Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-276

1ÍÖ Àz Országgyűlés képviselőházának szító profilaktikus és a betegség meggyógyítására alkalmas állapotba tudta volna bevezetni. Végzetes tévedése a t. miniszterelnök úrnak az, ha ő külföldi receptek után indul el, mert ahhoz kell a külföldi recepteket író emberek külön zsenije és talentuma. Es mi itt a baloldalon is megállapítjuk, hogy az az államférfiú, aki Olaszországban egy új gazdasági rendszert teremtett, bár általunk el nem fogadott eszközökkel, nemzete számára értékeket tudott teremteni egy teljesen felforgatott és bizonytalan időben, (Ellenmondás ok a szélsőbaloldalon.) ezzel szemben Magyarországon Bethlen István kormányzata és a miniszterelnök úr értékeket pusztított el. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Ellenmondások a jobboldalon.) Amikor a miniszterelnök úr érzi a kormányzati politika csődjét, akkor csudálatos módon egészen szubjektívvé válik. Tegnap aggodalommal láttam, hogy a miniszterelnök úr — kénytelen vagyok azt a nem parlamentaris szót használni, amelyet előttem szólott képviselőtársam is használt — demagógiát űzött, mert itt a baloldalon ülő polgári ellenzék részéről szomorúan konstatáltuk, hogy amikor a miniszterelnök úr úgy érzi, hogy helyzete nehéz, akkor rögtön súlyos vádakkal fordul a szociáldemokratapárt ellen és olyan bűnöket ír a számára, amelyekért már nem felelős. (Zaj.) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Szomorú, nehéz időkben az egész nemzet felelős volt azokért a katasztrófákért, amelyek rázúdultak. (Propper Sándor: Elsősorban Bethlen István, aki a székely nemzeti tanács elnöke is volt! — Zaj a ház mindkét oldalán. — Elnök csenget.) A szociáldemokratapárt lelkileg kétségtelenül a legnagyobb ellentétben van azzal á politikával, amelyet kommunizmusnak neveznek, mert hiszen bizonyítják ezt azok a gyakorlati politikai jelenségek, hogy a szociáldemokráciának legféktelenebb, legádázabb és leggyülöltebb ellensége maga a kommunizmus. Ne méltóztassék tehát bennünket, a polgári társadalmat politikai kiskorúaknak minősíteni, amikor a polgári egységgel azt akarja a maga számára deriválni, hogy mi egy dolgos munkástársadalom képviselőivel szemben ellenérzést tanúsítsunk, amikor olyan bűnöket akarnak számukra elkönyvelni, amelyek miatt elforduljunk tőlük. Nem, ebben az országban senkinek hazafiasságát, aki parlamenti képviseletet nyert, elvitatni nem szabad és a belügyminiszter úr helyesen tette, hogy éppen a miniszterelnöki megnyilatkozás után megállapította azt, hogy hazafiasnak minősítette a szociáldemokratapártot. (Zaj a szélsőbaloldalon.) En mint polgári demokrata kénytelen vagyok megállapítani, hogy nagyon sok különböző pont van közöttünk, a szociáldemokratapárt és a demokratapárt között, de egyben nem hiszem, hogy valamely ellentét lenne, tudniillik abban, hogy mindnyájan a dolgozó társadalom érdekében nemzeti szempontok szerint irányozzuk a magunk politikáját. Igen t. Kéoviselőház ! A miniszterelnök úr tehát játékot űz itt a politikában és nem a fair play szabályai szerint Mi a polgári társadalom képviselői, mi polgári képviselők bárminő világnézleti körbe tartozzunk, a nemzeti gondolatot szentnek, szentségnek tartjuk, (Ügy van!, a baloldalon.) de viszont mindenki számára teljesen olyannak minősítjük, hogy mindenkinek áldoznia kell a nemzeti gondolat előtt. Nem kergetjük el onnan azokat, akik jó magyarok és ennek az országnak becsületes, dolgos