Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-278

164 Az országgyűlés képviselőházának Ez az indítványom lényegében nem változtatja meg az eredeti javaslatot és miután a belügyminiszter úr és az előadó hozzájárult indítványomhoz, részletesen nem kívánom azt megindokolni. (Helyeslés a jobboldalon és a Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Malasits Géza! r Malasits Géza: T. Képviselőház! Csak egészen röviden kívánom a t. belügyminiszter úr figvelmét egynéhány körülményre felhívni. Az urak állandóan tiltakoznak az ellen a vád ellen, amely az ellenzék részéről igen gyakran elhangzik, hogy az urak reakciósak. Már elmondtam egyszer, hogy maga a miniszterelnök úr is szükségét érezte annak, hogy a reakció vádja ellen tiltakozzék. Legutóbb Nyíregyháza piacán Rakovszky Iván tisztelt képviselőtársunk tartotta szükségesnek azt mondani, hogy ki merészeli azt állítani, hogy Magyarország a reakció hazája, hisz itt 80—90 százalékos demokrácia van. Ezzel szemben az előttünk fekvő törvényjavaslat a legékesebb bizonyítéka annak a reakciónak, amely az országban elterjedt. Itt van mindjárt a 7. §. Ennek az első rendelkezése rögtön reakciós rendelkezés, amennyiben kimondja, hogy ahhoz, hogy valaki a törvényhatósági jogot gyakorolja, hat esztendei helybenlakás szükséges. Ezzel szemben az 1886 : XXI. te. szerint hatéves helybenlakásról szó sem volt, erre nézve nem volt intézkedés abban a törvényben, csak utalt az általános képj viselői választási jogra, — amint ezt Bródy Ernő igen t. kéoviselőtársam nagyon helyesen megmondotta tegnap — és azt fogadta el a törvényhatósági választásokra nézve is. amit a törvény a választói jogosultságra a képviselőválasztásoknál előír. Teljesen anakronisztikus dolog a hat évi helybenlakás. A hat évi helybenlakás semmiféle bizonyítékul nem szolgál arra, hogy az illető megbízható-e, vagy kevésbbé megbízható. Nem bizonyítéka azoknak a terheknek sem, amelyeket az illetőknek viselniök kell, mert nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy a teherviselés arányai is eltolódtak a háború befejezése óta. Ma igen sok olyan adó van, amelyet a háború előtt egyáltalában nem ismertünk s amelyek akkor természetszerűen a lakosságot nem terhelték. Ha valaki ma a község kötelék kében egy darab kenyeret vesz, már forgalmiadót fizet^ és keresetiadót fizet a gyermektől kezdve még az önálló iparos is s ezek a keresetiadók és forgalmiadók túlnyomórészben a község- háztartását illetik meg. Ha tehát valaki beteszi a lábát a községbe, vagy elmegy dolgozni, már fizet keresetiadót. Ennélfogva az sem lehet indok a hatévi helybenlakás fenntartására, hogy hatévi helybenlakással kell azt kiérdemelni, hogy valakinek a községben^ választójoga legyen, mert hiszen már az első perctől fogva kiérdemli ezt az adózásával. Amint mondottam, a megbízhatóságnak egyáltalában nem kritériuma az, hogy valaki hat évig lakik egy helyben, vagy nem. Hiszen láttunk olyan eseteket, hogy az egy helyen tizenöt évig lakó'

