Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-277

Az országgyűlés képviselőházának £ kedelemügyi miniszter urat, méltóztassék azt a fáradságot venni és méltóztassék hivatali közegeivel megvizsgáltatni összes adataimat. (Helyeslés a középen és jobbfelöl.) En súlyt helyezek arra és felelősséget vállalok azért, hogy minden eddigi adatom és minden adatom, amelyet ezután fogok még előhozni, hivatalból vizsgálat tárgyává tétessék. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Sándor Pál képviselő úr erre a múlt héten interpellációjában jött az ő nagy leleplezéséseivel, az ő hangulatkeltő — ha szabad úgy kifejeznem magamat — játékával, aminek következtében kalózkodás vádja érte vállalatomat és a vastermelő ipart, a képviselő urak közül pedig többen az államügyész után kiáltottak. Azt mondta felszólalása elején, hogy micsoda zseniális merészség volt tőlem, az, hogy az ő adatait megcáfoltam, hogy nekem meg kellett volna mondanom, hogy mi az, ami azokból igaz és mi az, ami azokból nem igaz. Azt hiszem, hogy iménti adataim világosan rámutatnak arra, hogy én e tekintetben megtettem azt, amit meg kellett tennem. Jöttek a szenzációk. -Én nem tagadtam és sohasem is tagadhattam, hogy megállapodások léteznek a vas iparban. Az igen t. képviselő úr letette a Ház asztalára az úgynevezett állomási ártáblázatot, amelyet a nagykereskedők saját használatukra nyomattak ki. Kinyomattak különben az én nyomásomra, mert én köteleztem őket arra, hogy az összes állomásokon érvényben lévő árak, és a fuvardíjtételek is, meg legyenek adva minden állomásra az összes vastermelő helyekről, hogy ezek közkézen forogjanak, hogy semmiféle kereskedő ne kérhessen többet vasáért, mint amennyit szabad. E tekintetben való bűnömet természetesen elismerem és azért vállalom a felelősséget. A másik nagy leleplezése volt a képviselő úrnak, hogy vállalatom a düsseldorfi Stahlwerksverbandnak tagja. E tekintetben a képviselő úr alaki tévedésben van. A düsseldorfi Stahlwerksverband a német vasművek eladási irodája és természetesen semmiféle idegen vállalat ennek tagja nem lehet. A képviselő úr bizonyára arra a Luxemburgban székelő nemzetközi nyersacél kötelékre gondolt, e tekintetben leplezett le. Nincs idő arra, hogy ennek a szervezetnek jelentűségét ecseteljem, éu csak konstatálom azt, hogy 1926 végén, amikor beléptem ebbe a szervezetbe, ezt a szándékomat bejelentettem az összes kormányzati tényezőknek, azokkal megbeszélve a dolgot, lettem ennek a szervezetnek tagja, mert hiszen ennek a dolognak nemcsak magángazdasági, hanem általános gazdaságpoltikai, sőt azt merem mondani, általános politikai és külpolitikai jelentősége is volt, illetőleg ilyen oldala is van. Ügy, hogy e tekintetten ez a szenzáció egy közismert ténnyé változik, erről nemcsak annakidején, hanem azóta is, nemcsak &

t szaksajtóban, hanem általában az egész világsajtóban, a hazai sajtóban folyton megjelennek a közlemények, az én vállalatom belépése különben általában mint a magyar ipar egyik nagy sikere szerepel a köztudatban, aminthogy az is volt, amire vonatkozólag bátor vagyok csak azt az adatot felhozni, hogy míg 1913-ban a nyersacéltermelés 2-6 millió mázsa volt és 1926-ig ezt csak 1*9 millió mázsára lehetett regenerálni, a szervezetbe való bekapcsolódásom óta 1927-ben ez a termés 3"1 millió mázsára, 1928-ban 3:2 millió mázsára emelkedett, és jelenleg a termelés az általam vezetett üzemekben évi 3-6 millió mázsás alapon folyik. 7. ülése 1929 április 16-án, kedden. 