Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-277
Äz országgyűlés képviselőházának & liak és a tanári karnak is. Mert miért kizárólag csak a jogi minősítésűek azok, akik megjelenhetnek a közgyűlésen? Miért kell a más főiskolai minősítésűeket deklasszifikálni azzal, hogy ők még csak jelen sem lehetnek azon a közgyűlésen? Ez igazán nem nagy jog és nem nagy kedvezmény, de mindenesetre bántó éle van a más kvalifikációja, ugyancsak főiskolai képesítésű törvényhatósági tisztviselőkkel szemben. Én tehát ennek a bántó élnek kiküszöbölése végett adtam be a Városi Mérnökök Országos Szövetségének azt az indítványát, amelyben ők azt kérik, hogy necsak a fogalmazási szakhoz tartozó törvényhatósági tisztviselők, hanem a főiskolai képzettséghez kötött állást betöltő egyéb törvényhatósági tisztviselők is megjelenhessenek a törvényhatóság közgyűlésén. Ennek nem annyira a vármegyéknél van jelentősége, mint inkább a városoknál* ahol vannak városi mérnökök, vannak városi orvosok, közgazdasági egyetemet végzett más tisztviselők, vannak gazdasági tisztviselők és még mások, akiknek tehát így a törvényjavaslat szövege elveszi^ azt az igazán minimális jogát is, hogy a törvényhatósági közgyűlésen megjelenhessenek, hacsak a karzaton a hallgatóság között nem akarnak szerénykedni. Méltóztassanak elképzelni azt a lelki diszharmóniát, amelyet jelent az, hogy egy kezdő fogalmazó megjelenhet a városi törvényhatóság közgyűlésén lent, ellenben egy idős városi főmérnök csak a karzatról hallgathatja ugyanezt a közgyűlést, amelyben esetleg az ő tárgyait referálják. Vagy egy tiszti főorvos nem mehet be a törvényhatósági közgyűlésbe, csak a karzatra, a publikum közé, holott egy kezdő segédfogalmiazó, vagy közigazgatási gyakornok nyugodtan helyet foglalhat a közgyűlésben, természetesen tanácskozási és szavazati jog nélkül. Mély tisztelettel kérem a kvalifikációk egymáshoz való viszonyának ezt az elmérgesedését célzó szakasznak olyan irányú módosítását, amint azt beterjeszteni bátorkodtam és éppen ezért kérem módosításom elfogadását. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: T. Ház! Az. e percben kézbevett gyorsírói jegyzetekből látom, hogy az előbbi zajos közbeszólások során Farkas István képviselő úr egy, a parlamenti illemet sértő kifejezést használt. Ezért a kifejezésért Farkas István képviselő urat utólag rendreutasítom. (Zai a szélsőbaloldalon,) Szólásra következik 1 ? Perlaki György jegyző: Tóth Pál! Tóth Pál: T. Képviselőház! Benyújtott módosító indítványomat tisztelettel visszavonom. Elnök: Tóth Pál képviselő úr indítványát visszavonta. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! Ez a szakasz arról rendelkezik, hogy bizonyos hivatali állásokban levő tisztviselőknek biztosítja az önkormányzati jogot. Az eddigi szakaszok már megállapították a virilizmust, az érdekképviseletet a szakszerű képviseletet, (Rothenstein Mór: Az örökös tagokat!) és az örökös tagok intézményét. Most jönnek a hivatali állásuknál fogva tagok. Ezek a hivatalos állásuknál fogva tagok főtisztviselők, azok a főtisztviselők, akik végrehajtják a törvényhatóság határozatait, intézkedéseit. Ezek a főtisztviselők azok, akik a városok és megyék dolgait intézik, akik üzleteket kötnek, s akiknek az a feladatuk, hogy . végig irányítsák és csinálják a dolgokat, a hivatalban ülnek, természetes dolog tehát, hogy '. ülése 1929 április 16-án, kedden. IS? ezek