Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-278

176 Az országgyűlés "képviselőházának ma az egész világot foglalkoztatja, tisztában van-e a nő problémájával, amely e kor problémái között is legelsősorban áll? En is anakronisztikusnak tartom, hogy 1929-ben, ennyi megpróbáltatás után. a nagy háború után, forradalmak sorozata után, amikor azt mondhatnók, hogy még mindig senki és semmi sincs a helyén, és minden gyors változásoknak van alávetve, a magyar kormány ilyen konokul ragaszkodik jogfosztó álláspontjához, amely nemcsak a korral, a kor szükségleteivel és a korszellemmel, hanem az egész művelt világ felfogásával szemben áll. A nő erőpróbája a háborúban megtörtént, és a nő javára ütött ki. A háborúban láttuk a not az ekeszarva mellett, láttuk az irodákban és műhelyekben, láttuk a termelésben a gépek mellett, láttuk a gyárakban, mindenhol láttuk a nő sikeres erőfeszítéseit, amelyekkel pótolta a férfimunkaerőt, és a mellett láttuk azt is, hogy a termelésben véghezvitt nagy erőfeszítése mellett még a család védelmét, a folytonosság feladatát is sikeresen vállalta és végezte. Nem tudjuk belátni és megérteni azt, hogy a nők ez után a teljesítmény után ilyen rút hálátlansággal találkozanak a hivatalos magyar kormányzat részéről. Félnek a nőtől, félnek attól, hogy a nő nagy részvétele a közügyek vitelében túlságos gyorsan fogja talán előrevinni a haladást és fejlődést? Ettől egyrészt nem kell félni, másrészt konzervatív részről hallottunk megnyugtató kijelentéseket, hogy a nőtől nem kell félteni a konzervatív gondolatot. Ezt valóban történelmi példák igazolják. 1920-ban például a magyar reakciós uralmat a női választójog, a Friedrich-féle rendeletben megállapított széleskörű női választójog juttatta diadalra. (Györki Imre: Es a terror, ez a kettő együtt!) Természetesen, az a fizikai terror is

; amellyel a nép igazi jelöltjeit elűzték az urnáktól; de a nők szavazótömege billentette a mérleget a reakció javára, amely most azzal akarja meghálálni a nőknek ezt a teljesítményét, akiket időlegesen sikerült félrevezetniük:, hogy most meg akarják őket fosztani a passzív választójogtól. T. Képviselőház! Nem kisebb sérelem a szakaszban az osztályozás, a kasztok felállítása. Keleten, Indiában, a kasztrendszer hazájában most ostromolják és rombolják le a kasztrendszert, itt Európában, Magyarországon pedig most akarják megteremteni a kasztrendszert és különbséget akarnak tenni osztályok és osztályok között ugyanakkor, amikor élesen és keményen elítélik az alulról is észlelt osztályharcot és az onnan jövő védelmet, s ha lehet: támadó álláspontra helyezkednek. T. Képviselőház! Azzal az áporodott humorkázással, amellyel tegnap találkoztunk a miniszter úr részéről ezt a nagy problémát megoldani nem lehet. A miniszter úr azt mondotta tegnap, hogy ő lelkileg áll közel a nőkhöz és valami olyasmit mondott velem szemben, közbeszólás alakjában, amit én nem tudtam megérteni. Azt azonban értettem, midőn azt mondotta, hogy velem nem versenyzik sem korban, sem egyebekben, amit én teljes mértékben meg tudok érteni. Mi valóban nem versenyezhetünk, mi két úton járunk. Ezen az oldalon mi a fejlődés országútián menetelünk előre és küzdünk komolyan és őszintén a nők felszabadításáért, a nők egyenjogúsításáért, a miniszter úr pedig visszafelé menetel, a régi feudális institúciók romjait akarja ismét elérni és erre akarja felépíteni az új Magyarországot. (Györki Imre: Visszafelé is Minerva-kocsin!) Bebel, a «Nő és szocializmus» 278. ülése 1929 