Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-278

Az országgyűlés képviselőházának $7 állani és megmondani, mire alapították azt a kijelentésüket, hogy Európaszerte mindenhol visszafejlesztik a választójogot? En meglehető­sen figyelemmel kísérem a világeseményeket s a politikai eseményeket és a politikai irodal­mat, de én komoly parlamentáris és demokrati­kus parlamentáris országban ilyen tendenciáról nem tudok, ilyen intézkedéseket nem ismerek. Egyetlenegy dolog történt Franciaország­ban, ahol szintén tavaly vagy két évvel ezelőtt a korábbi lajstromos választási rendszerről át­tértek megint az egyéni választói rendszerre, ez azonban nem visszafejlesztés, hanem való­színűleg az ottani sajátos viszonyokhoz való szükséges alkalmazkodás. En tehát kérem és várom, — a parlament komolysága kívánja ezt j meg — hogy a kormány részéről ne történjenek olyan komolytalan kijelentések, amelyeket nem | foghatok fel másképpen, mint úgy, hogy ez nem ! egyéb, mint spekuláció a közvélemény tájéko­zatlanságára. T. Képviselőház! Szólanom kell még ennél a szakasznál az egy helybenlakásról, amit ez a szakasz hat évben állapít meg. Ki kell jelen­tenem kereken, hogy ez az intézkedés kifejezet­ten és direkte a munkálkodó nép ellen irányul. A munkálkodó nép alatt pedig nemcsak a fizi­kai munkásokat értem, mert ma már nemcsak a fizikai munkás és a földmunkás az, aki az állandó vándorlások lehetőségének van kitéve, ma már az egész társadalom annyira fel van hánytorgatva, annyira meg van zavarva, any­riyira össze-vissza van a termelés területén el­helyezkedve, hogy valóban senki sem tudja ma, hol lesz holnap, nem tudja, hogy az életkörül­ményei és a kenyérkereseti szükségletei merre fogják vinni s hol lesz kénytelen munkát vagy alkalmazást keresni, illetőleg vállalni, hogy életét fenntarthassa. Ez a rendelkezés tehát jog­talan és méltánytalan, sőt mondhatnám: hálát­lan is. Mert épp olyan hálátlanság ez, mint a nők passzív jogának elkobzása. Hálátlanság az az egész női nemmel — beleértve a munkálkodó nőket is — és hálátlanság az egész dolgozótár­sadalommal szemben. A doigozótársadalom tagjai és kategóriái akár fizikai munkások, akár szellemi munkások, akár földmunkások, akár nŐmunkások, nem tehetnek róla, hogy helyzetük bizonytalanná vált a termelésben és hogy a fixbázis megszűnt számukra. Nem tehet­nek róla, hogy máról-holnapra könyörtelenül kenyértelenné tehetik őket, hisz ők szívesebben maradnának meg egyhelyben s termelnének és dolgoznának, akármennyi ideig is, ha az illető bért megkapnák és kenyerüket biztosítanák számukra. Az a munkás nem tehet róla, hogy össze-vissza kénytelen vándorolni egyrészt az ország határain belül, másrészt, ha már itt minden reménye szétfoszlott, az ország határain kívül is. Csak a munkásosztály tagiai azok, akik ennek a szakasznak alapján túlnyomó részt sohasem fogják tudni megszerezni a vá­lasztójognak ezt a kritériumát, s sohasem fog­ják összegyűjteni egyhelyben azt a hat eszten­dőt, amelyre szükségük van ahhoz, hogy a tör­vényhatóság területén választójoggal bírjanak. A kormány az oka ennek, mert a kormány gazdasági politikája hozta létre ezt a borzalmas állapotot, amely mindenkit kiszakított a maga megszokott helyzetéből s mindenkinek meg­lazította az életgyökereit. A kormány politi­kája hozta magával ezt és ennek a konzekven­ciáit a kormánv most úgy vonja le a maga számára, hogy ezt a bizonytalan helyzetet és ezt a sorstragédiát jogfosztással tetézi. Kinek fogja tudni a kormány megmagyarázni és megmon­dani, hogy ez helyes, hogy ez célszerű, hogy ez í. ülése 1929 április 17-en, szerdán. IJÍ a demokrácia? Ltiom, hogy a formára súlyt helyeznek az urak. