Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-278

Az országgyűlés képviselőházának 278. ülése 1929 április 17~én, szerdán. 165 amennyi különbség Anglia és Magyarország között van. Ez a belügyminiszter terjesztette ki a választójogot a nőkre olyan mértékben, bogy egész Európa elcsodálkozott azon. El is nevezték a nők választójogának ellenségei ezt a választójogot flapperses vote-nak, vagyis bakfisválasztójognak. Amikor tehát az erősen konzervatíven kormányzott Anglia nem fél a nők választójogától és szívesen engedi be a nőket az alkotmány sáncaiba, akkor én legalább is furcsa és mondhatnám nevetésre ingerlő anakronizmusnak tartom azt, hogy itt Magyarországon a törvényhatósági választójogot általában megvonják a nőktől, kivételt csak a városokban tesznek azokkal, akik középiskolát végeztek. Itt is természetesen a vagyon részesül előnyben, amely lehetővé teszi a középiskola elvégzését. Eltekintve attól, hogy Angliától kezdve egész Európában mindenütt benn ülnek a nők a törvényhatóságokban és igen értékes, igen hasznos munkát végeznek ott, vannak a törvényhatóságnak, a megyének, a községnek, a városnak egyaránt fölös számmal olyan dolgai, amelyekhez női lélekkel sokkal jobban hozzá lehet férni, mint ahogvan a férfiak hozzá tudnak férni, amelyeket a nők sokkal jobban el tudnak végezni, mint a férfiak. Eltekintve tehát attól, hogy egész Európában meg van ez, itt nálunk sem szolgáltattak a nők ott,^ ahova bekerültek, bizonyítékot amellett, hogy éretlenek volnának arra a jogra, amelyet ez a törvénytervezet tőlük megvon. , Még csak a miniszter úr egy felfogásával kívánok szembeszállni. Nevezetesen a miniszter vir valahogy a női nemnek tisztelője lévén, idealizálja a női nemet és azt mondja: nem akarom a nőket behurcolni a politika sarába, nem akarom kitenni őket azoknak a pártharcoknak, amely pártharcok feltétlenül várhatók a törvényhatóságok termeiben. A nők maradjanak meg azon az ideális magaslaton, amely ideális* magaslatra a magyar lovagiasság őket emelte. Körülbelül ez a miniszter úr elgondolása. Nagyon szép volna, ha ezt meg lehetne valósítani. Azonban a miniszter '- úr és az a kormány, amelyhez a miniszter úr tartozik, egyáltalán nem törődik azzal, hogy a nők a mai társadalomban nem élnek azon az idealizált magaslaton, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) amely idealizált magaslatra őket helyezni szeretnék. A nőknek éppen ennek a kormánynak politikája következtében, ha férjükkel, gyermekükkel, vagy ha egyedül meg akarnak élni, el kell menniök dolgozni a gyárakba és ott bizony szembetalálják magukat azzal a lelketlen, korlát nélküli kizsákmányolással, amelyet éppen ez a kormányzati rendszer tett lehetővé. Ugyanaz a miniszter úr tehát, aki a nőket idealizált magaslaton szeretné látni és aki irtózik attól, hogy a nők belekerüljenek a törvényhatóságok termeibe és ott holmi apró-cseprő csatározásokban a női hímpor lehulljék, ugyanaz a miniszter úr és ugyanaz a kormány nyugodt lélekkel tűri azt, hogy 12—13 esztendős lányoktól kezdve vén aszszonyokig textilgyárakban, vegyészetigyárakban, orvosszerkészítő műhelyekben, dohánygyárakban, vasműyekben, epületmunkáknál a legbaromibb munkát végezzék ezek nyomorúságos fizetésért. Méltóztassanak eerszer elmenni a téglagyárakba, méltóztassanak megnézni azt az embertelen munkát, amelyet ott nők végeznek. Tessék megnézni ' annak a nőnek ebédjét, tessék megnézni annak a nőnek hálóhelyét, tessék megnézni azokat az erkölcsi feltételeket, amelyek közt a