Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-278

Az országg'yülés képviselöházánaJc 2 dik bekezdése, amidőn azt mondja (olvassa): «Törvényhatósági jogú városokban az előbb felsorolt feltételek mellett a 2. § 1. bekezdésének 2. pontja alá tartozó törvényhatósági bizottsági tagok csoportjában meg lehet választani azt a nőt is, aki a közéniskolát elvégezte, vagy akinek ezzel egyenlő értékű iskolai képzettsége van.» Mélyen t. belügyminiszter úr, mélyen t. kormánypárt, kérdezem önöket: mivel különb a masryar társadalmi életben az a nő, aki esetleg Röser-bizonyítványt szerzett magának, (Meskó Zoltán: Ügy van!) annál a nőnél, aki az ő érettségét megszerezte akkor, amikor férje a lövészárokban érettségi bizonyítványáért kockáztatta az életét. (Meskó Zoltán: Nem lehet különbséget tenni városi és falusi asszonyok között! — Jánossy Gábor: Valamennyinek megadjuk!) Kérdezem, mi különbség van tehát a kettő között? Kérdezem, miért nincs passzív választójoga annak a szegény magyar munkásasszonynak, aki a háború egész ideje alatt otthagyva családi szentélyét, gyermekeit idegen kézre bízva, elment az apa helyett családfenntartónak, elment a magyar gránátgyárakba s milliószámra gyártotta a gránátokat, amelyek egyikével talán az ő férjét tépte szét a sors végezte. Kérdezem, miért ez a különös elbánás? A válasz egyszerű, a válasz megvan rá, megmondotta Apponyi Albert igen t. képviselőtársam reá a választ: az urak félnek a néptől (Ellenmondások a jobboldalon.) s a saját uralmukat többre becsülik, mint ennek az országnak millió áldozatot hozó emberét. Egyedül ez a válasz, (Jókai-Ihász Miklós: Ezt csak önök csinálják.) Mit csinálunk mi? (Malasits Géza: Örüljenek, hogy itt vagyunk, azzal adnak legalább a parlamentnek európai színezetet, hogy itt vagyunk; nélkülünk ez Ázsia volna!) Elnök: Ne feledkezzék meg Malasits képviselő úr arról, hogy más a szónok. Esztergályos János: En tehát azt mondom, hogyha a kormány mögött ülő többség komolyan érezte lelkében azt, amit a választások alkalmával hirdetett, hogy a nőkkel szemben ugyanolyan elbánást fognak tanúsítani, mint a férfiakkal szemben, akkor becsületbeli kötelessége az uraknak a túlsó oldalon mindent elkövetni, és mindenkivel szembeszállni, ha kell a belügyminiszter úrral, ha kell a miniszterelnök úrral, és ha kell, palotaforradalmat csinálni az egységes pártban, mert ez becsületérc válik a pártnak és az országnak a nők választójoga érdekében. Ne csak akkor legyenek jók a nők t. egységespárti uraim, amikor önök elmennek a kerületbe és a nőktől kérik a szavazatot, hanem akkor is legyenek a nők jók önöknek, amikor adott szavukat, becsületbeli kötelességüket kell beváltaniuk. ; Miután ez a törvényjavaslat reakciós s miután ez a, javaslat a nőkkel szemben rideg, elutasító és jogkobzó álláspontra helyezkedik, s miután ez a törvényjavaslat osztályérdekeket szolgál, ezt a szakaszt nem fogadom el és csatlakozom a Farkas István képviselőtársam által benyújtott módosító indítványokhoz. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Buday Dezső! Buday Dezső: T. Ház! Ez a 7. § a törvényhatósági választói jog és választhatóság kérdésének elintézését foglalja magában. Mindenesetre egvik legfontosabb része a 7. § ennek a törvényjavaslatnak, mert megállapításokat tesz a választók és választhatók tekintetében. Sajnosán állapítom meg, hogy két osztályt különböztet meg. Az első osztályba^ bebocsátja a férfiakat, a nőket azonban a második osztályba so?. ülése 1929 április 17-én, szerdán. 