Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-276

lia Âz országgyűlés képviselőházának gyár királyi államrendőrségi számvevőség egy státus, külön vármegyei számvevőségi státus tehát nincs. Az egész számvevőségi státus tagiái állami tisztviselők (Strausz István: Mondtam magam is! Tudom!), a vármegyei számvevőségi főnökök tehát ezen a címen nem, hanem csak mint szakszerű képviselet juthatnak be a bizottságba s éppen a számvevőségi funkciót kívántuk honorálni azzal, hogy ezt az intézményt is szakszerű képviselethez kívántuk juttatni. Ezért kérem igen t. képviselőtársamat, hogy e felvilágostások után a tett rendelkezésekben megnyugodni szíveskedjék. Minden párt részéről igen meleghangú felszólalásokat hallottunk, amelyek kritika tárgyává tették, hogy a törvényjavaslat nem ad semmiféle képviseleti lehetőséget a magyar tanítóságnak. (Halljuk! Halljuk!) En a legnagyobb elismeréssel vagyok a magyar tanítóság iránt és nem lekicsinylés volt az, ami őket a javaslatból kihagyta, hanem az, hogy nincs megalkotva minden vármegyében az általános tanítóegyesület és így nem akartam egy olyan egyesületnek, amely csak szórványosan van még az egész országban megalakítva, képviseltetést adni. De méltányolva a tanítóság közismert érdemeit és különösen az adminisztrációval kapcsolatban való ténykedését, melyet mint a falu népének irányítója és vezetője végez, a magam részéről készséggel honorálom azt az óhajtást, hogy ha bár eddig nincs is minden vármegyében általános tanítóegyesületekben csoportosítva a tanítóság, legalább ott, ahol ezek az egyesületek működnek, azoknak elnökei szakszerűségi képviselet címén tagjai lehessenek a törvényhatósági bizottságnak. (Élénk helyeslés és taps ) Abban a hitben és reményben teszem ezt, hogy ez buzdításul fog* szolgálni a tanítóságnak arra, hogy mindenütt ott, ahol még nem alakították meg az általános tanítóegyesületet, a jövőben meg fogják alakítani, érezvén ennek nagy szükségét és érezvén a törvényhozásnak abbeli elismerését, hogy így a törvényhatósági bizottságban képviseltetést nyernek. (Hegymegi Kiss Pál: Törvényhatósági városokban ie?) Erre még nincsen intézkedés. Bocsánatot kérek, itt nehézség van. A vármegyékben pótolni tudtam, mert a jegyzőegyesület elnökét hagytam ki, amennyiben az érdekképviseleteknél a jegyzőség, mint ilyen, úgyis képviseltetve van. Városokban azonban jegyzői egyesület nincs, tehát a 4. § első bekezdésének b) pontjában a felsorolásban nem foglaltatik. Itt tehát az arányszámot kellene megváltoztatni, vagy a megállapított arányszámon felül kellene behozni, ami a dolgot komplikálttá tenné. Ha azonban az idők folyamán mód adatik arra, hogy ez rájuk nézve is kiterjesztessék, akkor ez elől a magam részéről nem fogok elzárkózni. (Felkiáltások a haloldalon: Ezt várjuk!) Áttérek most egy lényeges és fontos kérdésre, amellyel előttem szólott t. képviselőtársaim foglalkoztak, ez pedig a vallásfelekezetekhez tartozó híveknek lelkészeik útján való képviseltetése. Egészen nyiltan és őszintén megmondom, hogy a törvénytervezet összeállítása során magam is foglalkoztam ennek a kérdésnek a megoldásával ; abból az elgondolásból kiindulva, hogy minden nemzet csak magamagát becsüli meg, ha megbecsüli a legnagyobb erkölcsi tőkét és erkölcsi erőt, amely az egyházakban és a lelkészségben mint ilyenben van. (Ügy van ! Úgy van !) Különösen súlyt akartam helyezni a mai időkben arra, hogy ez az erkölcsi tőke és erkölcsi erő képviseltetéshez jusson. Különösen akkor, amikor maga az állami 276. ülésé 1929 április 12-én, pénteken. . élet