a főtisztviselők a legelsősorban felelősek mindazért, ami a törvényhatósági közigazgatásban történik. Most mégis azt látjuk, hogy ezek a tisztviselők egyenjogú tagok lesznek. Annak, aki végrehajt valamit, aki felelős valamiért, akit a törvényhatóságnak felelősségre kellene vonnia, aki végrehajtja a határozatokat, nem szabad ugyanazzal a joggal bírnia, mint a másik tagnak. Tessék csak elképzelni a kistanácsokat és a törvényhatóságot a következőképpen. Vannak főtisztviselők, akik előterjesztéseket tesznek, azután van egy kistanács, egy nagyon szűk testület, amely leginkább virilistákból, gazdag emberekből áll. Mi fog itt előállni? Ebben a kistanácsban az- a főtisztviselő azt az ügyet viszi keresztül, amelyiket akarja. A törvényhatóság szerződéseit, üzemi dolgait tehát az a főtisztviselő mind úgy intézi el, ahogy akarja. Hiszen valószínű, — aminthogy előfordult eddig is és előfordul ma is, noha a törvényhatósági bizottsági r tagokra vonatkozótan inkompatibilitás van felállítva a fölvárosi törvényben is, — hogy mégis előfordul, hogy a bizottsági tagok közvetlen üzleti összeköttetésben vagy közvetett úton üzleti összekcUtetésben állnak a törvényhatósággjal. Ez a főtisztviselő, aki itt szavazati joggal bír s akinek anyagi joga van, mint a választott bizottsági tagnak, előterjesztést tesz, megszavazza a dolgot, kétségtelen dolog tehát, hogy ez a főtisztviselő visszaélhet, nem megfelelő adatokat terjeszt elő, csak kedvezően terjeszti elő a dolgot, megszavazza és végrehajtja a dolgokat, vagyis olyan helyzetet teremt a törvényhatóságban, amely nyilvánvalóan (alkalmat ad arra, hogy a törvényt ki lelhessen játszani és olyan üzleteket, szerződéseket lehessen kötni a törvényhatóságokkal, amelyek nem fedik az általános érdekeket. Azt gondolom, hogy ez olyan fontos kérdés, amelyet nem volna szabad így megoldani, és éppen azéirt javaslom, hogy a 6. § második bekezdése helyett a következő szöveg vétessék fel (olvassa)': «A törvényhatósági bizottságnak szakszerűség kétoviselete címén és hivatali állásuknál fogva tagjai a közgyűlésen csak tanácskozási joggal bírnak.» Ez érthető dolog is. A tanácskozásoknál szükség lehet rájuk — ha már taggá teszik őket — de hogy szavazati joguk is legyen, ez annyira ellenkezik a logikával és a józan észszel, hogy ezt nem is volna szabad megadni, mert ezzel olyan helyzetet teremtünk, hogy teljesen kiszolgáltatjuk a közületet ezeknek a főtisztviselőknek. Az előadó úr javaslata egészen furcsa, és a házszabályokra vall, hogy az előadó tehet sokkal messzebbre menő javaslatot — roszsaa'bbat vagy jobbat — mint amelyen a bizottságilag előkészített törvényjavaslatban van, de másnak javaslatot tennie nem szabad. Furcsa, hogy a főtisztviselőkre vonatkozólag egy ilyen kiterjesztést ennyire ötletszerűen terjesztenek elő, a bizottsági tárgyaláson túlmenően. Ezt sem volna szabad előterjeszteni. Bocsánat a kifejezésért, — ne mondják megint, hogy imparlamentáris kifejezést használok — de azt kell mondanom, ízléstelenség is az, hogy a kormány, a többségi párt, amely — mint a miniszterelnök úr mondotta —• két esztendeje foglalkozik a kérdéssel, most utólag bizottsági tárgyalás nélkül a főtisztviselőkre vonatkozólag olyan messzemenő jogkiterjesztést terjeszt elő, amilyen a bizottságokban eddig még nem történt meg. (Propper Sándor: Ott nem merték felvetni!) Természetesen én ellenzem ezt is, mint
