Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-276
Az országgyűlés képviselőházának 2 cipiális választását. Méltóztassanak csak viszszaemlékezni az angol önkormányzati választásokra, a német önkormányzati választásokra. Mindenütt úgy kezelik ezeket nemcsak a hazai sajtó, hanem a külföldi sajtó is ; mint a politikai hangulatváltozásoknak iránytűjét. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A sajtó ezeket leméri és konzekvenciákat von belőle. Ha ez így van, akkor miért akarjuk mi azt az elgondolást érvényre juttatni, hogy a vármegyeházában, az önkormányzati testületekben nem lehetnek politikai harcok, vagy ha lehetnek, azokat előre úgy korrigáljuk, úgy paralizáljuk, hogy azok értéktelenekké váljanak 1 ? En azt látom, t. Ház, hogy sehol a világon nem gondolt senkisem ilyen korrektivumokra. Az igen t. miniszter úr nem terjesztette elénk a törvényjavaslathoz mellékelve a külföldi joganyagot. En tudom, hogy miért nem terjesztette ide. Mert ha ideterjesztette volna a külföldi joganyagot, akkor kiderült volna, hogy ennél mesterkéltebb és életképtelenebb konstrukció, mint amilyen a miniszter úr éveken keresztül keserves izzadságos munkával létrehozott, sehol a világon nem található. (Ügy van! • Ügy van! a szélsobaloldalon.) Milyen a világon másutt az önkormányzati választójog és az önkormányzati testületek összetétele? Nincs virilizmus, nincs érdekképviselet, de van általános, titkos választójog Angliában éppúgy, mint Franciaországban. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A nőknek nincsen szavazatuk, — megengedem — de nem lehet az egyik nap az egyik országot követendő mintaképül ideállítom, a másik nap egy másikat, mindig pontosan azt, amellyel a haladás gondolata ellen argumentumot tudok felhozni. Másutt a világon mindenütt 21 éves, egyik-másik helyen 23 éves korhatárhoz és hat hónapi helybenlakáshoz van kötve a választójog kérdése. T. Ház! Ha ezekután azt keresem mégis, hogy mi lehet az a jogcím, amely a miniszterelnök urat és a törvényi avaslat előkészítőit arra készteti, hogy korrektívumokat keressenek, akkor azt kell mondanom, semmi egyéb, mint az a felfogás, hogy a magyar nemzet népe az e^ész világ népével szemben éretlen még a politikai jogok gyakorlatára. Ne méltóztassanak rossznéven venni, akik a tradíciót hangoztatják, hogy velük szemben hivatkozzam arra az argumentumra, amelyet a reformkorszak egyik követe mondott az ország házában, hogyha ez a magyar alkotmány 800 éven keresztül csak akkora átalakító hatással, akkora nevelő hatással tudott lenni a nemzetnek népére, hogy 800 év után is még éretlen a jogok gyakorlatára, akkor ezt az alkotmányt szét kell szakítani és el kell dobni. (Taps a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Ez igaz! Ezer éven keresztül! Nyolcmillióból egymillió analfabéta!) Mik hát tulajdonképpen azok a korrektívumok. amelyeket a miniszterelnök úr tegnapi beszédében mint orvosságot állított oda a nemzet elé. Az egyik a virilizmus. Erről a virilizmusról az igen t. miniszterelnök úr új teóriát állított fel. Ezt mondotta (olvassa): «A virilizmus az, amely a törvényhatóságok régi szellemét, amely merem állítani demokratikus volt»... (Derültség a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Felakasztották a polgárt!) «...csupán a virilista elem fogja képviselni^ az a virilista elem, amely a régi magyar középosztályból áll és amely ezeréven át fenntartotta a nemzeti szellemet és hagyományokat.» Nem fogok vitázni a virilizmus nemzetfenntartó erejéről, tradíciókat őrző erejéről, hanem egyszerűen hivatkoKÉPVISELŐHAZI NAPIZÓ. XIX. ?. ülése 1929 április 12-én, pénteken. 