Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-273

8 Az országgyűlés képviselőházának mae-asabb hivatalokat vezették, teljesen el ne ültessenek az ősi jogoktól és tradicióktól és ekkor kreálták a virilizmust. Tulajdonképpen a virilisi intézmény ekkor született meg Magyarországon. A magyar nemzeti sajátság- a magyar nemzeti karakter mindig gavallér volt és liberális is. (Farkas István: Igen! Harminekrajeáros napszámokat fizetni nagy gavalléria volt! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Azt is Viczián István t. képviselőtársam mutatta ki számadatokkal, hogy abban az időben, amikor Franciaországban minden 96-ik, 97-ik embernek volt szavazati joga, Magyarországon sokkal több volt a nemes. Egész Európában, Lengyelországot kivéve, Magyarországon volt a legtöbb nemes ember, ami azt bizonyította, hogy^ a régi magyar tradició mindig a jogok fokozásán és kiterjesztésén alapult. (Farkas István: Mert a többit nem számították embernek! — Peidl Gyula: Ma is itt van a legtöbb kiváltság!) Szeretném látni, hogy tud-e Magyarországon kívül valaki egész Európában, abban a feudális korban olyan haladott felfogást mutatni, mint amilyen Magyarországon volt. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Ellentmondások a baloldalon.) A korokat, az embereket, az időket és azok szükségleteit kell mérlegelni. (Bródy Ernő: Eznem volt birtokhoz kötve!) Természetes, hogy nem. (Bródy Ernő: Kossuthnak sem volt birtoka.) Azért mondottam, hogy 1870-ben született meg a virilizmus intézménye, mai formájában. (Kuna P. András közbeszól. — Farkas István: Jobb magyar vagyok, mint Kuna P. András!) Az én meggyőződésem az, hogy ebben az országban a virilizmust, vagyis mondjuk meg őszintén, nyersen és magyarul, a vagyonnak biztosított súlyt nem lehet teljesen elejteni. Azt hiszem egyébként, az egész világon sem lehet elejteni, mert számolni kell a mi korunknak bizonyos világáramlatokkal, azzal is, hogy ma nemcsak a vagyonnak súlyát, hanem annak még a jogalapját is kétségbe vonó világáramlatok is vannak. Nagyon természetes — az már aztán nem tartozik ide, hogy filozófiailag, vagy elméletileg jogosultan, vagy jogosulatlanul-e —, hogy bizonyos ellensúlyról és ellenállásról az a társadalmi réteg, vagy az az állam, amely a régi termelési és gazdasági berendezkedési formákat akarja fentartani, gondoskodni akar. A virilizmusnak Magyarországon való elejtése, most történő elejtése az én felfogásom szerint egyszerűen lehetetlen. De, bocsánatot kérek, azzal, hogy megtöbbszörözzük azoknak a számát, akik a virilizmusnak, a vagyonnak jogán legalább is szavazati jogot gyakorolhatnak, nem teszünk rossz szolgálatot, nem szolgáljuk a reakciót. Mert például egy nagy taglétszámú vármegyében, ahol 300 volt a virilista, — mert 300 bejutott sorrendben — most lesz 180, az háromszorosan választ, ez 560 tag, tehát mégis 260 ember kerül oda, akinek joga van kiválasztani a virilisták közül azokat, akiket méltóknak tart arra, hogy a törvényhatósági bizottságba bekerüljenek. (Hegymegi Kiss Pál: Nem fog ezzel a joggal élni!) De kell neki élni! Nem nagy vívmány ez, de feltétlenül előrehaladást jelent. T. Ház! Pro futuro is lehet, sőt kell is bírálni ezt a javaslatot, mert abban a pillanatban jogosult ez a bírálat, amikor kijelenti azt minden tényező, hogy ez a javaslat csak provizóriumot, ideiglenes helyzetet teremt és a jövő fejlődés irányát akarja biztosítani. Mármost, egy kis előrelátással el lehet képzelni, hogy hogyan kerül ki szinte automatikusan a közéletből a virilizmus intézménye. En