Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-273

Az országgyűlés képviselőházamat a törvényhatósági bizottság, vagyis az autonómia, az állami igazgatási ágaknak ellenőrzésére (Ügy van! jobbfelöl.) és ezek legvenek felelősek az autonómiának nemcsak a törvények és rendeletek végrehaitásáért, hanem úgyszólván még a közönséggel szemben tanúsított modorért is. (Ügy van! job felől.) Már egy interpellációs jog beiktatásával is, hogy a törvényhatósági bizottság kérdőre vonhassa a oénzügyigazgatót és az köteles legyen válaszolni és felelni, sokat segítünk (Ügy van! jobbfelől) és az interpellációs jog beiktatásával bizonyos felelősséget és kötelességet hárítunk ezekre a szervekre, amelyek akkor nemcsak mint idegenek lesznek ott, hanem mint a közigazgatásnak az autonómia előtt felelős szervei. En t. Képviselőház, ebben a gondolatkörben mozogva tudtam elfogadni a szakszerűség képviseletét, mert a szakszerűség képviselete természetesen csak voksot képvisel, de az autonómiának jogokat nem biztosít. T. Ház! Nagyon érzékeny pont a felekezetek képviselete. (Jánossy Gábor: Kár volt belevenni!) Kétségtelenül bizonyos, hogyha a törvényhatósági bizottságban egyesíteni akarunk minden, államot és társadalmat konzerváló erőt, akkor a lelkészeknek ott a helyük a törvényhatósági bizottságban. Ezt ugyan senki sem vonta kétségbe,'csak arra történt utalás, hogy hiszen az érdemes lelkész választás, vagy virilizmus alapján is bejut, a pap azonban maradjon a templomban és maradjon az oltárnál; ez volt a bírálat sarkpontja. Először szó volt felekezetek képviseletéről, később azonban a bizottságban szó volt lelkészi képviseletről, vagyis arról, hogy a lelkészek mint érdekcsoport a maguk közül való szelekció útján jussanak be a törvényhatósági bizottságba. Méltóztassanak elhinni, hogy ez a kérdés pro és contra minden oldalon annyira meg lett vitatva és világítva, hogyha az egyházak alkotmányának és hierarchikus szervezetének figyelembevételével más megoldás kínálkozott volna, a bizottság más megoldást keresett volna, amihez a belügyminiszter úr is készséggel hozzájárult volna, mert azt mondta, hogy aki tud jobbat, hozzon jobbat. De nincs más megoldás; el kellett fogadni azt a megoldást, hogy a felekezeteket azok a lelkészek képviselnék, akik a legnépesebb egyházközségek élén állanak, akik vezető lelkészek. A választási elvet a hierarchikus szervezett miatt nem lehetett bevinni, a másik elvet a protestáns alkotmány miatt, már pedi"" ezeket az elveket érinteni, az én meggyőződésem szerint is, nem szabad, mert ezek nagyon érzékenyek és ezeknek megzavarása káros következményekkel járhat. Horváth Mihály t. képviselőtársam az iskolaszékek bevonását tartaná helyesebbnek, miután az iskolaszékek elismertettek a felekezetek képviseletének. Az én felfogásom szerint ez de jure helytelen, bármennyire elismertettek is, különben is ez a felfogás egyáltalában nincs semmiféle törvényes jogszabállyal megalapozva. A kérdést bővebben taglalni nehéz, csak arra vagyok bátor utalni, hogy a felekezetek képviseleti száma az országos számaránynak megfelelően a legprecizebben lett megállapítva. Két százaléknyi veszteség esik a katholikusok terhére, miután azonban a katholikusok 62%ban vannak ebben az országban, ennélfogva a katholikus felekezet ezt a 2%-nyi veszteséget elbírja, azért hogy a többi felekezetek még ott is, ahol nincsenek olvan számarányban képviselve, hogy az a kvótát kiadná, legalább egy-egy kénviselethez jussanak. