Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-277
128 Az országgyűlés képviselőházának 277. ülése 1929 április 16-án, kedden. hivatkozni, amely megállapításnak — azt hiszem -at. többségnél is értéket kell jelenteniük. Az egyik a következő: 1848 április 2-án Kossuth Lajos magát a municipális szabadság szerelmesének vallja és azt mondja, hogy a magyar alkotmány tradicionális fenntartásának olyian erőssége a municipium és annak változatlan értékű fenntartása, hogy még a miniszteriális kormányzatról is hajlandó lemondani, csak a municipium erejét védjék mes:. Bocsánatot kérek, a mai időkben, amikor mindig a Kossuth nagy államalkotó koncé — cióijáihoz térünk vissza, amikor látjuk, hogy az egyetlen maradandó erősség az a tétel, amelyet ő a magyar alkotmány védelmében és kiépítésében felállított, akkor nem lehet úgy egyszerűen nyom nélkül elmenni r a fölött, hogy a municipiumok ilyen megváltoztatása, a régi vármegyének eredeti jelentőségéből való ilyen kivetkőztetése megengedhető legyen. A másik pedig, ami közelebb esik hozzánk időbelileg, amely azonban a mélyen t. kormánynak és a belügyminiszter úrnak is igen gyakran olyan erőforrása, amelyre szeret hivatkozni, ez pedig Tisza István, aki azt mondotta: éltető princípiumunk legyen az, hogy ahol csak lehet, hagyjuk meg a társadalom szabadságát és az önkormányzatban az állami beavatkozást a lehető legszűkebb keretre szorítsuk. Már most kérdem, kell-e az ellenzék álláspontja mellett nagyobb erősséget felhívni, mint Kossuth Lajost és Tisza Istvánt? Szükséges-e jobban aláhúzni és jobban indokolni azt, hogy nem helyes az örökös tagoknak kitüntetésszerű bevitele egy törvényhatóság keretébe, különösen úgy, ahogy a mélyen t. kormány kontemplálja, hogy 5%-ban kontingentálja az örökös tagoknak a létszámát. Mit jelent ez? Ezt a kérdést nem önállóan, hanem a második szakasszal kapcsolatban kell tárgyalni és ott nyilvánvaló lesz, hogy ilyenformán 5 0 /V-os korrigáló ereje lesz a kormánynak arra, !hogy magának biztosítsa azt a többséget, r amely a kétötöd-kétötöd és egyötöd beosztással máris erősen a kormány centralisztikus törekvéseinek malmára hajtja a vizet. Bocsánatot kérek, itt numerikusan látszik, hogyha lesz például egy városi törvényhatóság, amelyben lesz 150 tag, a 150 tag megoszlik a virilisták kétötöde és az érdekképviseletek kétötöde között s akkor még hozzá a tetejébe rendelkezésre áll 5 százalék örökös tag. Kérdem, mit ér itten a szabadon választott tagok«nak az ereje? (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Hogy lehet akkor azt mondani, hogy ez még : mindig önkormányzat? Ez nem önkor j mányzat többé, hanem kormányzati eszközzé válik. Ne méltóztassanak rossz néVen venni, ha azt mondom: a mélyen tisztelt miniszterelnök úr ennek a javaslatnak a részletes tárgyalásánál szükségesnek tartotta hangoztatni, hogy »az a koncepciói, amely ebben a javaslatban megnyilvánul, az érdekképviseleti rendszernek ez az ápolása egy korrektivumot jelent, amire azonban én azt mondom, hogy a választók szabad akaratának érvényesítésével szemben ilyen mesterséges korrektívumra nincsen szükség. Legyen szabad az érdekképviselet szempontjából egy példára hivatkoznom, amely csak az előbb játszódott le előttünk. Méltóztattak látni, hogy mód van arra, hogy az érdekképviseletek a maguk álláspontját a törvényhozásban ki tudják fejteni. Nézzük csak meg ezt a harcot. Itt van Sándor Pál képviselőtársam, aki a nagy tömegek, a fogyasztók és