Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-276

Az országgyűlés képviselőházának 2 tályának érdekét mindenek felett keresztül­viszi és képviseli. T. Ház! Hát ez volna az a nagy haladás, amiért a parlmentárizmust sutba kell dobni és követni kell azokat a kétes értékű külföldi pél­dákat? En azt kérdezem, az egész világ vak, az eerész világ tudatlan, hogy sehol nem akarják az érdekképviseletek rendszerét követni? Ott vannak a nagy nyugati demokrata államok, Anglia, Németország, Franciaország, Svájc, Hollandia, Amerika, sehol sem tud ez a gondo­lat még meghallgatásra sem találni? Bocsánatot kérek, ha egy pár pillanatra mégis Olaszországgal és Oroszországgal foglal­kozom, de tisztára az érdekképviseletek szem­pontjából állítom be a kérdést. Elegendő meg­nyugtatás az nekem, hogy két kísérleti állam­ban látom ennek a rendszernek vergődését? En azt állítom, t. Ház, hogy sehol a világon nincs érdekképviselet. Olaszországban nincs érdek­képviselet, Oroszországban nincs érdekképvi­selet. Oroszországról nem kell beszélni, hiszen láttuk már, hogy a hatalomnak fenntartása nem az egyes osztályok harcának kiegyensúlyo­zásával történik, hanem a hatalom fenntartása ma már a régi cári uralom eszközeivel történik, éppen úgy deportálnak, mint ahogy deportál­tak azelőtt. (Felkiáltások a baloldalon: Foko­zottabban!) T. Ház! De nézzük azt az országot, amely valószínűleg a miniszterelnök úr előtt (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) mint ragyogó példa jelent­kezhetett és amelynek impressziója alatt áll, nézzük Olaszországot. Hát azt méltóztatnak képzelni, hogy Olaszországban az érdekképvise­letek vannak érvényben? Engedelmet kérek, Olaszországban az érdekképviseletek rendszere oda lett állítva, mint egy dekoráció, vagy ha jobban tetszik, mint egy takaró. (Ügy van! a baloldalon.) Nézzük a szervezetet, amint létre­jött. 1926. április 3-ikán hozták a törvényt Olaszországban és május 19-én a szabályzatot, amely a munkaadókat és a munkásokat szindi­kátusokba osztályozza. A munkaadók részére öt szindikátust állapít meg, az iparnak, a földmí­velésnek, a kereskedelemnek, a tengeri és szá­razföldi szállításnak és a banküzletnek szindi­kátusát v Ugyanakkor felállítottak a munká­sokra nézve három szindikátus csoportot, amely az ipar és a kereskedelem összevonva, a ten­geri- és szárazföldi szállítás, a légi szolgálati és a bankok üzletkörében alkalmazott egyének csoportja. Azonban mit méltóztatnak gondolni, ha Olaszországban valóban az történt volna, hogy az egész polgárságot felosztották volna ezekbe az érdekképviseletekbe, hogy akkor az lett volna ma a választás eredménye, hogy nyolc és félmillió szavazatból csak 136.000 ellenzéki szavazat adódott? Az lett volna a következ­ménye, ha ezt keresztülvitték volna úgy, amint ideálisan, de teoretikusan hirdették, hogy ott nem lett volna ellenzék? Nem, t. Ház, amikor megteremtették azt a szindikátust, uervanakkor a szabályzat első pontjába beiktatták, hogy nem lehet a szindi­kátusnak tagja olyasvalaki, akinek hazafisága kétes, akinek nemzeti, vagy politikai megbíz­hatósága—mintha hallottuk volna már ezt a ki­fejezést — kifogás alá esik. Mi lett ennek az ered­ménye? Az érdekképviselet fasiszta képvise­letté lett. Mi lett az eredménye? Nem az osztá­lyok ütköznek össze egymással és így alakult ki egy eredmény, hanem egy^ ember akarata dönt, aki lehet zseni, lehet jószándékú, vagy le­het talán — mondjuk — a tévelygés útján, de mégis egy embernek akarata érvényesül kor­látlanul ezek mögött a dekoratív falak mögött '. ülése 1929 április 12-én, pénteken. 