Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-273

Az országgyűlés képviselőházának 27B. ülése 1929 április 9-én, kedden. 3 szat. s előre vagy hátra, jobbra vagy balra, de e kérdés megoldásának most már meg kell indulnia a vármegyékbe beleszuggerálódott közvélemény szerint is. T. Ház! Ez a vita nagy elégtételt szolgáltatott azoknak, akik ezzel a kérdéssel már hónapok óta nagy ügyszeretettel és lelkesedéssel foglalkoztak, mert elmondhatom, hogy egyetlenegy olyan szempontot sem tud ott a vita felvetni, amelyet előzetes megbeszéléseink^ és tárgyalásaink során beható megbeszélés és megvitatás tárgyává ne tettünk volna. Természetes, hogy ezeknek a megbeszéléseknek bizonyos nyomai benne vannak a javaslatban. Bizonyos aggodalmak eloszlottak, a dolog természeténél és a javaslat lényegénél fogva azonban az is bizonyos, hogy maradtak bizonyos nyílt kérdések, amelyekre ez a javaslat nem válaszol, mert dimenzióinál fogva sem válaszolhat, amelyekre azonban a választ az életnek és a jövendőnek kell megadnia. Az életnek azzal, hogy ezt a javaslatot majd mint törvényt kipróbáljuk a gyakorlatban, a törvényhozásnak és a kormányzatnak pedig azzal, hogy a törvényjavaslatoknak egész sorozatát, amelyekre közigazgatásunk átszervezése és a jövendő biztosítása érdekében r szükség van, r a kormányzatnak ide hoznia és a törvényhozásnak megalkotnia kell. A javaslat a közélet minden vonatkozását nagyon mélyen érinti, végleges helyzetet, végleges reformot azonban természetesen nem jelenthet. Miután pedig a közéletnek annyiféle vonatkozásába belevág, annyiféle vonatkozásban érinti a közéletet éppen mint szervezeti kérdés, nagyon természetes, hogy a bírálat maga is divergál, hiszen minden attól függ, ki milyen szempontból és a javaslatnak milyen részét teszi bírálat tárgyává. Éppen ezért a felszólalásokat és a bírálatokat, azoknak lényeges tartamát röviden és áttekinthetően összefoglalni és abból bizonyos rezultátumot is leszűrni nagyon nehéz, mert hiszen annyira divergáló, széthúzó és szétágazó a kétségtelenül tárgyilagos és nagyon sokszor jogosult bírálat, hogy arra nem is vállalkozhatnám, hogy egységes képét nyújtsam a felszólalásoknak és ezekből egységes alapot tudjak magamnak leszűrni. Mozaikszerűen azonban leszek bátor összefoglalni különösen azokat a témákat és tételeket, amelyek a javaslat alapelveire és egyes részletkérdéseire vonatkoznak, de csak olyan részletkérdésekre, amelyek szintén alapelvi elhatárolást igényelnek. A belügyminiszter úr is megmondotta, — természetes dolog, mindnyájan tudjuk, a bizottság is konstatálta — hogy itt csak novelláról és nem szerves reformról van szó. (Bródy Ernő: Készben!) Szervezeti kérdésekhez radikális kézzel hozzányúlni nagyon veszélyes, hiszen még a legradikálisabb alapokra helyezkedett államok is abban a pillanatban, amikor szervezeti kérdésekről van szó, konzervatívakká válnak. Ha ezt bizonyítani akarnám, bizonyíthatnám Németország példájával, a weimari alkotmánnyal is, amely a legradikálisabb alapon indult, mégis bizonyos konzervatív vonatkozások is belekeveredtek, mert egy országnak a múlttal szakítani, teljesen új rendszert csinálni és teljesen radikális alapokon berendezkedni akkor, amikor a konzervatív alapról kellene áttérni egy teljesen új radikális irányzat felé, nemcsak hogy lehetetlen, hanem nagyon veszélyes is, mert ilyenkor minden, az államot és a társadalmi békét felborítani törekvő erő felszabadul s ezeknek átmenetre van szükségük addig, amíg lehiggadnak. Ezért igenis novelláris