Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-276

104 Az országgyűlés képviselőházának osztályképviselet alapjára és képviselni fogja — mert csak olyan fog oda bekerülni, aki képviselni akarja — azt az érdeket, amelynek képviseletét ez a nagyobbkörű virilis társaság megválasztásával őreá bízta. (Peidl Gyula: Ezt kinevezte a miniszterelnök demokratikus virilizmusnak! — Mozgás balközépen.) Hogy én evvel a választás ellen beszélek? Nem beszélek a választás ellen; azt hiszem mindenki megértette felfogásomat ebben a kérdésben. A másik remédium, amelyre a miniszterelnök úr hivatkozott, az érdekképviselet gondolata. En itt csodálatos ellenmondást találtam a miniszterelnök úr tegnapi beszédében. A miniszterelnök úr neki ment a szociáldemokratapártnak és kijelentette, hogy a parlamentek válságát az okozta, hogy a parlamentben helyet kaptak azok is, akik nem az egyetemes nemzeti gondolat alapján, hanem az osztályérdekek képviselete jogán foglaltak helyet a parlamentben, és miután ezt a kérdést így elintézte, a miniszterelnök úr a törvényhozás .jövő ataiaKitasa ideális, helyes formájául az érdekképviseleti rendszert, a hivatások, a foglalkozások és az osztályok helyes képviseletét állította oda. Teljes mértékben igazat adok a miniszterelnök úrnak. Az osztályképviselet és a parlamentarizmus összeegyeztethetetlen fogalom. A parlamentarizmus és az osztályképviselet nem egyeztethető össze éppúgy, mint ahogy a parlamentarizmus demokrácia nélkül elképzelhetetlen. A parlamentarizmus lényege a többségi elvnek uralomraj utas a. Ez a demokrácia lényege, ez szemben áll a diktatúrával, ez szemben áll az osztályképviselettel. Az igen t. miniszterelnök úr az érdekképviseleteket népszerűsítő előadásában, amint a virilizmusra megállapította, hogy ez az egyetlen demokratikus formája a tradiciók szelleme fenntartásának, éppúgy az érdekképviseletekre nézve a következő kijelentést tette (olvassa): «Nem áll az, amit állítanak, hogy az érdekképviselet nem demokratikus szervezet. Ellenkezőleg, ez az egyedüli demokratikus szervezet, amennyiben a demokráciát úgy értelmezzük, hogy^ az minden osztálynak megfelelő képviselete és nem az egyiknek majorizálását jelenti a másik felett». Azután tovább ment és azt mondotta (tovább olvass): «Rámutattam $aár arra. hogy ez az elv, az érdekképviselet elve nem antidemokratikus, mert megszervezhető úgy, hogy benne súlya és érdeme szerint képviselethez jusson a legszegényebb proletártól kezdve a leggazdagabbig mindenki». t Három jelző van itt, amelyek ezt az egész beállítást első hallásra nagyon széppé teszik. Az egyik az, amikor a miniszterelnök úr arról beszélt, hogy minden osztálynak megfelelő képviseletet akar juttatni. A másik, amikor arról beszélt, hogy minden osztály képviselete súlyának és érdemének megfelelően történjék. Ezek után azt kérdezem a miniszterelnök úrtól: ki ítéli meg azt, hogy az egyes osztálynak, foglalkozási ágnak, hivatásnak mekkora súlya, az érdeme és milyen a megfelelő képviselete? (Farkas István: Ez nem demokrácia, mert a vagyon mindenáron túlsúlyba jut ott is! — Buday Dezső: A számszerűség a kritérium. — Zaj.) Nagyon köszönöm t. képviselőtársam, én elfogadom a számbeliséget, de azt hiszem, a miniszterelnök úr nem fogja ezt osztani. De itt a t. képviselő úrnak azt mondom, hogy teljesen nyitott ajtókat dönget. Ki az, aki megítéli azt, hogy mi az a megfelelő mérték, és mi az a mérték, amellyel lehet ezt lemérni. Ezt mindig a hatalom állapítja meg. Láttuk nálunk a