Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-277

124 . Az országgyűlés képviselőházának a tömegeket a szenvedélyek kirobbanásától. Ezzel ellentétben, sajnos, az utóbbi időkben azt tapasztalhatjuk, hogy olyan jelenségek mutatkoznak, amelyek ennek ellenkezőjére vezetnek: a szenvedélyeket keltik fel, pedig a helyes gazdasági célkitűzéseknek semmiképpen nem szolgálnak azzal, ha a tömeghangulatokat helytelen irányba terelik. Arra, hogy g*azdasági kérdésekkel hogyan nem lenne szabad foglalkonzi ilyen nehéz időkben, Sándor Pál képviselő úr mutatott itt a Házban iskolapéldát, amikor az utóbbi hetekben töflbb interpellációt terjesztett itt elő a kartéliekre vonatkozólag. Én nem a kartel lekről akarok itt a t. Házban beszélni; sokkal fontosabb, sokkal bonyolultabb jelensége ez a modern gazdasági életnek, semihogy egy rövid napirend előtt felszólalás keretében erről beszélni lehetne. Majd alkalmat fogok keresni erre és talán találok is, mert szükséges, hogy ez a kérdés minden oldalról nyugodtan, objektíve megvilágítva álljon a közönség és az ország közvéleménye előtt. A miniszterelnök úr az ő nagy felelőssége érzetében és nagy nívójánál fogva megmutatta azt a módot, ahogy ehhez a kérdéshez hozzányúlni kell és szabad. Nem a kartellkérdés tehát az, amivel én ma foglalkozni akarok, hanem szembe akarok szállni azokkal a vádakkal, amelyeket Sándor képviselő úr intézett az ország egyik fontos termelési ága ellen, sőt még ezekkel a vádakkal sem tudok végezni egy rövid félóra alatt, úgyhogy kénytelen leszek csak azokra az adathalmazokra szorítkozni és azoknak az adatoknak tarthatatlanságát kimutatni, amelyeket Sándor Pál t. képviselő úr az én iparomra, a vastermelő iparra és az én vállalatomra vonatkozólag itt felhozott, felhozott úgy, hogy felkeltette a t. Ház szenvedélyeit, felhozott úgy, hogy kalózkodással, illetéktelen nyerészkedéssel, az ország kizsákmányolásával vádolta meg ezt az iparágat és felkeltette a szenvedélyeket úgy, hogy itt a t. képviselő urak közül néthányan államügyész után kiáltottak. Mélyen t. Ház! Sándor Pál képviselő úr a Háznak a húsvéti ünnepeket megelőző legutolsó ülései egyikén, március 20.-án foglalkozott a vastermelő iparral. Felszólalásának lényege az volt, hogy kimutatta azt, hogy a magyar vaskartell következtében a magyar vasárak körülbelül duplái a németországi és ausztriai vasáraknak. Azt mondotta, hogy míg például Budapesten a rúd vasnak 36 pengő az ára, a kereskedők raktárairól, addig Bécsben 18 pengő 54 fillér, Németországban pedig 20 pengő 17 fillér; a lemez Budapesten 44 pengő 50 fillér, Ausztriában 18 pengő 20 fillér, Németországban 24 pengő 80 fillér; és így tovább kimutatta a különbségeket a cikkeknek egész sorozatára vonatkozólag, amiből ő azt a következtetést vonta le, hogy miképpen tudjon a gazda itt versenyképesen termelni, ha dupla árat fizet az áruért, nem úgy, mint a német vagy az osztrák és azt kérdezte, hogy lehessen kivitelre gondolni, ha ilyen nagy diszparitás van az egyes államok között. Tekintettel arra, hogy akkor nem voltam itt, — külföldön tartózkodtam — s közben a Ház szünete megkezdődött, három nappal később, virágvasárnapján a Pester Lloydban és a Pesti Naplóban közzétettem egy cikket, amelyben ifen nyugodt hangon válaszoltam azokra az adatokra, amelyeket a képviselő úr itt felhozott és felszólítva őt arra, hogy adataim rendelkezésére állanak és azokat a legmesszebbmenő módon kontrollálhatja, kimutattam, hogy