1 emberek is megtévedtek, viszont igen helyesen és kitűnően viselkedtek azok, akik két-három hónapig laktak csak egyegy község kötelékében. . Felmerült itt az a kérdés, hogy vájjon miért van ez a paragrafus. A miniszter úr sokkal jobban tette volna, ha világosan megmondotta volna azt, hogy: «Nem akarok munkás-szavazót látni!» Kár volt a sok papirosért, a sok bizottságosdiért, az egész parlamenti 278. ülése 1929 április 17-én, szerdán. apparátus megmozgatásáért; három szóval ki lehetett volna mondani: «Munkásszavazót azonban látni nem akarok!» Mert ez a szakasz azt eredményezi. (Seitovszky Béla belügyminiszter: Mennyiben?) Rögtön meg fogom magyarázni, ha megengedi. Ugyebár, a mai termelési viszonyok mellett teljesen kizárt dolog, hogy egy munkás, — talán Budapestet kivéve — hat évig állandóan egy helyben tudjon lakni. A munkások vándorlása ma talán nagyobb, mint amilyen volt békében, és ha valamennyire megindul a munka, még nagyobb lesz a vándorlás. Tessék elképzelni: egy gyárnak van ma munkája, odacsődít egy csomó munkást, két évig tart a munka, aztán megakad, kilátás munkára nincs, elbocsátja munkásait. Ezek most kénytelenek családjaikkal együtt elvándorolni egy olyan telepre, ahol megint van munka, • úgy, hogy a munkásoknak egy egész kategóriája soha semmi körülmények között törvényhatósági szavazati joggal nem bírhat, mert az a hat esztendő valójában nyolc esztendőt jelent, már pedig nyolc esztendő alatt rengeteg^ nagy a munkások vándorlása, csak igen elenyészően csekély azoknak a munkásoknak a száma, akik állandóan egy helyben laknak.^ A hatévi helyben lakás tehát azt jelenti, hogy a munkásszavazók háromnegyed részét automatikusan ki fogják irtani azért, mert nem tud ott állandóan lakni. (Seitovszky Béla belügyminiszter: Ez még Budapestre sem áll!) T. miniszter úr, én tizenöt évig szakszervezeti titkár voltam, én tehát tudom, hogy mekkora a munkásvándorlás. Ez tehát azt eredményezi. Most egy kicsit gondolkoznom kell azon, hogyha voltaképpen nem ez volna az Indok, akkor miért is kell a hatévi helybenlakás. Ez mint a megbízhatóság kritériuma nem szerepelhet. Mennyivel megbízhatóbb egy katonai nyugdíjas, mennyivel megbízhatóbb egy állami nyugdíjas, mennyivel megbízhatóbb az államhűség szempontiából egy nyugalmazott vasutas, mint egy elsőrangú szakmunkás? Ezt kér dem én. Ha tehát lehámozzuk erről a kérdésről azt a sallangot, amelyet ráakasztottak, akkor meztelenül elénk mered az osztályharc gyakorlati alkalmazása, a munkás nem megbízható, ellenben az államhoz akár fizetéssel, akár nyugdíjjal odatapasztott egyén minden körülmények között megbízható, mert annak nem kell hatévi helybenlakást bizonyítani és igazolnia. T. Képviselőház! Ez a szakasz is csak arra lyukad ki, amire a többi, hogy a szegény embernek látszólag jogot adnak, a jogot azonban úgy adják meg, hogy azzal az illető valójában élni ne tudjon. Ezt szolgálj el cl/ ci hatévi helybenlakás is. Adunk a munkásnak jogot: íme, ha hat esztendeig lakol egy helyen, van jogod, de tudjuk nagyon jól, hogy a munkások túlnyomó nagy része hatévig egy helyben lakni nem tud. A jövő kapitalista fejlődés még jobban fogja bizonyítani, hogy nem tud hat évig egy helyben lakni. T. Képviselőház ! Engedjék meg, hogy néhány szót a nők választójogának érdekében én is szóljak. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Itt már a t. kereszténypárt is argumentumokat vonultatott fel a nők választójoga mellett. En ezeket megismételni nem akarom, csak rá akarok mutatni egy körülményre. Angliában most terjesztette ki a nők választójogát az erősen konzervatív angol kormány, illetőleg annak belügyminisztere, Joynson-Hicks, aki körülbelül teljesen megegyezik gondolkodásmódjában a mi igen t. belügyminiszter urunkkal, a különbség csak közöttük annyi,