proletárdiktatúra alatt, hogy a legnagyobb nyomatékú 276. ülése 1929 április 12-én, pénteken. társadalmi réteg a fizikai munkásosztály volt; látjuk ma Oroszországban, hogy miképpen osztályozzák az egyes társadalmi osztályok nyomatékát, súlyát és érdemét, (Farkas István: Csak diktatúrában lehet!), amely osztályozásnak végén az egész burzsoázia kiesik, mint egy értéktelen rétege a társadalomnak. Ezt mindig a hatalom dönti el. Ki lesz tehát az a bölcs, az a jó Istentől megáldott zseni, aki meg fogja ebben az országban állapítani, hogy melyik társadalmi réteget mekkora nyomaték illeti meg a közügyek intézésében? Erre azt mondja t. képviselőtársam, hogy a számszerúség az a kritérium, amely dönt Éppen fel akartam vetni a kérdést, hogy ki fogja lemérni a megfelelő képviseltetését a másfélmillió földmunkásnak és a párezer nagybirtokosnak. Ki fogja lemérni a megfelelő képviseltetését a pár százezer ipari munkásnak és az alig másfélszáz gyárosnak, akik ma az ipari termelésnél képviselik Magyarországon a tőkének hatalmát. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondja t. képviselőtársam, hogy a számszerűség a kritérium. De akkor miért van szükség érdekképviseletre? Ha a számszerúség a kritérium, akkor méltóztassék az általános titkos választójoghoz fordulni, amelyben a számszerúség érvényesül és akkor nem kell hozzá olyan csodálatos isteni adomány, hogy végre valaki ezt a megoldhatatlan problémát megoldja. Erre azt méltóztatik mondani, hogy akkor szakszerű embert választanak. (Buday Dezső: Hogy egy kategóriából választják meg!) Itt ugyanazt mondom, amit a virilisekre mondottam. Micsoda előny származik abból, ha valaki ide érdekképviselet révén be fog jönni és közvetve vagy közvetlenül a saját érdekeit fogja képviselni? Hol itt az a nagy előny, ha egy-egy élethivatás be fogja választani a maga képviselőjét, aki itt nem a nemzeti általános szempontokat képviseli, hanem képviseli a saját osztályának szempontjait és minthogy abból az osztályból való egyént választanak, képviselni akarva, nem akarva a maga önző egyéni érdekeit. Ebben nem lehet eligazodni. Parlament és érdekképviselet összeegyeztethetetlen fogalmak. Mi azt akarjuk, hogy ebből a parlamentből a nemzeti közvélemény jöjjön ki diadalmasan, amely felette áll minden osztályérdeknek: én nem akarhatom azt, hogy ebben a parlamentben érdekképviseletek verekedjenek egymással és nem a nemzet igazi közvéleménye, hanem az egyik vagy másik jobban megszervezett, erőrekapott osztályérdek jelentkezzék, mint az egész nemzetnek egyetemes érdeke, parancsa és hatalma. De tegyük fel, hogy sikerül egy ilyen megoldás, hogy végre jön egy olyan zseni, aki úgy meg tudja szervezni az érdekképviseletet, hogy az igazságosság mércéjével le fogja mérni minden társadalmi osztálynak ' és élethivatásnak súlyát, érdemét és itt a Házban, a törvényhozásban megfelelő nyomatékú képviselethez juttatja. De engedelmet kérek, haladás ez a mai helyzettel szemben? Nagyobb lesz az ilyen parlament tagjainak felelőssége, akik nem az egész nemzet egyetemével szemben állanak felelősségi viszonylatban,-hanem szemben fognak állani a saját osztályukkal, élethivatásukkal és azokat fogják becsületesen, erősebben, de nem a nemzet egyetemessége, hanem az osztályérdek szempontjából képviselni? Ha én elfogadom azt az álláspontot, hogy az osztályok küldjenek be ide képviselőket, akkor el kell fogadnom azt az erkölcsi alapot is, hogy az a képviselő lesz a legtökéletesebb és a legbecsületesebb, aki a maga osz-