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. (Esztergályos János; Mussolini utasítására dol­goznak!) Propper Sándor: Mondom, a formákat igyekeznek betartani az urak. A formákat, ha lehetséges, ha ez nemi megy a lényeg rovására, igyekeznek megvédelmezni. Itt azonban még a formát sem menthetik meg, itt elvész^ a lé­nyeg és a torma is, mert az ország dolgozó népe érezni fogja, hogy vele súlyos jogtalanság tör­tént, ahogy egyik kézzel igyekeztek neki jogot adni, a másikkal pedig visszaveszik azt, mert lehetetlenné teszik számára, saját akaratán és saját hibáján kívül, hogy megszerezze azokat a feltételeket... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztas­sék beszédét befejezni! Propper Sándor: ... — rögtön befejezem — amelyek szükségesek ahhoz, hogy a választói névlajstromba bekerüljön és szavazati jogával éljen. Én tehát, bár tudom, hogy ez az igyekvésem meddő, az utolsó pillanatban mégis arra kérem — és csak erre kérhetem >— a kormányt: leg­alább addig menjen, el» hogy tegye ezt a sza­kaszt nyilt kérdéssé és tegye lehetővé azoknak a kisgazdáknak . liberális állásfoglalását . . . (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Na, na!) Én remélem ezt, mert ha nem így történnék... (Zaj a szélsőbaloldalon,) Elnök: Csendet kérek! (Eííy hang a szélső­baloldalon: Ellene vannak a kisgazdák!) Propper Sándor: . . . akkor még egy illú­zióval lennénk szegényebbek. Mondom, a kor­mánynak az itt elhangzottak alapján legalább annyi a kötelessége, hogy nyilt kérdéssé tegye ezt a szakaszt és tegye lehetővé azoknak, akik a szakasz ellen akarnak szavazni, hogy ezt bi­zonyos pártfegyelem és egyéb konzekvenciák nélkül meg is tehessék. Egyébként magam részéről elfogadom Far­kas István képviselőtársam módosító indít­ványát. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Perlaki György jegyző: Túri Béla! Elnök: A képviselő úr nincs itt, töröltetik. Következik? Perlaki György jegyző: Neubauer Ferenc! Neubauer Fernec: T. Képviselőház! En f a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat most^ tár­gyalt szakaszához a házszabályok 150. §-a értel­mében kellő módon módosító indítványt jelen­tettem be, az általános vita megkezdése előtt, a Ház elnökénél. A részletes vita megkezdése­kor a Ház elnöksége bejelentette, hogy az így beadott módosításoknak benyújtóit az elnökség a részletes vita során elsősorban fogja szólásra felhívni az illető törvényszakaszhoz. En akkor, amikor ennek az elnöki kijelentésnek alapján felhivatásom megtörtént, nem voltam jelen, ennélfogva nem is szólalhattam fel, mivel azon­ban ennek a szakasznak a vitája most még fo­lyik, bátor vagyok felszólalni és indítványomat előterjeszteni. (Zaj.) Előterjesztem pedig indítványomat annak következtében, mert a házszabályok 150. §-ának 2. bekezdésében foglaltaknak megfeleltem. Ez a bekezdés így szól (olvassa): «A részletes tár­gyalás során a képviselők indítványt, ellen­indítványt vagy módosítást csak abban az eset­ben terheszthetnek elő, ha azokat az illető ügy általános vitájának megkezdéséig a Ház elnö­kénél írásban két példányban bejelentették.» Nem vitás az, hogy most a részletes tárgyalás során vagyunk (ügy van! Ügy van! a bal- és a 26*

Next

/
Thumbnails
Contents