a kereskedők nevében feláll és védi a tömegeknek az érdekeit. A másik oldalon feláll valaki a kartellek nevében itt a Házban és azt mondja; a vállalat om, ismét a yállalatom és megint a vállal atom érdéke. Engedelmet kérek, ilyen érdek képviseleti kérdésekre nem szükséges' ezeket a reformokat életbeléptetni. Ezek az érdekképviseletek minden ilyen támogatás nélkül is eléggé képviselik a saját érdekeiket. Mit jelent azután az, amikor azt mondja a törvényjavaslat, hogy a közélet terén szerzett érdemek elismeréséül? Ha még arról volna szó, hogy egy törvényhatóságnak felhatalmazást ad a törvényhozás arra, hogy az illető törvényhatóság az annak felvirágoztatása r körül érdemeket szerzetteket valamiképpen díszpolgári oklevéllel és ehhez hasonló módon a yár választottak részéről kitüntetésben részesítse, ezt még megérteném; de azt, hogy olyan privilegizált örökös tagságot létesít a törvény, amely még a helybenlakás alól is kiveszi és az illető törvényhatóság területén belül az adófizetés kötelezettsége alól is mentesíti azt, aki életfogytiglan törvényhatósági 'bízottsági tag lesz azon a címen, hogy a főispán és az általa kijelölendő bizottság javaslata alapján örökös tagként választották meg, ezt nem tudom megérteni. A közélet terén szerzett érdemei elismeréséül? Ezzel á szólammal már hosszú idő óta találkozunk nap-nap után és méltóztassék elhinni, hogy a «Budapesti Közlöny»-nek ezek a közleményei igen sokszor fejcsóválásra adnak alkalmat, mikor az ember olvassa, hogy, hogy tenyésztik a méltóságos urakat egyszerűen azzal a szólammal, hogy «a közélet terén szerzett elismerése érdemeiül» stb. (Bródy Ernő: Diszkvalifikál ez a kifejezés!) És mit látunk? Mit rejteget és mit jelent az ilyen kitüntetett és címkórság után vágyódó folyamodó kitüntetése? Vagy azt, hogy szegény ember a saját eszével nagyon gazdag emberré lett, vagy pedig azt jelenti, hogy a megjelentek között a névsorban mindig szerep el gessen, az azonban, hogy a közéletben mit végzett az illető, megjelölve nincs, és az sem, hogy hány esetben adott az árváknak kenyeret, hány esetben adott a rokkantaknak segélyt, vagy hány esetben adott a vállalatában — ha már erről kell beszélni — azoknak az elnyomorodott, elszegényedett és verejtékkel odaadott tömegeknek valamelyes előnyt. A közélet terén szerzett érdemek elismerése mögött igen gyakran a magánérdek ápolása áll, és a saját külön közéletének kitüntetettje az illető. Eddig erről nem kellett beszélni. Chacun a son gout. Ez lehet egy kormányrendszernek a módja arra, hogy magának barátokat szerezzen, de törvényben, egy törvényhatósági reformtörvényben ilyen polgári kitüntetéseket juttatni és egyszerűen azt mondani, hogy a közélet terén szerzett érdemek elismerése miatt valaki teljesjogú, életfogytáig való törvényhatósági tag lehessen, engedelmet kérek, ezt olyképpen magyarázni, hogy ez hozzátartozik ahhoz a nagy koncepcióhoz és nagy reformhoz, amellyel a vármegye és a törvényhatóság tradícióit őrzi, elfogadni nem lehet. Minden tekintetben óvatosnak kell lenni a közélet terén és a közjogok terén, hogy tudniillik életfogytig tartó jogosítványokat osztogassunk, bár a mai közélet azt mutatja, hogy itt az állások többnyire olyan hosszú ideig tartanak, hogy igen közel esnek az életfogytig tartó kinevezések és életfogytig tartó jogok élvezetéhez. Nálunk különösen a jelentős állások és a politikai állások tekintetében nincsen semmiféle csere vagy váltógazdaság, legfeljebb az, hogy
