Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-277

Az országgyűlés képviselőházának 277. ülése 1929 április 16~án, kedden. 129 az illetők a közélet terén szerzett érdemeik elismeréséül változtatják helyüket, és igen gyakran látjuk, hogy úgy váltakozik itt a közéleti érdem elismerése, hogy egyesek visszavonulnak a közgazdasági élet magaslataira csak azért, hogy a közgazdasági élet magaslatairól újra átevezznek a politikai élet magaslataira, de ez mindörökké tart és ez mindazt mutatja, hogy itt a jogok tekintetében, s a kitüntetések tekintetében rendszerré kezd válni az, hogy minden sokáig, életfogytig tarthasson. T. Ház! Éppen azért, mikor ezt a törvényjavaslatot és ezt a törvényhelyet bírálom, nemcsak ennek az 5. §-nak szűk keretei vannak szemeim előtt. Méltóztassanak elhinni, hogy az e fajta példaadások és módszerek nem eléggé nyíltak, mert hiszen magában abban a tényben, hogy kitüntetéseket akar adni egy törvényhatóság polgárának, nem találok semmit, de abban már igen, ahogy ezt megvalósítják, a főispánnak és kíséretének ajánlatára, és 5%-ban kontingentálva. Vagyis ha a törvényhatósági bizottsági tagpk valamely javaslatánál nincsenek ott teljes számban, — nagyon jól tudjuk, hogy a közjogi tanácskozó testületek nem szoktak jelen lenni teljes számban — akkor ez az 5% divimáló erővel hat. A szabadon választott törvényhatósági bizottsági tagok maguk a törvényhatóság bizalmát ilyen címen nem adhatják egy kitüntetett polgártársuknak. Erre ez a mesterkélt rendszer szükséges. Szükséges az, hogy a kormány exponensének elnöklete alatt előbb megbeszéljék a dolgokat. Egy ilyen megbeszélt kitüntetés és örökös tagság nem az a spontán lelkesedés, amelynek egy ilyen kitüntetést meg kellene előznie. Az, hogy a mélyen t. kormány ezt az 5. %-t is beillesztette ebbe a javaslatba, azt mutatja, hogy a kormány nagyon, gyökeréig átérezte es kiépítette a maga rendszerét, amely nem egyéb, mint az eddigieknek, a municipiumnak régi képét megváltoztató olyan centralisztikus rendszerbe való illesztése, amely a törvényhatóságot kiszolgáltatja a kormány akaratának. Ne méltóztassék azt hinni, hogy közhely, amikor az ember ilyent mond. Ez egy számszerűségen alakuló állítás. Mert abban a pillanatban, amikor úgy klasszifikál a mélyen t. miniszter úr, hogy a törvényhatósági bizottságban meghatározott számban virilisek, meghatározott számban érdekképviseletek, meghatározott számban örökös tagok legyenek és azonkívül legyenek a szakszerűségnek is képviselői, mi marad itt a régi vármegye és város szabadságából, mi marad itt a szabadon választó és választható tagok akaratából? (Ügy van! Ügy van a szélsőbáloldalon.) Mi marad itt ebben az országban a régi híres polgári önérzetből, mi marad itt abból, amit régen nemes vármegyének neveztek? (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A nemes vármegye eltűnik és jön helyébe az örökös tagok, a kinevezett tagok, az ilyképpen bevitt érdekképviseleti tagok és kapitalisták gyülekezete, a virilistáknak önmagukból választott többsége. Lesz egy virilista vármegye és eltűnik a régi tradiciós nemes vármegye. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Minthogy ez a szakasz is ezt a célt szolgálja, ezt a szakaszt nem fogadhatom el. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Néppel Gyula! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Pintér László! Pintér László: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Csak egy-két szóval kívánom a t. Ház türelmét igénybevenni. Ebben a paragrafusban nyilatkozik meg tudniillik először a javaslatnak az a tendenciája, amellyel a nőket a közigazgatásból, az önkormányzatból ki kívánja zárni. Minthogy én úgy látom, hogy ezzel egy bizonyos inkonzekvenciába esünk, hiszen — bár korlátolt mértékben — a nőknek megadtuk az országos választójogot, amely talán kevésbbé kongruens a nő természetével és hivatásával, mint az önkormányzatban való részvétel, hogy ez az illogikus dolog bele ne csússzék a javaslatba, fenntartom magamnak azt a jogot, hogy a 7. §-nál majd bővebben kifejtsem nézetem a női választójogról. Már itt állást foglalok a javaslat tendenciája ellen és kérem a t. belügyminiszter urat és a t. Házat, hogy Petrovácz t. barátom és képviselőtársam módosításához méltóztassék hozzájárulni. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző Csik József! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T Képviselőház! Ez a szakasz is bizonyítéka annak a félelemnek, amely a kormányt eltölti a szabadon válaszottakkal és a szabadon választók képviselőivel szemben. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Minél kevesebb szabadon választott és minél több könnyen kezelhető függő elem biztosítják a nyugodt és békés kormányzást. Erre a nyugodt és békés kormányzásra van felépítve ez az egész javaslat. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalion.) Csak semmi izgalom, csak semmi emóció, csak semmi pártpolitika, csak semmi szociálpolitika, hogy olyan nyugodtan és békésen lehessen kormányozni, mint amilyen nyugodtan és békésen a Tisza vize folyik. Ennek a kormányzásnak biztosítékául szolgál ez a szakasz is. amely 5%-kal növeli^ majd a függőelemek számát a törvényhatóságokban. Nemcsak demokratikus szempontból nincs erre a szakaszra semmi szükség, hanem még polgári szempontból is, mondhatnám konzervatív szempontból is felesleges ez a szakasz, mert ha valaki valóban szerzett közéleti tevékenységével akár vármegyéjében, akár városában olyan érdemeket, amely érdekekért polgártársai őt megbecsülik és szeretik, akkor minden főispáni protekció nélkül is be fogják választani a törvényhatósági bizottságba. Még a legdemokratikusabb elemek is megbecsülik az egyéni férfiúi kiválóságot és így

%

ha tényleg találkozik olyan egyén, aki tudásával, tehetségével, akár szociálpolitikai, akár más tevékenységével felülmúlja a tömeget, ezt feltétlen bizonyossággal be fogják választani a törvényhatósági bizottságba. Nincs tehát szükség arra, hogy erre a célra törvénybe külön szakaszt állítsanak be, mert amint mondani bátor voltam, a kiváló férfiút amúgy is be fogják választani a törvényhatósági bizottságba. Ha azonban ezek az érdemek csak mesterkéltek és csak a főispánnak és szűkebb kotériájának fantáziájában élnek, akkor meg semmi szükség sincs arra, hogy egy ilyen egyént rászabadítsanak a törvényhatósági bizottságra. Semmi szükség sincs arra, hogy a főispán bankjának nyugalmazott igazgatója, aki egyébként már egy kicsit elbutult és azért helyezték nyugdíjba, a főispán kegyéből mint közéleti tényező bekerüljön a törvényhatósági bizottságba. (Ügy van! a balodálon.) Semmi szükség sincs arra, hogy a vállalatától visszavonuló munkásnyúzót, aki soha a közérdekért nem tett semmit, aki mindig a maga érdekét védte a közzel szemben, csak azért, mert a főispán urat kegyes volt beválasztatni vállalatának igazgatóságába, be-