úgy képzelem ezt, hogy mihelyt Magyarországon a vagyon273. ülése 1929 április 9-én, kedden. megoszlás szerencsésebb lesz, meg lehet sokszorozni azok számát, akik virilista jogon oda bejutnak és választanak (Peidl Gyula: Végül csupa virilista lesz!) és azután ki lehet tágítani ezt még olyan irányban, ahogyan Neubauer Ferenc és Kun Béla igen t. képviselőtársaim is mondották, hogy most már ne magatok közül válasszatok, hanem válasszanak az összes választók és akkor elérünk odáig, hogy önmagától ki fog tolódni ez az intézmény a közéletből. (Kun Béla: Ezt most vegyük törvénybe! Az összes választók válasszák a viriliseket, mégpedig a legérdemesebbekből. — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) T. Ház! Kifogás tárgyát képezte — mégpedig nagyon élénk és erős bírálat tárgyát képezte és nagyon sok érdekes argumentumot is hallottunk e tárgy körül — a szakszerűség képviselete. Itt is az első feltételezés az volt, hogy akik szakszerűség címén jutnak be a törvényhatósági bizottságokba, azok megint függő elemek, akik felső parancsszóra cselekszenek. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. ~ Elénk ellenmondás a jobboldalon.) Nem akarok ezzel a felfogással sem vitatkozni azért, mert láttam én az ellenkezőre is példát, de tény az, hogy egy önkormányzati testületet függő elemekkel túltömni nem szabad. Ezt magunk is hirdetjük és valljuk. De van a szakszerűség képviseletének egy messzebbmenő gondolata is. (Zaj és közbekiáltások a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni. A képviselő uraknak az általános vitában volt alkalmuk a maguk nézeteit zavartalanul kifejteni. A méltányosság is azt kívánja és a házszabályok parancsolólag is rendelik, hogy a képviselő urak nyugodtan hallgassák meg az előadó urat. Kérem tehát a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Csák Károly előadó: T. Ház! Azt hiszem, az is vitán felül álló igazság, hogy a centralizáció, — amint az előbb is voltam bátor ráutalni — túlhaladott álláspont, és a decentralizáció felé kell törekedni. En voltam bátor felvetni egy ideát, — hangoztattam is, s talán imitt-amott el is fogadták — hogy a centralizáció bizonyos előnyeit, amelyek tagadhatatlanok, az autonómiák kifejlesztése érdekében ki kellene használni, vagyis a minisztériumok felől, a központi igazgatási szervek felől az apró-cseprő intézkedéseket, később pedig a nagyobbakat is le kellene csapolni és át kellene utalni az önkormányzati közigazgatás körébe, a vármegyében pedig centralizálni kellene. Akkor, amikor az 1886-os törvényt meghozták, egymásután következett egy egész sereg törvény, sőt már az 1870. évi törvény után is kezdődött egy bizonyos centralizációra való törekvés, egy bizonyos államosító tendencia, amely kívülről ragasztotta hozzá a szerveket a vármegyei adminisztrációhoz és ennek a következménye azután az lett, hogy ezeknek az állami, vagy államosított igazgatási szerveknek a vezetői, exponensei Önálló hatósági jogkörre igyekeztek törekedni és így a vármegyékben úgyszúlván az egész adminisztráció szisztémája kerete, gerince szétfolyt, szétmállott, nincs egy kézben, úgyhogy, — bocsánat a kifejezését, én talán megtehetem, hiszen otthon a vármegyémben is megmondtam — a mi adminisztrációnk úgyszólván bibliai alapon áll, vagyis nem tudja a jobbkéz, mit csinál a balkéz. Mármost, vájjon szolgálja-e a decentralizációt az a gondolat, hogy én azt mondom: legyenek ott a szakszerűség képviselői, egyelőre csak jogokat kaptak, de kapjanak kötelesséegt is (Ügy van! jobbfelől.) és kapjanak jogot