propper Sándor: Sötétbeugrás, úgy-e? — Zaj.) alkotmányjogi szükségleteinek szempontjából még- nem tartótta^ szükségesnek ezt az erőt az állam szolgálatába beállítani. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Aki Angliának mai helyzetét behatóan ta­nulmányozta, és aki ismeri az ottani szituációt, mindenesetre más megállapításra foer jutni eb­ből a szempontból. (Malasits Géza: Majd a vá­lasztások után beszélünk!) De semmiesetre sem azért hozta be a nők passzív választójogát, hogy önmagának ártson vele, hanem feltétlenül^ ab­ból az állami szükségességből, mert a kormány­zat a mai időkben szükségesnek látta, hogy ama célok érdekében, amelyeknek szolgálatába az ország javára szükségesnek tartja, ezt az erőt — abban a mértékben, amilyen mértékben új ab­ban igénybeveszi — ténylegesen ie-énybe is vegye. En nem látom, hogy a mi szituációnkban, amelyben az ország ma van, ebben az állapot­ban a konzervatív gondolat érdekében az első fronton küzdőket már ma a hátsóbb staflikban felállított erősségekkel megerősítsük. (Helyes­lés a jobboldalon. — Rassay Károly: Mi az, hogy a gondolat konzervatív? Állam-konzerva­tív gondolat? Ezt mégsem értem. — Zaj. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. — Elnök csen­get.) Hogy mit tart közérdeknek, ebben a kér­désben a t. Ház fog dönteni. En ebben a tekin­tetben a magam egyéni felfogását adom. Ehhez ugyanolyan képviselői joarom van. mint a kép­viselő uraknak. (Zaj. — Ügy von! Ügy van! a jobboldalon. — Elnök csenget. —- Rassay Károly: A választójogot nem a konzervatívpárt részére csináljuk! Egyéni meggyőződés ez!) Nem a vá­lasztójogról van szó, hanem a nők passzív vá­lasztójogáról. (Rassay Károly: Hát az micsoda? Csizma?) Ha a képviselő úr annak tartja, az. (Zaj. — Elnök csenget.) En nem annak tartom, mert a választójognak van aktív része és van passzív része. Az aktív választójog kérdését a nők passzív választójoga abszolúte nem érinti, mert az ugyanolvan mértékű, mint az ország­e-vűlési képviselők választásánál. (Zaj a szélső­baloldalon, — Propper Sándor: Hagyjatok fel minden reménnyel! Kiirhatja a miniszter úr! — Zaj a jobboldalon.) Azt kívánom csak még röviden érinteni, hogy mi vezet mégis arra, hogy ettől a rigoró­zus, szigorú, elvi közjogi álláspontomtól eltér­jek. Ha van olyan tér, ahol a nő a maga hiva­tását betöltheti a kommunitások terén, úgy az a terrénum lehet, ahol abba^ a helyzetbe jut, hogy ezekkel a kérdésekkel ténylegesen foglal-

Next

/
Thumbnails
Contents