polgá276. ülése 1929 április 12-én, pénteken. rai akarnak lenni. így akarják megteremteni azt a nemzeti egységet és szolidarizmust, amelyről szólamok szoktak a kormány padjairól elhangzani? így akarják, hogy ebben az országban végre mindenki egymásra találjon, hogy ezekben a katasztrofális időkben minden erő összegyűjtessék, és dolgozzunk a nemzet újjáépítéséért? Minden kérdésbe, amely felmerül, a legfontosabb, a nemzet életére legsorsdöntőbb kérdésekbe beleviszik, belehintik a viszály magvát. Itt van ránk nézve a legnagyobb, legégetőbb probléma, a revízió kérdése. Abba is belevitték mesterségesen és amikor az ott él a magyar lelkek mélyén mindenkiben, akkor a kormánypolitika exponensei és orgánumai állandóan úgy akarják lehangszerelni ezt a kérdést, hogy disszonanciát keltsenek az egész ország közvéleményében. (Elénk felkiáltások a jobboldalon: Nem áll! Tévedés!) Ezt a politikát nem fogjuk tovább tűrni és szemükbe nézünk azoknak a végzetes terveknek, amelyek esetleg egy húsvéti vakáció kedves impressziói kapcsán a miniszterelnök úr fejében megfogamzottak. A magyar parlamentarizmust pedig nem engedjük. Tessék a miniszterelnök úrnak elkészülve lenni arra, hogy egy nagy nemzeti egységgel találkozik, ha azokat a kísérleteket, amelyek már megnyilvánulnak ebben a közigazgatási reformról szóló törvényjavaslatban is, tovább akarja fejleszteni. Mert régi magyar közjogi tradíciók fűzik a magyar nemzetet a parlamentarizmushoz. A törvényjavaslat ezeken a tradíciókon akar rést nyitni, megölve az önkormányzatot, hogy így tovább haladva a centralisztikus hatalom erejét kiépítve teljesen megölje a parlamentarizmust. Sajnos meg kell állapítanunk, hogy magyar parlamentarizmusról ma komolyan beszélni nem lehet. Egy olyan többséget hoztak össze, amelyet a közigazgatási erőszak úgy hordott össze, mint a hogyan a nyári vihar összehordja egy karámba a megriadt állatokat, így hozta össze a szavazókat és így teremtette meg a szavazatokat a közigazgatási erőszak... (Elénk felkiáltások jobbfelől: Nem áll!) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyalás alatt lévő paragrafushoz szólani. (Rothenstein Mór: Ahhoz beszél! — Propper Sándor: A miniszterelnököt tegnap nem figyelmeztette erre! — Egy hang a középen: Neki szabad! — Zaj.) Pakots József: Igen t. Képviselőház! Egyszerűen csak azoknak a gondolatoknak rezonanciája kívántam lenni, amelyeket a miniszterelnök úr felvetett, amelyekkel retrogád irányban akarja kifejleszteni a maga rendszerét... (Propper Sándor: Aki lehet jó vadász, de nagyon rossz politikus! Nagy bakot lőtt megint. — F. Szabó Géza: A maguk sorából. — Derültség. — Zaj.)... aki tönkreteszi a magyar önkormányzatot, holott igazi parlamentarizmus csak ott létesülhet, ahol igazi önkormányzat van. Franciaországban például a parlamentarizmus csődje azért jelentkezett, mert az önkormányzat megszűnt és a ' francia prefektúrák voltaképpen nem élnek önkormányzati életet. Angliában azért nagy a parlamentarizmus, mert eleven és virulens az önkormányzati szervezet. Itt Magyarországon most az a kísérlet törtéilik megint, amelyet már megpróbáltak 1872-ben, hogy érdekképviseleti, szakszerűségi és egyéb ilyen kategóriák révén lehetetlenné tegyék a választók szabad akaratának érvényesülését. 1872-ben Podmaniczky Frigyes volt az, aki az érdekképviseleti rendszernek beiktatásával próbálkozott. Akkor is súlyo® érvek hangzottak el ez ellen és 1872-ben ez a reakciós törekvés nem tudott eredményt elérni.