és társadalmi élet is kell, hogy ilyen erkölcsi alapon álljon, lehetetlen, hogy ne honorálja ezt az erkölcsi tőkét azáltal, hogy a lelkészi kart a törvényhatósági bizottságokba valamilyen formában be ne juttassa. Magukra az egyházakra nézve nem lehet nagyobb elismerés az állam részéről, mintha ezt az erkölcsi tőkét megbecsüli és maga a törvényhozás ikíatja ezt az erkölesi tőkét, mint a legnagyobb erősséget törvényeibe, elismervén, hogy nehéz időkben éppen az erkölcsi erők és erkölcsi tőkék azok, amelyek a nemzetnek erőforrásul szolgálhatnak a további kiépítésben és fejlődésben. Én éreztem azokat a nehézségeket, amelyek ennek a kérdésnek megoldásánál elő fognak állani, éppen azért eredeti javaslatomba és tervezetembe nem vettem fel ennek a kérdésnek a megoldását, mert nem találtam megfelelő módot ennek a kérdésnek a megoldására. Már az első konferencia során felhozódott az a kérdés, hogy ha az összes érdekek képviseltetnek anyagi téren, akkor feltétlenül szükséges, hogy a legnagyobb erő. a legnagyobb érdek és érték, az erkölcsi érték is képviseltetéshez jusson. Kijelentettem volt, hogy amennyiben megfelelő elfogadható, objektív bázison felépülő rendszert tudunk kreálni, a magam részéről ehhez készséggel hozzá fogok járulni. (Helyeslés a baloldalon.) A magam pártjában megtartott egyik konferencia alkalmával ez a propozíció megtétetett és akkor kijelentettem volt, hogy ez alkalmasnak látszik olyan alap megteremtésére, amely a felekezeteknek lélekszám szerinti arányban, lelkészeik útján való képviseltetését lehetővé teszi. Akkor is kijelentettem, hogy a tervet csak akkor tudom magamévá tenni, ha ez a bázis semmi oldalról sem támadható meg és nem lesz és nem lehet objektív alapja a felekezeti békétlenség szításának. Engem, mint említettem volt, az a feltevés indított ennek a kérdésnek rendezésére, hogy maguk az egyházak lesznek azok, amelyek honorálni fogják a törvényhozásnak ezt a szándékát, mert lehetetlennek tartom, hogy maguk az egyházak, amelyek képviselői ennek a legnagyobb erkölcsi erőnek és erkölcsi tőkének, nélkülözni kívánnák ezt a törvényhozásban és nélkülözni kívánnák magukban a törvényhatóságokban is. Tehát egy olyan számítás alapján, amely az objektivitás próbáját a tényleges viszonyoknak megfelelően kiállja, csak ennek alapján határoztam el magamat arra, hogy törvényjavaslatomba ennek a kérdésnek a törvényjavaslatban foglalt módon való megoldását fel fogom venni. Éppen ezért nem tudok egy olyan előterjesztett módosításhoz sem hozzájárulni, amely ezt a kérdést érinti — úgy konstrukciójában, mint pedig matematikailag, — mert a jelenlegi megoldás számadataiban a felekezetek megoszlása országos átlagban a vallásfelekezetek országos százalékos megoszlásáriak teljesen megfelel. Hajszálnyi eltérések vannak, mert olyan precizitást természetesen egy ilyen kérdés megoldásánál tekintetbe venni nem lehet. Az összes felszólalók abba a tévedésbe estek, hogy vármegyéket vármegyékkel hasonlítottak össze ebben a tekintetben, pedig az általános vitánál felszólalásomban rámutattam arra a nehézségre, hogy nálunk egyetemesen kell a kérdéseket megoldani, bár az egyetemes megoldásnak nehézségei vannak éppen abban, hogy nemcsak területileg van nagy differenciálódás az egyes vármegyék között, hanem lakosságuk számában, kulturális viszonylataikban, kereskedelmi viszonylataikban, általában az összes számításba vehető tényezőikben óriási eltérések vannak. Nem lehet tehát az adatokat vármegyénként összehasonlítani, hogy egyik vármegyében ennyi ilyen val-