Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-278

170 Az országgyűlés képviselőházának csit figyelmüket. Ebben a kimutatásban a törvényhatósági jogú városok sorába számító Bajáig tíz ilyen város szerepel. Fel vannak sorolva a városok lakosság szerint. A sorrendet alulról kezdve a lakosság száma Baján, ahol legkevesebb, 19.000, Sopronban 35.000, Székesfehérváron 39.000, Pécsett 47.000, Győrben 50.000, Miskolcon 56.000. Már majdnem el fogyasztottam a törvényhatósági jogú városokat, amikor odaértem a megyei városok elsejének Újpestnek lélekszámához. Méltóztassék felütni ennek a 45 megyei városnak statisztikáját, amelyet szintén a belügyi kormány bocsátott rendelkezésünkre és ott méltóztatnak látni, hogy Üjpestnek 56.000, Kispestnek 51.000, Békéscsabának 46.000, Nyíregyházának 43.000, Pesterzsébetnek 40.000, Makónak 37.000 lakosa van és így tovább. A sorozatban a 45 megyei város közül harmincban nagyobb a lakosság száma, mint a törvényhatósági jogú városok közül hatnak. Bocsánatot kérek, hol van a logika? Méltóztassék^ erre válaszolni. Talán más kultúrája van Bajának, mint Újpestnek? Talán más a higéniája? az egészségügye, más a gazdasági, szociális, karitatív berendezkedése Bajának, mint Űjpestnek, vagy Pesterzsébetnek? Mindezekre nemmel kell válaszolni és meg kell állapítani azt, hogy illogikus a mélyen tisztelt belügyi kormányzatnak az az álláspontja, hogy a nők választhatóságát bizonyos kivételes esetekkel kapcsolatban, a tíz törvényhatósági jogú városban megengedik, ellenben nem engedik meg már a 45 megyei városnál, amelyek közül harminc különb, mint a törvényhatósági városok közül hat. Azt hiszem, a miniszter úrék ezek elől az indokolások elől, amelyek nem szóvirágok, amelyek nem akarnak a szívre hatni, amelyek tisztán az értelemmel akarják ezt a kérdést akként alátámasztani, hogy logikus konzekvenciaként kénytelen legyen a miniszter úr elfogadni, nem zárkózhatnak el. Ha én a törvényhatósági jogú városokban akceptálom a nők választhatóságát, akkor kénytelen vagyok akceptálni a megyei városokban is. Ennek a logikának van még egy kapcsolódása, van még egy harmadik szála. Ha ezen a vonalon továbbviszem gondolkodásomat, akkor feltétlenül oda kell hogy jöjjenek a megyeházára is, mert lehetetlenség a megyeházától megtagadni azt a nívót, amelyet elismerek a megyei városoknál. A megyeházának megvan minden vonatkozásban az a nívója, megvan kultúrában, gazdasági és szociális kérdésekben legalábbis az a nívója, az a presztízse, amellyel bírnak a megyei városok. Hogy méltóztatik akkor ezt a kérdést egyszerűen elvágni a megye elől? Azt méltóztatnak nem egyszer mondani a t. túloldalról, hogy a megye asszonyai nem is kívánják, hogy bekerüljenek a megyeházára. Rendkívül tévedni méltóztatnak, mert ha a választóközönség sorába kimegyez az intézkedés, a második választásnál már a legnagyobb érdeklődéssel fognak versenyezni a megye legjobb asszonyai azon, hogy ki kerüljön be a vármegyeházára. Hisz ez különleges megtiszteltetés lesz annak a megyei asszonynak, annak az úriasszonynak, akinek, amint ez az egész kérdés napirendre kerül, törekvése lesz a megye ügyeinek szolgálatában résztvenni. Azt méltóztatnak hinni, hogv az asszonyok megvannak elégedve talán a megyei urak dolgaival? Nincsenek megelégedve. Általában kifogásolják a dolgokat és különösen szociális, karitatív és gazdasági kérdések tekintetében