Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-278

Âz országgyűlés hépviselöházánah 2 Méltóztassék megengedni, hogy ezzel a kérdéssel kapcsolatban még szintén egy kritériummal, az adózással foglalkozzam. A 7 §. 3. bekezdése azt mondja, hogy megválasztható az a férfi, aki állami egyenes adót, illetőleg ott, ahol lakik, községi pótadót fizet. De, bocsánatot kérek, én itt egy hibát látok, én itt nem látom a keresetiadó kérdését elintézve. Mi történik a város lakosságának azzal a részével, a városi kisiparossal, a városi kiskereskedővel, aki nem fizet egyenes állami adót, mert semmiféle vagyona nincs, ellenben keresetiadót fizet? Ezeknek tehát szavazatijog tekintetében és ami ezzel kapcsolatos: a választhatóság tekintetében hátrányt kell szenvedniök a falusi néppel szemben? Ez lehetetlen dolog. Egy indítványt voltam bátor beterjeszteni, amelyben ebben a kérdésiben azt a pótlást kértem, hogy tessék a szövegbe beletenni a keresetiadót is. Igaz, hogy ezt az állam szedi be, de nem szerepel mint államiadó, úgy mint a pótadó, de kiosztás alá kerül, úgy, hogy a törvénynek ez a szakasza nem világos. Ezért arra kérem a t. miniszter urat, legyen kegyes a világosság kedvóért hozzájárulni ahhoz a javaslathoz, amelynek érteiméiben a szövegben az lesz: államiadó, keresetiadó, és így tovább, egyébként a szöveg változatlanul megmarad. Tisztelettel kérem, hogy erre irányuló indítványom elfogadni méltóztassék és tisztelettel kérem, hogy a nők passzív választójoga kérdésében — ha igazán bensőnket tekintjük — a valamennyiünk által kívánt passzív választójogosultságot méltóztassék konoedálni. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbáloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Jánossy Gábor! Jánossy Gábor: T. Ház! Én ugyan elmonldtam a javaslatra vonatkozólag, úgy annak alapelveit, mint fontosabto részleteit, illetőleg az általános vitában a magam igénytelen megjegyzéseit, gondolatait, de, hogy úgy fejezzem ki magamat, .egyéni meg politikai — ezt ^egynek tekintem — reputációm követeli tőlem, hogy még egyszer itt a részletes vitában is felszólaljak és az általános vitában elmondott beszédemnek elferdített, lényegéből kiforgatott, majdnem azt mondhatnám: meghamisított megállapításait a maguk igaz értelmére állítsam vissza és álláspontomat két kérdésben: a jegyzők választhatósága kérdésében és a nők passzív választójoga kérdésében ismételten megállapítsam. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem leszegezzem, mert ez igen rossz kifejezés. (Derültség.) Én elfogadom a javaslatnak azt a megállapítását, hogy a jegyzők ne legyenek törvényhatósági bizottsági tagokká megválaszthatok, — bár ellenkező módosítást adtam be — ha ezt valamennyi tisztviselőre nézve tiltólag ki. mondjak. (F. Szabó Géza közbeszól.) Tisztelt barátom, méltóztassanak nekem elhinni, hogy a tisztviselők nem igen örülnek annak, hogy ők szavazó tagjai is a törvényhatósági bizottság. nak. Sokszor világnézeti, politikai kérdésről van szó és igen sok tisztviselő, vezető tisztviselő, kisebb tisztviselő jöhet olyan helyzetbe, hogy nem tudja, meggyőződésének adjon-e kifejezést a szavazásnál, vagy pedig a r főispán szempillantás szerint szavazzon. (Fábián Béla: Helyes! — Helyeslés a jobbközépen.) Én tehát mondom, a jegyzők capitis deminutio-ját látnám, a magyar közélet, a magyar közigazgatás ezen egyik legértékesebb elemének a lekicsinylését találnám abban, ha éppen ő rájuk nézve mondanánk ki, hogy nem lehet:

