Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-277

138 Az országgyűlés képviselőházának ahogy ellenzem az egész szöveget, de kérem, hogy az én szövegemet fogadják el, — ha már nem vetik el az egészet — mert hiszen az önkormányzati elvből logikusan következik, nyilvánvaló, hogyha ezt a csonka, csapnivalóan rossz önkormányzati összetételt ismét kiszolgáltatják a főtisztviselőknek, olyan helyzet fog adódni, hogy az önkormányzatot ki fogják használni a maguk javára, és ez csak lepel lesz arra, hogy egyes helyeken jó üzleteket csinálhassanak; nem mondom, hogy csinálnak is, de ez megteremti azt a helyzetet, hogy csinálhassanak, és korrupcióra adhat alkalmat. A belügyminiszter úr az előbb azt mondotta, hogy mi is benne vagyunk különböző intézményekben. Igen, a munkásfogyasztási szövetkezetben benne vagyunk. Ezzel parallel van még egy másik intézmény, amelynek én is tagja vagyok, de odaadom jövedelmemet a miniszter úrnak vagy akárkinek, mert ez nem olyan intézmény, mint a polgári intézmények, ahol tantiémek, meg más jövedelmek vannak, hanem az emberek itt önzetlenül dolgoznak, az összekuporgatott filléreikből megteremtett intézményeikben ideálisan, minden fizetés nélkül végzik munkájukat. (Peidl Gyula: Ez a kis különbség van közöttünk!) Ez a kis különbség a többiek és mi közöttünk. Azt mondják, hogy a közélet férfiai úgy szoktak kialakulni, hogy elhelyezkednek különböző helyeken; például Bottlik József benne van különböző intézményekben, Bárczy István benne van két intézményben, Kállay Tibor tíz intézményben, Görgey István huszonkét vállalatban, Kozma Jenő is benne vain öt-hat vállalatban, Ugrón Gábor tizennégy vállalatban, Gratz Gusztáv kilenc vállalatban. (Peyer Károly: Hogy győzik ezt?) Ott ülnek a bankokban, a részvénytársaságokban és annak idején, amikor tagja voltam az összeférhetlenségi jurynek, láttam, hogy egyetlenegy esetben sem lehetett kimondani az összeférhetetlenséget, illetőleg egyetlenegy eset volt csak, — amikor én tagja voltam ennek a jurynek — Hegye•> halmy esete, amikor ki lehetett mondani az összeíérhetlenséget a Győri Vagóngyár ügyében. Más esetekben azonban soha sem lehetett, mert ennek az összeférhetetlenségi jurynek többsége mindig olyan emberekből állott, akik többé-kevésbbé benn ültek és benn ülnek a különböző részvénytársaságokban. (Zaj.) Ha én azt mondom, hogy a közélet terén működő nagyságok így ismerődnek el, és ha azt mondom, hogy a közélet terén ilyen módon nagyságra jutott emberek fognak majd szerepelni és ezeket fogják majd megválasztani, s ezek kapják majd jutalmul, elismerésül azt a bizonyos polgári érdemrendet, ezek lehetnek majd dísztagok és egyéb tagok a törvényhatósági bizottságban, akkor igenis a helyzet az lesz, hogy a korrupciót, a panamát fogjuk szolgálni ezzel a berendezkedéssel, amelyet statuálnak. Kérem tehát az én javaslatom elfogadását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Strausz István! Strausz István: T. Ház! Ügy érzem, hogy egyenesen kötelességem, hogy ennél a szakasznál rámutassak arra a visszás helyzetre, amely az által állott elő, hogy a 4. § szerint a vármegyei számvevőség főnöke szakszerűség címén foglal helyet a törvényhatósági bizottságban, míg ezen paragrafus szerint a törvényhatósági jogú városok főszámvevője a törvényhatósági bizottsági tagok sorába hivatalánál fogva iktattatik be. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Mert törvényhatósági tisztviselő!) Igen t. miniszter 277. ülése 1929 április 16-án, kedden. úr, éppen erre akarok rámutatni. En egyedül helyesnek azt tartom, hogy hivatali állásánál fogva foglaljon helyet mindkét számvevő az illetékes törvényhatósági bizottságban. A miniszter úr a 4. §-nál kifejtett nehézményemre azt a felvilágosítást adta, hogy a vármegyei számvevőségi tisztviselők .• állami tisztviselők, akik a belügyminiszteri számvevőségi tisztviselők státuszába tartoznak. Igen t. miniszter úr, azt hiszem, méltóztatott azt feltételezni rólam, amikor ezt a választ adta nekem, hogy én mindezt nagyon jól tudom. Tudom azt is, hogy 1902-ben gróf Tisza István, akkori miniszter azért államosította a vármegyei számvevőséget, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem Tisza István, hanem Széli Kálmán!) illetőleg Széli Kálmán azért államosította a vármegyei számvevőségeket, mert a legfontosabbnak, a legnagyobb jelentőségűeknek tartotta, hogy a vármegyei vagyon egyöntetű rendszeres kezelés alá kerüljön, és hogy a vagyon ellenőrzése tárgyilagos alapon folyjék. Azóta a vármegyei számvevőség valóságos labdajátékává vált a kormányzatnak. Egy ideig ottmaradt a belügyminiszter joghatósága alatt, később áttették a pénzügyminisztériumhoz, majd gondoltak egyet és ismét visszavitték a belügyminisztérium joghatósága alá. Ez a táncszerű változás azonban a számvevőség jogviszonyára egyáltalában semminemű befolyással nem volt és nem is lehet. A számvevőség ugyanazon a területen a vármegyénél működik és ugyanazon szolgálati viszony mellett, ugyanazt a munkakört látja el most is, mint amelyet ellátott hosszú időn keresztül. Hogy a vármegye számvevőségi tisztviselői kara áilamosíttatott, ennek csak az volt az oka, hogy ez egy lépcső volt annakidején az államosításhoz. Azonban igen t. miniszter úr, ebből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy az államosítás következtében a vármegyei számvevőség az egész autonómiának nem maradt szerves része. Ugyanaz maradt s a belügyminiszteren és az alispánon keresztül ugyanazt a munkakört látja el most is, mint amelyet ellátott a múltban. Legjobban bizonyítja ezt az, hogy vármegyei számvevőségnek nevezi ez a törvényjavaslat is. Sőt a miniszter úr még közelebb hozza e törvényjavaslattal a vármegye számvevőséget a vármegye szolgálathoz azáltal, hogy fegyelmi bíróságául ez egy törvényjavaslatában a közigazgatási bizottság fegyelmi választmányát jelöli ki. Egyébként, ha in merítő mennék bele a számvevőség helyzetének megítélésébe és tovább taglalnám ezt, mindennel csak azt bizonyíthatnám, hogy az igenis szerves rész a vármegyei és kifelé jelentkező formai. jelentőségű az, hogy a vármegyei számvevőségi tisztviselők állami tisztviselőkké minősíttettek át az autonómia körében. En különben ebből a kérdésből nem akarok — és ebben a Házban nem is lehet —nagj vitát porovkálni. Felszólalásommal csak az volt a célom, hogy tegye újra megfontolás tárgyává az igen t. miniszter úr a törvényhatósági jogú város főszám vevőjére, valamint a vármegyei számvevőség főnökére tervezett intézkedését törvényhatósági tagságuk szempontjából. Ne szakszerűség címén, hanem hivatali állásuknál fogva iktassa be mindkettőt a törvényhatósági bizottság tagjai sorába. Ez nem formai jelentőségű kérdés. Más az, ha valaki hivatali állásánál fogva ül a törvényhatósági bizottságban. Ezzel nagy kötelességek járnak és a nagy kötelességekkel felelősség van egybekötve. Ha fenntartja a miniszter úr a vármegyei számvevőség főnökére nézve az eredeti rendelkezést, akkor a