törvényalkotásra volt szükség, nemcsak azért, mert lehetetlen volt rövidebb idő alatt egy szerves reformot előkészíteni, hanem azért is, mert ezeket a novelláris intézkedéseket egyelőre ki kell az életben próbálni, mert ahhoz, hogy egy bizonyos, elméletileg megalapozott és helyesnek talált intézkedésnek, vagy rendszerváltozásnak végét előre lássuk, elég providencia az emberi agyban nem igen született. A mi előzetes megbeszéléseink során szintén háromféle álláspont ütközött egymással. Az egyik, a legkonzervatívebb, arra az álláspontra helyezkedett, hogy esedékes a kormányzat és a törvényhozás részéről a törvényhatósági bizottságok felújítása, ami csak az aktív és passzív választójogra vonatkozó szabályok újból való rendszerbe foglalásával lehetséges. Az volt az egyik álláspont, hogy ne tegyünk többet, mint amennyi ebből a szempontból feltétlenül szükséges, vagyis szabályozzuk az aktív és passzív választójogot és a régi törvényhatóságokat, illetőleg törvényhatósági bizottságokat, amelyek ma csonkán működnek, újítsuk fel. A másik álláspont az volt, hogy miután a közvetlen cél nemcsak a törvényhatósági bizottságok felújítása és az aktív és passzív választójog szabályozása, hanem egyszersmind a ,közigazgatás rendezése is, igenis, szervezeti kérdésekhez is nyúljunk hozzá olyan mértékben, amilyen mértékben ez feltétlenül szükséges a közigazgatás rendezése, illetőleg korszerűvé tétele és a reform megindítása céljából. A harmadik álláspont az volt, — amelyet az ellenzéki oldalról is többen hirdettek, de az egységespárt több tagja is utalt rá — hogy szerves reformot csináljunk; és pedig induljunk el a közeégi törvénnyel, a törvényhatósági törvénnyel, csináljunk külön városi törvényt, közüzemi törvényt, szóval építsük ki a magyar adminisztráció egész, rendszerét rendszeresen, egymással összefüggően és egymásból folyólag. Be kellett azonban látnunk, hogy ez egy tíz éves programm, és tíz évig nem várakoztathat magára a részleges reform; éppen ezért

s fogadta el azután a bizottságnak többsége is, valamint a közvélemény is és az a csoport is, amely ezzel a kérdéssel kizárólag szakszerűen és nem politikai szempontokból foglalkozott, azt az álláspontot, hogy novella kell, amely egyrészről a szervezeti kérdésekhez is hozzányúl, de csak félve, vigyázva és úgyhogy a régi keretek fenntartassanak, azonban lehetőleg korszerű tartalommal töltessenek ki, és annyiban nyúl hozzá, amennyiben ez a közrgazigatás megreformálása, korszerűvé tétöle céljából feltétlenül szükséges. Nincs szó tehát végleges rendezésről. Ahogy Griger Miklós igen t. képviselőtársunk mondotta, ez a törvényjavaslat egy provizóriumot akar teremteni, amely lélekzetet és időt ad arra, hogy a további törvényalkotások következzenek. Gróf Apponyi Albert és Lukács György igen t. képviselőtársaink is utaltak arra, hogy ők is provizóriumnak tekintik azt az állapotot, amelyet ez a törvényjavaslat teremteni akar. Hiszen a belügyminiszter úrnak is ez az álláspontja, hogy meg kell indulni, az alapokat le kell rakni és a további fejlődést ezekre az alapokra kell ráépíteni. (Kun Béla: Állandósítani akarják a kormányhatalmat!) Leszek bátor erre a témára is majd rátérni. Lehet, hogy én nem látok jól, de én nem találok ebben a törvényjavaslatban egyetlen intézkedést sem, amely a kormányhatalomnak túltengését akarná előmozdítani az 1886 :XXI. tcikk alapján teremtett helyzettel szemben. (Ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az 1886. évi XXL tcikk és az 1870. évi törvény volt rossz.