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIX 273. ülése 1929 április 9-én, kedden. 9 Az érdekképviseleteket illetőleg az érdekképviseleti rendszer nemcsak itt, hanem ott is élénk megvitatás tárgya volt. Az eredeti javaslat indokolásában az van, hogy ez a jövő fejlődés iránya. Lehet e felett sokat gondolkozni és sok argumentumot találni különösen a parlamentáris rendszer mai kialakulása mellett. (Jánossy Gábor: Osztályuralom!) Lehetséges, de csak az élet fogja kipróbálni és már nem a mi életünkben fog bebizonyosodni az a tétel, vájjon a korporativ államforma vezet-e célhoz, vagy pedig a parlamentarizmus megtisztítása fog e célhoz vezetni. Elméleti téren mozognék, ha ezekről értekezni akarnék. Magyarázat, mentség mindenre van, . így ezt a szisztémát is lehet támadni és védelmezni. Hiszen van mentség és magyarázat a protekció után futkosásra. a közgazdasági tevékenységre, van magyarázat arra is, hogy a publikum részéről bizonyos letargiát tapasztalunk, ezek a magyarázatok és mentségek azonban a gyakorlati politikus szempontjából mind nem érnek semmit, h Si SX îérdéshez ezek alapján nem tudunk úgy hozzányúlni, hogy a gyakorlati életből az előnyöket leszűrjük. Nem tudom, hogy az érdekképviseleti rendszernek az életben lesz-e előnye vagy hátránya, bírálatot sem kívánok gyakorolni, csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy olyan csekély számban kerülnek be az érdekképviseleti tagok a törvényhatósági bizottságokba, hogy azoknak egyensúlyát semmiesetre sem fogják labilissá tenni. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Néhány szót szólok az örökös tagokról annak dacára, hogy a belügyminiszter úr már nyilatkozott erről a kérdésről. Nagyon csodálom, hogy még az örökös tagokkal szemben is megnyilatkozhatott az a vád, hogy ezek a főispán kreatúrái lesznek. Méltóztassék majd^ a választásokat megfigyelni. (Hegymegi Kiss Pál: Egyetlen ellenzéki ember sem fog bejutni!) Nem tudom, honnan méltóztatnak ezt gondolni. Hát ha valamelyik vármegye ellenzéki szellemű, akkor egyetlen egy kormánypárti sem lesz benne? (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek minden oldalon. Kénytelen leszek az állandóan közbeszóló képviselő urakat megnevezni. (Meskó Zoltán: Még az ellenzék is Bethlen-párti! — Derültség.) Meskó képviselő urat kérem, tartózkodjék a közbeszólásoktól. Csák Károly előadó: Bródy Ernő t. képviselőtársam odáig ment, hogy azt mondotta, hogy az örökös tagsági intézmény ellenkezik a magyar tradíciókkal. A magyar tradíciókkal annyira nem ellenkezik, hogy valamikor inkább túltenyésztették a táblabírói intézmény alakjában, hiszen ugyanaz az alapgondolat és ugyanaz az intézmény volt ez. Nem tudom, miért nem jó a jelölési rendszer. Amint méltóztatnak tudni, az eredeti javaslatban az volt, hogy a főispán előtérj esz tésére választ a törvényhatósági bizottság. Ezt a közigazgatási bizottság kikorrig-álta egy jelölési szisztémával, hogy a törvényhatósági bizottsági emberei beleszólhassanak, hogy kit kandidálnak örökös tagokul. (Egy hang a szélsőbaloldalon: A főispán emberei lesznek!) Ezzel nem disputálok, hiszen titkos szavazás esetén is azt méltóztatnak mondani, hogy ilyen befolyás érvényesül. (Kun Béla közbeszól.) Elnök: Kun Béla kén viselő urat kérem, tartózkodjék a közbeszólásoktól. Csák Károly előadó: A modus procedendit nem tudtuk megtalálni máskép, mert lehetetlen2