április 17-én, szerdán. című világhírű munkájában, amely a világ minden kultúrnyelvén megjelent, megjósolta néhány évtizeddel ezelőtt, hogy a társadalom rá lesz kényszerítve arra, hogy a nőt bocsássa a közélet terére, és megjósolta azt, hogy a jövendő a szocializmusé, tehát a nőé is. Akkor ez proféciaszámba ment és bizonyos konzervatív politikai erők és politikusok szembehelyezkedtek ezzel és nem tudták magukat belegondolni abba az állapotba, amidőn a nő is szavazó, amidőn a nő is törvényhozó, a nő is képviselőtestületi tag. Alig néhány évtized telt el és Bebelnek próféciája beigazolódott. Most már eleven valóság. Ma már Európa legtöbb államában a nő jogok tekintetében teljesen egyenrangú a férfival, ott küzd a politikai porondon és ott igyekszik érvényt szerezni azoknak a nagy szempontoknak, amelyek a nőt teljesen egyenlővé és egyenrangúvá teszik és tehetik a férfiúval. Mi nagyon jól tudjuk azt a magyar történelemből, hogy a feudális és reakciós urak és csatlósaik szeretik a nőt, mint olcsó munkaerőt, szeretik a nőt mint jobbágyot, mint szülőanyát, szeretik talán mint élvezeti cikket, de nem szeretik mint egyenrangú embert a társadalomban, és ma is, 1929-ben igyekeznek kirekeszteni a nőt az egyenjogúságból. Már pedig, mélyen t. Képviselőház, a helyzet az, hogy ez a kor parancsa és ez alól kivétel nincs még Európának ezen a kicsiny, reakciós foltján sem; a probléma itt van, a problémával foglalkozni kell, a probléma megoldást követel és ha nem oldják meg, s ahol nem oldják meg: át fogja törni a frontot és át fogja törni a magyar reakció frontját is és Magyarországon is, mint minden más országban, lesz a nőnek választójoga, aktív és passzív választójoga, lesz a nőnek egyenjogúsága, lesz a nőnek és a nő munkájának becsülete, lesz a nőnek olyan joga és olyan elhelyezkedési lehetősége a társadalomban, mint amilyen van a férfiúnak. A viták folyamán, az általános és a részletes vita folyamán, ennél a szakasznál is és a megelőző szakaszoknál is a belügyminiszter úr és a miniszterelnök úr is hivatkoztak arra, hogy Európaszerte bizonyos korrektívumokhoz fordulnak a kormányok a talán meggondolatlanul tág térre kiterjesztett választójogi rendszerek ellen. En már bátorkodtam szembeszállni ezzel a felfogással és kimutattam, hogy ez szöges ellentétben áll a valósággal. Sehol sem látom ezeket a korrektívumokat olyan formában és olyan célzattal, amilyenre itt a ministzer úr és a miniszterelnök úr részéről is hivatkozás történt. Utaltam arra, hogy egyes fasiszta országokat kivéve, mint amilyen Olaszország, mint amilyen Magyarország, Lengyelország, bizonyos mértékig most Jugoszlávia és a Bratianukormány alatt Románia, amely országokban valóban történt visszafejlődés és mesterséges, erőszakos visszafejlesztés a választójogi rendszerben, más országokban, amelyek joggal viselik a «parlamentáris» meghatározás kritériumát, ilyen értelemben korrektívumokkal nem találkoztunk. Ellenkezőleg azt látjuk, hogy minden kulturországban, minden komoly parlamenti országban, ha foglalkoznak a választói jog kérdésével, csak kiterjesztő és haladó értelemben foglalkoznak vele, hiszen hivatkoztak erre többen is, hogy legutóbb, a múlt évben, Angliában a konzervatív kormány a nők teljességére terjesztette ki a választói jogosultságot. Egy forrás szerint ötmillió, a másik forrás szerint hétmillió az új női választó Angliában. Ismételten felkérem a miniszterelnök urat vagy a belügyminiszter urat, hogy saját komolyságuk megóvása érdekében legyenek szívesek fel-