125 Üzemeimnek ez a 33%-os többlettermelése a békeévekkel szemben vezetett ahhoz a helyzethez, hogy ma az összes magyar nyersacéltermelés már meghaladja 10%-kai a békebeli termelést, azért csak a 10%-kai, mert másik nagy vastermelőüzemünk, az állami üzemek mindeddig csak békebeli termelésük 60%-át tudták elérni. Ezt a vádat elhárítom és ezt a leleplezést vállalom, hiszen itt egy közismert tényről volt szó, amelyből különben még helytelen gazdaságpolitikai következményeket, vagy vádakat kovácsolni sem lehet. A fővádat a területvédelmi megállapodások alkotják. Ezek természetesen erre a nyersacélkötelékre egyáltalában nem vonatkoznak, inert hiszen a nyersacél a vastermelőipar alapproduktuma, tehát nem piaci árut érintenek. Hogy ebből a nyersacélból mit csinálnak, azt milyen árucikkre változtatják át, hol adják el és hogy milyen árakon, azzal ez a nemzetközi szervezet nem foglalkozik. Ez a területvédelmi megállapodás meglehetősen izgalomba hozta a képviselő urakat és itt az üzleti, a gazdasági etika is előtérbe került. Bocsánatot kérek, nem tudom, mennyi időt vettem már igénybe felszólalásommal, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) nem akartam ennyire kiterjeszkedni, de meg kell mondanom, hogy ezek nem ellenkeznek semmiféle etikával, hiszen a Népszövetség gazdasági tanácsa is ezen az állásponton áll, az ipari termelésnek nemzetközi megszervezését tűzte ki célul. Most végződött be a cukorkonferencia Genfben, ugyanezen az alapon, de^ az államok és a magyar államnak közszállítási szabályzata, közszállítási törvénye is tulajdonképpen a terülevédelem elve alapján áll. Olyan fontos a területvédelem, hogy külkereskedelmi mérlegünk megjavítására a kormány egy külön gazdasági minisztériumot állított fel rövid idővel ezelőtt, amelynek egy^ik főcélja az, hogy a kereskedelmi mérleget és a külkereskedelmi mérleget megjavítsa. (Rothenstein Mór: Arról jobb nem beszélni!) Nem hallottam a t. képviselő úr közbeszólását; egy közbeszólásra sem reflektálhatok, mert különben nem tudom elmondani azt, amit akarok. Igenis, én kötöttem és fogok kötni továbbra is regionális megállapodásokat, ha azokat az ország szempontjából és az ország gazdasági élete szempontjából szükségeseknek és előnyösöknek tartom, mert mit céloznak ezek a területvédelmi megállapodások? Azt célozzák, hogy az exportban a külföldön minél nagyobb része legyen a magyar vasiparnak, hogy a magyar termékeket minél jobb áron értékesíthessék, és azt célozzák, hogy megakadályozzanak minden olyan felesleges behozatalt, amely tributariussá teszi a magyar gazdasági, termelési érdekeket s a magyar munkásérdekeket az idegen munkásérdekek és idegen tőkeérdekek javára. Annál inkább becsületbeli kötelességem volt ebben az irányban munkálkodni, mert a behozatal — mint a külkereskedelmi statisztika mutatja — évről-évre nőtt. 1924-ben 4-6 millió, 1925-ben 5-4 millió, 1926-ban 6*3 millió, 1927-ben 8-7 millió pengő legnagyobbrészt olyan felesleges behozatal volt, amely cikkeket itt az országban is meg lehet szerezni, — nem beszélek a specialitásokat tartalmazó részről. 1928. az az esztendő, amelyben ezek a területvédelmi megállapodások először váltak hatályossá; 1928-ban másfélmillió pengő behozatali csökkenés mutatkozik ezen a téren, amennyiben 68 millió pengőt tett ki a behozatal. (Malasitg Géza: Akkor költözött ki háromszáz munkás. Akkor dobott ki ön háromszáz munkást! — Zaj.) Mindjárt erre is rátérek. Azt hiszem, hogy 1929-ben további javulás várható. 19*