169 rozza. Méltóztassanak ezt így, ahogy mondom, elfogadni és a legkomolyabban mondom, mert valóban nem egyenlő mértékkel mér ez a törvényszakasz, mert itt a nőt a leghatározottabban egy második osztályba sorozza. Amikor a nők tekintetében bizonyos lebecsülés foglaltatik a javaslatban, kérdezem én, honnan méltóztatik venni azt a jogot, hogy ettől a lebecsült nőtől, a kvalifikált nőtől pedig sokszorosan magasabb feltételeket követel meg, mint az első osztályba sorozott férfitől. Ha megelégszik azzal, hogy a férfi írni és olvasni tudás esetén választó és választható, kérdezem, hogy milyen igazság szerint intézik el a kérdést a nőkkel szemben akként, hogy a nő ellenben csak akkor kerülhet szóba a törvényhatósági városokban, ha a legalább nyolc osztályú középiskolai bizonyítvánnyal rendelkezik? Nem méltóztatik látni a kérdésnek ezt az illogikus elintézését? Nem méltóztatik látni ezt az egészen szembetűnő megkülönböztetést a férfi és a nő között? (Rothenstein Mór: Nem látnak ők semmit!) Elnök: Csendet kérek képviselő úr, ne tessék személyes momentumokat a vitába vegyíteni. Buday Dezső: A nők valóban egyenlő polgárai a hazának, és ez a megkülönböztetés abszolúte nem áll meg. De a kormányt képviselő miniszter úr álláspontja ebben a kérdésben egyébként is illogikus, mert amikor megméltóztatik a vármegyétől tagadni, hogy ő ott politikával foglalkozzék, és amikor méltóztatik nagy igyekezettel azon lenni, hogy a vármegyében, a törvényhatóságban, az autonómiában a politika szoruljon egészen háttérbe, s e helyett ott szociális, gazdasági kérdéseket, iskolaügyet és egészségügyet tárgyaljanak, akkor méltóztassék arra válaszolni, hogy ezen ügyeknek tárgyalásából a nőt szintén ki kell-e rekeszteni, mert hiszen ha csak az a szempont szelektál, hogy a megyébe ne eresszük be a politikát, akkor esetleg valakinek lehetne még ilyen álláspontja is, bár teljesen jogtalanul, mert tagadom, hogy ahhoz jogunk volna, hogy a nőt tartsuk a politikától távol, mert ez sok nyugtalansággal jár, nagyon elvonja a nőt a maga hivatásától. Igen, de a férfiakat is elvonja a politika a maguk hivatásától. Ha valaki ténylegesen és mélyrehatóan a politikai életnek adja oda magát, ezt a maga egyéb teendőinek rovására teszi. E tekintetben a nő és férfi között nincs különbség. A férfit is sok tekintetben elválasztja a politika nemcsak a maga hivatásától, hanem még a családjától is és politizálásával nem egyszer a maga anyagi fundáltságát teszi tönkre. Ha ez szempont, akkor a férfiakat is távol kellene tartani a politikától. Teljesen logikátlan álláspont az, hogy amikor a mélyen t. belügyminiszter úr a bizottság; ban bizonyos fokig belátásra jutva hajlandó volt hozzájárulni, hogy a törvényhatósági jogú városokban ám legyenek a nők is megválaszthatok, ennek koncessziónak konklúzióit nem vonta le. Ez elől kitérni nem lehetett volna már csak azért sem, mert a legelső törvényhatósági jogú város, a főváros példa arra, hogy a kormány álláspontja szerint a nő itt bebocsátást nyer. De kérdezem a t. belügyi kormányzatot, miként akar különböztetni, ha elfogadja, hogy a 19.000 lakost számláló Baja városában a nők választhatók, míg az 56.000 lakost számláló Űnpesten nem. Miért nem választhatók itt a nők? Méltóztassék erre választ adni. Méltóztassék erre a belügyi kormány által rendelkezésünkre adott kimutatásra koncentrálni egy ki25*