103 zom arra, hogy ebben a Házban is egyszer már folytattunk vitát a virilizmusról, azaz hogy vitát sem folytattunk. Ez az első nemzetgyűlésen történt. T. képviselőtársaim, akik ma hallgatnak, itt ültek, görögtűz mellett hirdették, mint nagy demokratikus reformot, hogy a fővárosban eltöröltük a virilizmust. Megszavaztuk, mint érdemre hivatkoztunk reá. (Egy hang a baloldalon: Kormánytagok is!) Valóban kormánytagok is, akik ma a kormány padjain ülnek, nemcsak helyeselték, hanem támogatták is ezt az álláspontot. Vass József t. népjóléti miniszter úr abban az időben mindannyiunkat lebilincselt gyönyörű szónoklatával, amellyel pálcát tört a virilizmus felett. A virilizmus elleni küzdelmet az ellenzék előrelátó bölcsességének mondotta, visszamenve egészen az 1872-es évekig és hivatkozott onnan citátumokra, amelyekkel alátámasztotta a maga álláspontját. Engedjék meg, hogy én ezek közül a citátumok közül, szemben Bethlen István miniszterelnök úrnak a virilizmust di csőitő szavaival, csak egyet idézzek. Vass József népjóléti miniszter úr gyönyörűen idézte Molnár György képviselőnek az akkori tárgyalás során elmondott következő szavait (olvassa): «Nem értem, miért kell a virilisek intézménye által egy új nemét az arisztokráciának és pedig éppen azt, amely a legönzőbb, legkapzsibb és legdölyfösebb, a pénz arisztokráciáját, megteremteni. A pénz emberei ma majdnem kivétel nélkül csupán addig és azon a téren vesznek részt a törvényhatóság tárgyalásain, ameddig azokat saját közvetlen érdekeikkel kapcsolatba tudják hozni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A kiváltságolt nagyvagyonú osztály igen könnyen talál érintkezési pontokat és gyorsan tud közös előnyökre olyan koalíciót teremteni, amely ellen nem lesz konkurrencia». Az első nemzetgyűlésnek ez volt 'a felfogása a virilizmusról, törvénybeiktatta a virilizmus eltörlését és én csak sajnálom, hogy azok a képviselőtársaim, akik velem együtt kilenc évvel ezelőtt megszavazták a virilizmus eltörlését, akik mintegy új korszak hajnalát üdvözölték azt, ma némán hallgatnak és nem jönnek segítségünkre, amikor tulajdonképpen saját programmjuk és saját történelmi nagy tettüknek* szellemében akarunk eljárni. Azt mondotta a t. miniszterelnök úr: haladás van a virilizmus terén, mert a virilistákat ezentúl egy nagyobb klasszis, nagyobb csoport virilista közü^ fogják választani. Ne vegye rossz néven a miniszterelnök úr, én ezt nem tudom a demokrácia haladásának tekinteni. Sőt rosszabbnak tartom az eddiginél. A régi rendszer szerint ugyanis ha valaki bizonyos vagyoni osztályban volt, bizonyos vagyoni előnnyel rendelkezett, ez még nem jelentette okvetlenül gondolkozásának átalakítását. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a virilisek közt, a nagyvagyonú osztály képviselői közt sokszor találkoztunk olyanokkal, akik a legnagyobb megértéssel viseltettek a szociális problémák iránt. Eddig nem volt akadálya annak, hogy az ilyen egyén a törvény rendelkezése folytán beiutva a^ megyebizottságba, ezt az ő álláspontját ott képviselje, esetleg saját érdekei ellenére is. A jövőben azonban ez osztályképviseletté lesz. Abban a pillanatban ugyanis, amikor a virilista immár nem rangsorának jogán teljes lelki függetlenséggel fog a megyebizottságba bekerülni, — avval a függetlenséggel, amelyet a vagyon ma még talán ad egy-két embernek — hogy ott a maga politikai felfogását képviselje, hanem virilis társainak megbízása címén fog oda bemenni, le fog sülyedni az 16
