Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-276

102 Az országgyűlés képviselőházának Elnök: Ügy látom, hogy a Ház a képviselő úrnak az engedélyt megadja. Rassay Károly: Igyekezni fogok arra, hogy ezt az időt ne vegyem teljesen igénybe, minthogy azonban az általános vitánál nem szólaltam fel és minthogy a miniszterelnök úr kijelentése általános vonatkozásban is, de a konkrét törvényjavaslattal kapcsolatban is olyan nagy horderejű, mégis nem tudom, hogy felszólalásomat a rendelkezésre álló időre korlátozhatom-e. A miniszterelnök úr az általános titkos választójogot illetőleg két korrektívumot állított fel a törvényjavaslattal kapcsolatban. Az egyik a virilizmus, a másik az érdekképviselet. A miniszterelnök úr kiindulási pontja az volt, hogy ezzel a javaslattal az önkormányzati élet nóvum elé kerül. Mi ez a nóvum? A miniszterelnök úr szerint nóvum az, hogy bevonul az önkormányzati életbe az általános, titkos választójog és ennek nyomában a pártharcok, vagy pártpolitikai törekvések hangot fognak kapni az önkormányzati testületek üléstermében is. Mindenekelőtt kapcsoljuk ki a titkosság kérdését. Ez nem nóvum a törvényhatósági választásoknál, ez a kijelentés elcsúszás volt a miniszterelnök úr részéről. A választójog általánosítása, kiterjesztése valóban nóvum, de az, hogy politikai harcok színterévé lesz, vagy, mint a miniszterelnök úr kifejezte magát, hogy a politikai pártállások is hangot fognak kapni az önkormányzati testületekben, nem nóvum, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert a megyében ezek mindig hangot kaptak. Nem akarok beszélni a 48 előtti időkről, amikor a meffye irányította az országos politikát a követküídés alapján, én csak a 67 után bekövetkezett időről beszélek, amikor a népképviselet életbelépett. A megye politikai súlya és befolyása nem szűnt mes soha egy pillanatra sem. (Bródy Ernő: A miniszterelnök úr sem született kormánypárti, ő is ellenzéki volt. — Farkas István: A megyénél! — Rothenstein Mór: Azelőtt forradalmár is volt! — Zaj.) Elnöki

f Csendet kérek. Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni és a szónokot nem zavarni. Rassay Károly: Állítom, hogy 67 után is minden megyegyűlési választás, minden törvényhatósági választás az uralmon lévő és a vele szemben álló politikai pártok jelszavainak negyében folyt le. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt nem lehet kétségbevonni, ezt mindenki nagyon jól tudja. En is aktív részese voltam ennek mint Bács-Bodrog vármegye törvényhatósági bizottságának tagja; a választás egyfelől a kormánypárt, másfelől az ellenzéki, a fügsetlenségipárt között folyt le. Annyira ott volt a politika, hogy első politikai szárnypróbálgatásait minden f nagyrahivatott politikus ott próbálta ki a vármegye ülésein; azt hiszem, a miniszterelnök úr is. De sokkal közelebb áll hozzánk a nemzeti ellenállás korszaka.^ semminthogy azt lehetne mondani, hogy a vármegye indifferens gazdasági, vagyonkezelő testület volt, amelyben nem jutott szóhoz a politikai különbségek harci zaja. Mi volt ennek az oka? Nagyon természetes okai voltak. Az egyik ok volt a tradíció, amelyre bátor voltam utalni amelyet olyan sokan emlegetnek a mai világban. A megye volt a politikai élet bölcsője és központja. A tradició mellett oka volt ennek a törvényhatóság tényleges jogköre. Maga a törvény biztosította a politikai kérdéseket mint megvitatható tárgyakat a törvényhatóság hatáskörében. A harma276. ülése 1929 április 12-én, pénteken, ] dik természetszerű ok ! az Volt, hogy ugyanazok i voltak a választók a törvényhatóságnál, mint ! akik a választók voltak az országos politikában. Ha tehát megvolt a jogkör, megvolt a traI dició, és ha ugyanazoknak a tömegeknek volt i meg a választójoguk, akkor csak természetes i dolog, hogy a vármegyeházának ajtajánál nem állott meg a poltikai diszkusszió, a politikai diferencia, hanem behatolt oda is, vita és döntés tárgya volt. Nem tudom jóhiszeműnek elfogadni azt az állítást, hogy a vármegyeházán azelőtt nem volt politikai pártállás és nem volt politikai vita, hiszen a t. kormány maga járt elől jó példával: amióta a vármegyék megvoltak, onnan szállíttatta magánakba politikai bizalmat, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) de ez a felfogás: bizalmat szavazni hazafiúi kötelesség, ellenzéki álláspontot elfoglalni átkos viszály és politika. En úgy látom, hogy semmiben sem változott a helyzet. A jogkör megmaradt, a tradició éppen úgy fog hatni a vármegyénél'a politikai kérdésekben abban a pillanatban, mihelyt szabad lesz a levegő a^ politikai életben, mint eddig. Egyedül az változott meg, hogv a választók számát kiterjesztették. Minthogy azonban a választók kategóriája ma is összeesik az országgyűlési képviselők választóinak kategóriájával... (Petrovácz Gyula: Nem egészen!) Tudom, korlátozva van hat évi helybenlakással, de lényegében, a jogcímet illetőleg összeesik. En egészen őszintén megvallva, nem látom, hogy ebben jaz új helyzetben mi a novum, mi olyan új irányzat, amely olyan összeütközést fog jelenteni benn a vármegyeházában, amilyent azelőtt nem ismertek. Valószínű, hogy az általános politikai felfogás kialakításánál^ fog jelentkezni a választók száma szaporításának hatása, de ez egy természetes és helyes folyamat. Nem kívánhatja senkisem, hogy más legyen a vármegyeházában a felfogás, mint amilyen felfogás uralmon van a helyes és szabad választás alapján összeülő parlamentben. Ne akarjunk összeütközést konstruálni, ne akarjuk egy összeütközésnek lehetőségét megteremteni a vármegye és a parlament között. Ha tehát érezteti a hatását az új választók tömegének bejövetele, ez nem jelenthet semmi egyebet, mint azt, ami érezteti hatását a parlament öszszetételében. Ha ez így van, akkor azt kell kérdeznem: mi ellen akarunk tulajdonképpen korrektivumot? Az általános kormányzati irányt fenyegető eltolódások ellen? Hát az Isten szerelméért, ezt ne a vármegyénél keressük! Ezt ne az állatorvosoknak és egyéb tiszteletreméltó foglalkozási ágak képviselőinek politikai jogokkal és hatalommal való felruházásában keressük, hanem keressük itt a parlament összetételénél, ha valaki keresni akarja és úgy érzi, hogy arra szükség van. De hogv másképpen konstruáljuk meg a politikai jogokkal felruházott törvényhatóság életét, amely a törvényhozás összetételére közvetlen jogot nyert a felsőházi választások révén ßs másképpen konstruáljuk meg a parlament életét és most már azt akarjuk, hogy az általános politikai irányt illetőleg ne csak a Felsőház gyakoroljon egy bizonyos korrigáló hatást, hanem alulról is a vármegyék és a törvényhatósági gyűlések, én azt hiszem, hogy ez egy halva született gondolat. En úgy látom, hogy az egész világon úgy van, hogy az önkormányzati testületekben visszatükröződnek azok a politikai irányok, amelyek a fórumon, a parlamentben egvmással küzdenek. Méltóztassanak megnézni akármelyik külföldi államnak muni-