arrogálják maguknak a hozzáértést, sőt jobban hozzáértést tanúsítanak, mint 278. ülése 1929 április 17-én, szerdán. a férfiak és ha azokat az eredményeket nézzük, amelyek ezeknek a törvényhatóságoknak műhelyéből kikerülnek, sajnálatosan kell megállapítanunk, hogy bizony igen vérszegény eredményekkel dolgozik a vármegyeházán az első osztályba tartozó férfisereg. Nem látok tehát semmi okot arra, hogy a nőket a passzív választói jogosultság tekintetében egy második kategóriába sorozzuk és nem tudom elhinni, hogy az igen t. belügyminiszter úr ebben a kérdésbén az elfoglalt merev álláspontot fenntartaná. Nekem szerencsém volt ebben a kérdésben nem egyszer a miniszter úr meggyőződést hallani s tudom, hogy érzület szerint nincs a női választójog ellen, csak valamiképpen az időszerűség tekintetében van egy indokolatlan idegenkedés a női választójog kérdésében. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) T. Ház! Kérem, ne méltóztassanak ezt a kérdést kitolni, mert ezt a kérdést ezidőszerint megnyugvással lehet elintézni, és ne méltóztassanak hinni, hogy azok a keresztény nemzeti szempontok, amely szempontokból ezen a pártona kérdéseket bírálni szoktuk, a nők bebocsátásával sérelmet szenvednének, ellenkezőleg, meggyőződésem szerint a nemzeti szempontba konzervatív szempont, a tradiciókhoz való ragaszkodás a családhoz, a községhez, a vármegyéhez való ragaszkodás sokkal élénkebben él a nőben, mint a férfiban. Abból a szempontból sincs semmiféle okunk félni a nők bejövetelétől, hogy esetleg zűrzavar kelétkezhetik a tárgyalóteremben. Nem! A no jelenléte egy grémiumban mindig csendesítőleg hat s az egész tónus és az egész tanácskozási rend más, ha nő is résztvesz a grémiumban, mert mindig bizonyos szordinóval folyik a tanácskozás. Ez a szempont is a mellett szól, hogy a nőt be kell bocsátani a törvényhatóságok termeibe, amint hogy bebocsátottuk a törvényhozás termeibe is, és ha ebben a kérdésben különböztettünk már a fővárosnál s elismertük a nőknek ezt a jogát, elismerhetjük a tíz törvényhatósági jogú városnál is. Amint tudom, a t. belügyminiszter úr tett már ilyen kijelentést, hogy hajlandó a megyei városok részére is akceptálni ezt. Ha ez így van, akkor ennek egy közvetlen és logikus következménye az, hogy méltóztassanak a megyénél is elfogadni a nők választhatóságát. Be sajnálattal állapítom meg, hogy ugyanakkor, amikor kétségtelen, hogy ebben a kérdésbén mi fogunk győzni, akkor olyan cenzust méltóztatnak kikötni, amely nem felel meg az osztó igazságnak, mert én nem tartom megfelelőnek azt, hogy amíg egyik oldalon akceptáljuk az írni-olvasni tudást, egy közjog megadásánál, ugyanakkor a másik oldalon követeljük a nőtől, ha nem is az érettségit, de legalábbis a nyolcosztályú iskola elvégzését, tanítónői oklevelet, stb. Nagyon kérem a miniszter urat, méltóztassék ebben a kérdésben legalább ,azt a koncessziót megtenni, hogy méltóztassék a vármegyékre vonatkozólag nyílt kérdésnek meghagyni a nők választhatóságát. (Jánossy Gábor: Ez nyilt kérdés!) Bocsánatot kérek, amennyiben pártkérdés, akkor ez a dolog el van ejtve, de amennyiben nyilt kérdés, én nem tudom elhinni, hogy a női választójog mellett elhangzott, annyi helytálló és a túlsó oldalról egyáltalában meg nem cáfolt logikus argumentum ellenére a meggyőződés nem az volna odaát is, hogy igenis a nőknek a passzív választójogot is meg kell adni.