munkásnőnek élnie kell, akkor meg fogja majd látni a miniszter úr, hogy a mai kapitalista társadalmi rendszer hová süllyesztette le azt a nőt, akit így elméletben a miniszter úr annyira ideálozni szeret. (Eri Márton: Oroszország pedig piedesztálra emel.) Ha a nőket méltóztatnak piedesztálra emelnj és a nőket akarják piedesztálra emelni, akkor tessék olyan politikát csinálni, amely lehetővé teszi a nőnek a családban való maradását. De ameddig olyan politikát csinálnak az urak, amellyel kényszerítik az anyát a gyermeke elől^ elmenni a gyárba., reggeltől estig robotolni azért, hogy a Biró Pálok profitja nagyobb legyen, (Ügy van! a ssélsőbaloldalon. — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) ameddig ez a kormányzati rendszer Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy képviselőtársa meggvanusításától méltóztassék tartózkodni! (Propper Sándor: Nem gyanúsítás, valóság!) Kérem a képviselő urat, méltóztassék csendben maradni! Nem a képviselő urak gyakorolnak elnöki jogokat, nekem kötelességem ellenőrizni a házszabályok megtartását. Malasits Géza: Nem kívánok az elnök úr figyelmeztetésével vitába szállni, Biró Pál úr ebben az esetben szimbólum volt, nem ad personam értettem. Ha méltóztatnak a nőket idealizálni s ha méltóztatnak olyan politikát csinálni, amely kizárja, hogy a nők a közélet szenynyes sarában résztvegyenek, akkor tessék olyan politikát is csinálni, amely lehetővé teszi a nőnek, a leánynak családban való maradását. 1880-ban, az azt megelőző időben, sőt 1848 előtt semmi szükségét nem érezték a nők annak, hogy résztvegyenek a közigazgatási életben. Még annak sem érezték szükségét, hogy a politikai életben résztvegyenek. Miért? Azért, mert keresett a férj annyit, hogy a családban megmaradhatott az asszony, a családanya (Éri Márton: Más életviszonyok voltak!) és a gyerekek ott nőttek fel a családban. De most, amikor az apa vérző szívvel kénytelen 12 éves lányát elküldeni a gyárba dolgozni, ma, amikor az apa vérző szívvel kénytelen nézni, hogy apró gyerekek elcsenevészednek, mert az asszonynak el kell menni a gyárba dolgozni, ma, amikor a földmívesasszony reggel 4 órakor a bugyrot hátára veszi a gyerekkel, kiviszi a szőlőbe kapálni és egy darab keserű túrón és kenyéren reggeltől estig dolgozik, akkor ne tessék arról beszélni, hogy a nőt idealizálni akarják. Annak a dolgozó nőnek igenis joga van arra, hogy résztvegyen azokon a tanácskozásokon, amelyeken az ő sorsáról van szó. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A nőt aXX. század felszabadította és ebben a felszabadításban elől járt a mindeneket kizsákmányoló kapitalizmus. Ha oda méltóztattak kilyukadni, hogy a kapitalizmus prédájául engedték át a nőket, akkor tessék ennek konzekvenciáit is viselni és lehetővé tenni a nőknek azt, hogy azokban az ügyekben, amelyek sajátosan az ő ügyeik, nemcsak a politikai életben, hanem a törvényhatósági életben is résztvehessenek. A legsúlyosabb intézkedések egyike van még e szakaszban... Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Malasits Géza: Rögtön. Egy mondatban... amely ellen tiltakoznunk kell, nevezetesen kirívóan bizonyítja osztályharcos álláspontunk igazságát, sőt azt fokozza a 7. §, amely kimondja, hogy a legtöbb adót fizető csoportjában azt is meg lehet választani, aki nem lakik a törvényhatóság területén. Ez azután az igazi bethleni demokrácia! A proli hat évig tartozik egy helyben lakni, a gazdag ember egyáltalán nem tartozik ott lakni, mégis megválasztják törvény-