Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-276

Az országgyűlés képviselőházának 276. ülése 1929 április Í2-én, pénteken. 111 Azok a szempontok, amelyeket a miniszter­elnök úr említett, a funkcióknak közrehatása a kormányzat, a társadalom önkormányzatá­nak életében, ezek a funkciók voltaképpen az értékek, a szakszerű értékek kialakulásával akarják egy olyan közélet szintjét megterem­teni, amely a társadalom minden rétegének gondolatát és eszméjét összesűrítve, valamely olyan eredményt hozhatna, amely a legtökéle­tesebb, tehát nem a népakarat kifejezése és nem pártpolitikai szempontok érvényesülése volna, hanem retortája mindannak a gazda­sági és szakszerű érdekképviseletnek, amely az országban van. Ez voltaképpen mezbe öltöztetett diktató­rikus törekvés, hogy ezeken a kategóriákon ke­resztül maga a kormányzati hatalom éreztesse a maga kormányzati erejét és centralisztikus törekvéseit. Jól mondta Bródy t. képviselőtár­sam, hogy ez a szellem és rendszer, mely le van fektetve a 4. §-ban, a kormánypárti szavaza­tok biztosítását célozza. Erre pedig ne vállal­kozzék a kormány azért sem, mert a mai átme­neti időben, amelyben az uralom még a kezé­ben van, a maga számára biztosíthat jobb le­hetőséget, de gondoljon a jövendőre. Nincs joga egyetlen kormánynak sem ahhoz, hogy az országot olyan helyzetek elé állítsa, amiker esetleg egy szerinte és mi szerintünk is sokkal kevesebb bizalmat élvező kormány játékszere lehet az ország maga. A nemzeti érdekek szem­pontjából, amelyeket annyiszor méltóztattak hangoztatni, ennek a szakasznak végzetességét vagyok bátor kimutatni. Lehetetlenség tehát, hogy a t. miniszter úr e szakasz rendelkezésein keresztül hozzá nyúl­jon magához a legnagyobb elvhez, a parlameii­tarizmushoz, és minthogy az a beállítás, ahogy a miniszterelnök úr incidentalisan jónak látía megvilágítani az intenciókat, végzetesen rá­mutat azokra a reakciós sötét törekvésekre, amelyek a miniszterelnök úr lelkében élnek, a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetem e ter­vezet-koncepció ellen. Azok a t. kodifikátor urak, akik jószándékkal és meglehetős nehéz, és szövevényes munka árán ezeket a rendelkezése­ket kialakították, politikailag nem is tudták megérteni — úgy látszik — azokat a szándéko­kat, amelyek a t. kormányt vezették. (Propper Sándor: A parancsot végre kell hajtani!) A t. miniszterelnök úr állandóan és minden egyes alkalommal elárulja magát. A t. minisztereinők úr egész lelki berendezése már annyira retro­grád, hogy teljesen ellentmond az ő független­ségi múltjának, (Propper Sándor: Es októberi múltjának!) és a reakció ösvényére térve, .z aktuális és adott helyzetek kihasználásával akarja a nemzetet keresztülvezetni a maga kis hajójára. Ehhez a játékhoz a parlament ne:n járulhat hozzá és mi ismetelten figyelmeztetjük a miniszterelnök urat, méltóztassék végre a dik­tatúrák mai .őrült rendszerétől elkábított gon­dolkodásmódját józanabb útra terelni, me/t azok a diktátorok, akik ma Európaszerte min­denütt igyekeznek a népet a maguk uralma alá hajtani, el fognak múlni és sötét emlékei lesz­nek egy szerencsétlen és szomorú korszaknak. A szakaszt nem fogadom el. (Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Feliratkozva nincs senki ! Elnök: Kivan még valaki szólni? (Senki­sem.) Ha senkisem kivan szólni, a vitát be­zárom. A miniszter úr kíván szólni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. J1Z, (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy a magam részéről visszatérjek a tárgyhoz és foglalkozzam azokkal a felszólalásokkal, amelyek a szőnyegen levő törvényjavaslat 4. §-ának tartalmával foglalkoztak. Csak rövi­den kívánok reflektálni az egyes felszólalá­sokra és a magam észrevételeit ezekhez kívá­nom kapcsolni és csatolni. Az Összes benyújtott indítványok közül a magam részéről hozzá tu­dok járulni az előadó úr által beterjesztett in­dítványhoz, amely szerint a tanítóság képvise­lői a szakszerű képviselet címén kerülnének be, (Helyeslés a jobboldalon.) hozzá tudok járulni Kálmán Jenő t. képviselőtársam indítványához, (Malasits Géza: Azt sejtettük! Megint egy kor­mánypárti szavazat!) amely az én eredeti ja­vaslatomban foglalt közjegyzői képviselet visz­szaállítása iránti kívánságot kívánja honorál­tatni. Magam teljes elismeréssel vagyok a köz­jegyzői kar iránt és mint egyik legrégibb ka­marái a az országnak, a Közjegyzői Kamara mindenesetre méltó és érdemes arra, hogy a törvényhatósági bizottságokban képviselethez jusson, azon további elgondolás folytán is, nosry a közigazgatást érdeklő további javaslatok során a közjegyzőket esetleg közelebb kívánjuk hozni az egész közigazgatáshoz (Hegymegi Kiss Pál: Akkor fel kell emelni a közjegyzők számát! — Malasits Géza: Hárman nem választhatnak ötöt!) és így méltányos és illő is, hogy mármost eleve gondoskodjunk jelenlétükről a törvény­hatósági bizottságokban. Ugyancsak hozzájárulok Görgey József igen t. képviselőtársamnak a Vitézi Szék tagjaira vonatkozó módosító indítványához. Itt meg­jegyezni kívánom, hogy a Vitézi Kend intézmé­nye a miniszterelnökségnek 6650/1920. számú rendelete alapján létesült s azután az 1920. évi XXXVI. te. 77. §-a legalizálta, nem áll tehát az, amit közbeszólás alakjában hallottam, hogy ez olyan intézmény, amelynek törvényes létjogo­sultsága és törvényeinkben megfelelő gyökere nincs. Azért hivatkoztam is az illető törvény­helyre, amely ezt a kormányrendeletet annak idején legalizálta. A módosításhoz azért járulok hozzá, mert a Vitézi Kend alapszabályai a Vitézi Rend tagjai­nak más módon való bejuttatását a törvény­hatósági bizottságba nem engedik meg, csak a javasolt módozat mellett. A magam részéről helyesnek tartom, hogy a világháború lezajlása után, amikor a vármegyéknek módjukban van, hogy ezekkel a vitézekkel szemben a maguk tiszteletét és háláját is leróhassak, büszkeség­gel fogadhassák a maguk kebelébe a magyar vitézségnek ezeket a példáit s ezen a réven ők képviselethez jussanak a törvényhatósági bi­zottságban. (Helyeslés jobbfelől. — Propper Sándor: Az a baj, hogy a rokkantaknak nem adnak járadékot! Az özvegyek, az árvák éhez­nek, ez a baj!) Strausz István t. képviselőtársam, aki a számvevőségek iránt a legnagyobb szeretettel és tisztelettel viseltetik, amely szeretetben és tiszteletben mi készséggel osztozunk vele, a számvevőségnek éppen presztízsét akarná meg­óvni azzal, hogy a számvevőség képviseletét a szakszerűség csoportjából kihagyjuk. Azt hi­szem, igen t. képviselőtársam ebben téyed s én nem tudok az ő felfogásában osztozni. Ö jobban szeretné, ha ezek a tisztviselők nem mint szak­szerű képviselet, hanem mint vármegyei tiszt­viselők jutnának a törvényhatósági bizottsá­gok tagjai sorába. Itt kénytelen vagyok avval a felvilágosítással szolgálni igen t. képviselő­társamnak, hogy a belügyi, vármegyei és a ma­17

Next

/
Thumbnails
Contents