Bécs277. ülése 1929 április 16-án, kedden. ben a vasnak gyári ára nem 18 pengő 54 fillér, hanem 33 pengő 07 fillér, a németországi, a düsseldorfi vas ára nem 20 pengő 17 fillér, hanem 30 pengő 36 fillér, a zágrábi 37 pengő 26 fillér, a newyorki 41 pengő 70 fillér és így tovább. Az abroncsvasnak Bécsben az ára nem 19 pengő 67 fillér, hanem 40 pengő 43 fillér, a düsseldorfi ára nem 24 pengő 53 fillér, hanem 35 pengő 08 fillér, a finom pléh Bécben nem 18 pengő 20 fillér, hanem 62 pengő 50 fillér, Düsseldorfban nem 24 pengő 80 fillér, hanem 51 pengő 46 fillér és így tovább és tovább. Kámutattam arra, — mert hivatkozott felszólalásában, hogy nagyiában az új vámtarifa okozza ezeket a dolgokat — hogy a vas tekintetében az új tarifa változásokat nem hozott, amennyiben a régi állapottal szemben tulajdonképpen az történt, hogy a rúdvasnál a régi 6 korona 50 filléres tétel arany koronában^ 7 koronára emelkedett, a gerendavasnak az ára 8 korona 40 fillérről 8 koronára mérséklődött, a durva lemeznél 9 korona 50 fillér maradt, mint ' azelőtt volt, a finom pléh 12 korona 50 fillér helyett 13 korona. Elmondottam cikkemben azt is, hogy tulajdonképpen fix kötelező megállapodás nincsen a magyar vasművek között, tényleg igaz azonban az, hogy a legnagyobb termelőnek az áraihoz igazodnak a kisebb termelők, s ennek következtében kartellnek nevezhető az, hogy itt közös árak vannak, de ennek a hatása a piaci árak tekintetében nem lehetett az, már előbb felhozott adataim alapján sem, amit Sándor Pál képviselő úr felszólalásában mondott. Kimutattam azt, hogyha a békeárakat, az 1912/13-as gazdasági év árait százzal veszem, akkor jelenleg, 1928/29. gazdasági év első felében, a júliustól decemberig terjedő időszakban a rúdvasnál magyar gyárak, helyt gyár, mert csak ezért felelősek elsősorban, és nem a vaskereskedők raktári áraiért, a békebeli százzal szemben az árnívó 111'09, avasgerendánál 104'5, a finom lemeznél 114*1, tehát a vasárak mélyen alatta vannak minden egyéb ipari és mezőgazdasági cikk átlagos árnívójánál is. (Forster Elek közbeszól.) Képviselő úr, én a gyárak által kért és kapott árakról beszélek, nem pedig a fogyasztó által fizetett kereskedelmi raktári árakról. Arra a vádj képviselő úrnak, hogy ilyen viszonyok mellett export nem fejlődhetik, hivatkozom arra, hogy a magyar hengerelt vasgyártmányok kivitele 1924-ben 4'8 millió pengő volt, 1925-ben 8:2, 1926-ban 9-9, 1927-ben 13-9 millió volt, 1928-ban pedig felemelkedett 21'2 millió pengőre, úgyhogy a háború előtti passzivitás az utóbbi évben mar 12*9 milliós kiviteli többletté, aktivitássá változott, s így, a magyar vastermelő ipar — erről beszélek, és nem a feldolgozó iparról — aktív tételévé vált a régi időkkel szemben külkereskedelmi mérlegünknek és kilencedik helyre emelkedett a kiviteli árueso-, portok között, úgyhogy már megelőzte a villamosgépek, tojás, gyapjú és dohány kivitelét is. Mélyen t. Ház! Ezek után én, meg lévén győződve arról, hogy az igen t. képviselő úr valami megtévesztésnek lett áldozata, és miután felkértem arra, hogy kontrollálja adataimat, meg^ voltam győződve arról, hogy ez meg fog történni. Ez nem történt meg. A képviselő úr maga azt mondotta nekem, hogy túlerősnek érez engem arra, hogy ne vegyem le őt lábáról, holott nem én, hanem az adatok és az igazság vette volna és vehette volna le őt lábáról. Ismétlem, ennek ellenére ez nem történt meg és én azért itt a Ház színe előtt felkérem a keres-