. ütése 1929 április 17-én, szerdán. 17l nek a törvényhatósági bizottság tagjai. Há rájuk nézve kimondjuk, akkor mondjuk ki valamennyi tisztviselőre, hogy a tisztviselő csak dolgozzék ós ne foglaljon állást a törvényhatóság egyes kérdéseiben, ügyeiben. Ami mármost a nők passzív választójogának kérdését illeti (Halljuk! Halljuk!), engem az általános vitában mondott és a sajtóban is félremagyarázott, félreértett, nem helyesen közzétett beszédemért először a Pesti Napló végzett ki politikailag március 15-iki számában, tegnap pedig Petrovácz Gyula t. képviselőtársam mondotta ki reám a «pereat, extirpetur»-t. (Petrovácz Gyula: Csak a felfogásra! — Zaj.) T. i. olyan dőreséget tulajdonítottak nekem az újságok és tulajdonít nekem t. képviselőtársam, aki nem méltóztatott lefáradni, nem úgy mondom: «nem vette magának azt a fáradságot», mert én dohányt szoktam venni, fáradságot nem veszek; bátorságot sem veszek, a magyarban vagy elfárad az ember, vagy bátor az ember, de ezt boltban nem árulják... (Derültség.) Tehát t. képviselőtársam nem volt jelen az én beszédemnél, nem hallotta és nem méltóztatott lefáradni, lemenni — mert hiszen nem fáradság lemenni* egy emelettel — a gyorsirodába és elolvasni az én beszédemet. Azt mondottam, — tanúm rá az ég és minden seregi és azok, akik engem hallottak: a t. belügyminiszter úr, a t. előadó barátom, aki régi kenyerespajtásom a vármegye sovány kenyerének fogyasztásában, — (Derültség.) hogy én tisztelem, becsülöm a belügyminiszter úrnak ideális, eszményi álláspontját, állásfoglalását... Kérem, ha egy kissé tovább terjedne a beszédem, 8—10 perces meghosszabbítást kérek. (Felkiáltások: Majd megadjuk!) Mondom, tisztelem a belügyminiszter úrnak azt az állásfoglalását, hogy a nő maradjon a családi élet körében. (Helyeslés jobb felől.) Nincsen halandó ember, józan ember a világon, aki ne ezt akarná. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Nincsen józan halandó ember, aki nem azt akarná, nem azt vallaná és nem azt igyekeznék lehetővé tenni, hogy a nő a természet rendelése szerint való, az isteni gondviselés rendelése szerint való hivatásának éljen, {Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) legyen hitves, anya, feleség, (Petrovácz Gyula: Választójoggal is lehet!) azonban akkor volna igaza a belügyminiszter úrnak, — illetőleg azt mondottam, hogy a miniszter uraknak mindig igazuk szokott lenni — (Derültség.) azonban ez az álláspont akkor volna elfogadható, ha lehetővé tudnók tenni azt, hogy a nő a családi élet körén belül érvényesülhessen, vagyis, ha — ez a fontos, ez a «ha» szó — ha akar törvénnyel, akár máshogyan biztosítani tudnók, feltételesen, azt, hogy minden leány,^ mondjuk, ha már férjhezmenő korban van, férjhezmehessen és a családi élet körén belül megélhessen. (Derültség és helyeslés jobbfelől.) Hiába mosolyog Petrovácz t. képviselőtársam, ön engem politikailag kivégzett, (Derültség.) amikor azt mondotta: «Nem lehet úgy elintézni ezt a dolgot, ahogy Jánossy Gábor tette, amikor azt mondotta, (Zaj. — Elnök csenget.) hogy a nők választhatósága helyett azt kívánja, hogy a nők 18 éves korukban férjhezmenjenek. Ilyen argumentumot nem tartok az ügy érdekében állónak, az ilyen argumentum • nem a kérdést diszkreditálja, hanem a nyilat " kozót.» (Felkiáltások a jobb- és baloldalon: Aha!) Ez egy kissé erős, amikor az illető ezt az apodiktikus kritikát rólam megállapító és engem politikailag a föld színéről eltüntető tisztelt képviselőtársam (Felkiáltások jobbfelől: Csak akart eltüntetni!) nem győződött meg ar-