105 Hát ez volna az az ideál, amelyet nekünk meg kell valósítanunk és amiért el kell . dobnunk az ezeréves magyar alkotmányt, amiért el kell dobnunk a parlamentet, amely parlamentért vér hullott, amelyért szenvedés volt és amelyért legnagyobbjaink ödaálltak és küzdöttek? T. Ház! En nem tudom a magam részéről ezen az úton követni a t. miniszterelnök urat. Egyetlen ország van, ahol az érdekképvisele­tekkel próbálkoztak — Spanyolországról nem kell beszélni, mert ott királyi hatalommal van­nak kinevezve az egyes osztályok képviselői. — Chamberlain mondja ma, Mussolini is mon­dotta, hogy nem exportcikk Olaszország fasiz­musa. En azt hiszem, hogy a mi nagy olasz ba­rátságunk révén a statisztika adatai szerint már eléggé rossz a külkereskedelmi mérlegünk. Ügy látom, hogy amióta ott nagy barátság van, behozatalunk emelkedik és kivitelünk csökken. Nagyon kérem a miniszterelnök urat, hogy ezt a külkereskedelmi mérleget ilyen kétes értékű, szállításra nem alkalmas áruval ne méltóztas­sék még jobban lerontani. T. Ház! A miniszterelnök úr — s ezzel be is fogom fejezni felszólalásomat — beszélt a nem­zet természetes vezetőiről. En nem tudom elfo­gadni azt, hogy egy nemzetnek vannak termé­szetes vezetői és vannak természetes vezetettjei. Egv nemzetnek vezetői azok, akik tehetségük­nél, önzetlenségüknél, munkájuknál fogva való­ban megszerzik a jogot és a módot arra, hogy egy nemzetet vezessenek. En nem lelkesedem a természetes vezetői teóriáért, amely ennek a nemzetnek 24 éves főispánokat, 27 éves képvise­lőket és az ifjúság hímporát alig elveszített mi­nisztereket adományozott. En lelkesedem azokért a természetes vezetőkért, akik akár az ipari műhelyből, akár a nagy történelmi név­vel bíró családok házából jönnek és a nemzetért önzetlenül dolgoznak és munkálkodnak. Egyáltalában, t. Ház, hagyjuk a múltnak vitatását. (Helyeslés a beul- és szélsőbaloldalon.) Ne keressük azt, hogy ki kapott Bécstől ne­mesi levelet és ki kapott Sztambulból, a török szultántól. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbal­oldalon.) Hagyjuk és feledjük el ezt az idői. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem érdekel. Ez a nemzet ma olyan helyzetben van, (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy minden figyelmét leköti jelene és teljesen homályos jövője. Azt hiszem, a t. túloldal is meg­egyezik velem, ha azt mondom, hogy az a csa­lád, amely csak ősi dicsőségét emlegeti és eb­ből akar élni, halálra van ítélve. Az a nemzet, amely csak ősi nagyságát emlegeti, elpusztul. A süllyedés kora az, amikor a holtak különbek az élőknél. (Úgy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, ebben egyetér­tünk, mert ha az urak ezt nem fogadják el tő­lem, talán elfogadják a miniszterelnök úr szá­jából, aki ezeket a bölcs és szép mondásokat, úgy, mint életrajzából olvasom, valamikor a nemzet előtt hirdette. T. Ház! Minthogy azt látom, hogy itt a tradíciók hirdetésével, mesterséges eszközökkel még mindig inkább a múltra akarnak építeni, még mindig inkább a multat becsülik meg, mint az élő embereket, én ezt a szakaszt sem fogadhatom el. Hiszem és remélem, hogy el fog jönni az az idő, amikor a t. miniszter úr­nak ez az egész javaslata minden naivitásával, — bocsásson meg — minden erőszakoltságával éppúgy el fog tűnni, mint az a forrás, amely ma a hatalmon levőket megmételyezi, hogy ilyen diktatórikus, erőszakos hatalmi bázisokat teremtsenek maguknak. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? ; 16*

Next

/
Thumbnails
Contents