Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-276

Az országgyűlés képviselőházának 276. ülése 1929 április 12-én, pénteken. 101 ben a maga akaratát kinyilatkoztatni. (Simon András: Várja meg a megnyilatkozást!) A tisztelt miniszterelnök úr tegnapi felszólalásában kénytelen volt elismerni, hogy hiába van itt a törvényhatósági képviseletek egy bizonyos részére vonatkozólag a titkos szavazás megengedve, mégis ennek éppen a 16. §-ban foglalt korrektivum következtében az lesz a vége, hogy egyetlenegy ember, — méltóztassék megérteni — talán egy vármegye kivételével egyetlenegy ellenzéki politikai irányzatot képviselő ember a jelenlegi közigazgatási törvény értelmében be nem fog tudni jutni a vármegyei képviseletbe és ott, ahol — mint a t. belügyminiszter úr mondotta — politikáról van szó, ott ebben a vármegyében nem lesznek pártok, mert éppúgy, mint ahogy a kormány az, általános választások alkalmával a vidéken teljes mértékben kiirtotta a magyar ellenzéket, épúgy lesz itt is, sőt itt már nem is fog kelleni az ellenzéket kiirtani, mert az álmok lehetősége és sejtelme se fog fennforoghatni a jelen törvény értelmében, hogy a vidéken ellenzéki férfiak felléphessenek a törvényhatósági választásoknál. (Simon András: Törvényhatósági bizottsági tagokat választanak ott s nem ellenzékieket és kormánypártiakat!) Ez az, t. képviselőtársam, mert Magyarországon azt a rendszert, amely Oroszországban kommunista és ugyancsak érdekképviseleti alapon csinálja meg a kormányzósági képviseletet és amely a népet nem engedi szóhoz jutni azért, mert nyilt választójog van ott is, átkosnak, a népet elnyomónak méltóztatnak nagyon helyesen mondani, tehát a másik szemében megméltóztatnak látni a gerendát, amelyet nem méltóztatnak meglátni a saját szemükben, s nem méltóztatnak észrevenni azt, hogy a fasiszta-alkotmány Olaszországban semmi más, mint fehér mása a vörös szovjetnek. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Elénk ellenmondások a jobboldalon és a középen. — Petrovácz Gyula: Ez nem áll! Az olasz börtönök nincsenek tele! — Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a közéven. — Rot hen stein Mór: De hogyan?!) Elnök: Kérem képviselő úr, a 4. § tárgyalásánál tartunk. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kérem tessék megvárni, míg az elnök befejezi, amit mondani akar. Ne méltóztassék most se az orosz dolgokkal, se az olasz dolgokkal foglalkozni, hanem méltóztassék a tárgynál maradni! Fábián Béla: T. Ház! Nekem az a meggyőződésem, hogy ez a 4. <§> is teljes^ mértékben hozzájárul ahhoz, hogy sajnos, a vármegyei és városi törvényhatóság sem lesz az, aminek mi látni szeretnénk s nem lesz olyasn autonómia, amely a polgárság akaratát fejezi ki s nem fogja kifejezésre juttatni azt a gondolatot, amelyet a nép a maga önkormányzatában kifejezésre akar juttatni. Aki ezt a 4. %-t elolvassa és aki az egész közigazgatási javaslatot elolvassa és nem elfogult, az előtt ez világos. Egyébként rövidesen választ fogunk kapni a választásoknál arra, hogy nekem volt-e igazam, vagy pedig a túlsó oldali t. képviselőtársaimnak. (Rubinek István: Egészen bizonyosan nekünk!) Kérem, Rubinek képviselő úr, meg fogjuk látni, hogy Magyarország vármegyéiben akármilyen címen hány olyan ember fog fellépni vagy bekerülni kívánni, akinek a véleménye nem azonos a jelenlegi magyar kormányzati nolitikával. (Zaj jobb felől. — Rubinek István: Erre is hajlandó vagyok fogadni!) Titkos választás lesz, azt mondja t. képviselőtársam. De elsősorban nem lesz arányos, másodsorban pedig a 16. § megakadályozza azt, hogy ott az emberek bekerülhessenek, azért. mert a bizalmi férfiak megjelölésénél már egy olyan helyzet áll elő, amely a tiszta választást teljes mértékben lehetetlenné teszi, (Zaj.) T. Képviselőház! En Magyarország jövője szempontjából, tehát nemcsak jelene szempontjából és nemcsak a riviziós politika szempontjából, hanem igenis: Magyarország egész jövője szempontjából katasztrofálisnak tartom azt a reakciós politikát, amelyet a t. kormányzat folytat és katasztrofálisnak tartom azt a beszédet, amelyet a miniszterelnök úr mondott s amely beszéd az egész reakciós politikának inkarnációja. Én arra kérem a t. többséget, hogy ennek az országnak jövője érdekében ne engedje magát pillanatnyi lázak által, vagy olyan politikai elgondolások által vezettetni, amely politikai elgondolások, amint a miniszterelnök úr helyesen mondotta tegnap, talán használnak pillanatnyilag a történelmi középosztálynak, de nem használnak az egész országnak. Mi, akik polgári demokraták vagyunk, nem ismerünk az egyik oldalon történelmi középosztályt, mi nem ismerünk a másik oldalon baloldali, szocialista, vagy szovjet-felfogásokat, mi csak egy felfogást ismerünk: a magyar nemzeti felfogást, amely magába olvasztja és magába foglalja, osztályra, felekezetre és politikai felfogásra való tekintet nélkül, az egész magyar népet. Ebben az országban nem lehet politikát csinálni azon az alapon... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni! Fábián Béla: —befejezem —...hogy mi volt, hogy mi az érdeke^ a történelmi középosztálynak: ebben az országban csak egy alapon lehet politikát csinálni: azon az alapon, hogy mi az érdeke a nemzetnek. Az egész nemzetnek pedig az az érdeke, hogy végre a korszellemnek megfelelő alkotásokat csináljunk, hogy itt igazi autonómiák legyenek, angol, francia és amerikai értelemben vett autonómiák, nem pedig olasz és orosz értelemben vett autonómiák. En ezt a szakaszt szintén ahhoz a szerencsétlen struktúrához tartozónak tekintem, amelyért még valamikor sokat fogunk sírni, ezért azt nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Rassay Károly! Rassay Károly: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A miniszterelnök úr a tegnapi napon egy nagy jelentőségű politikai beszédet mondott, amelyben kifej tette t álláspontjába népnek a közhatalomban való részesítése felől; nem a népképviselet felől, hanem a népnek a képviseltetésben való részesedése helyes formájáról beszélt tegnap a miniszterelnök úr. T. Ház! Én azt hiszem, hogyha meg is jelent az a félhivatalos nyilatkozat, amely igyekezett ellensúlyozni a miniszterelnök úr beszédének azt a hatását, amely kétségkívül benn a parlamentben és a sajtóban egyformán jelentkezett, s amely a miniszterelnök úr beszédét, úgy tekintette, mint a parlamentáris alkotmányreform bejelentését, talán mégis helyesen járok el, ha a miniszterelnök úr fejtegetéseivel vitába szállok, végeredményben függetlenül attól, hogy mi a miniszterelnök úrnak a benső intenciója, mert ezek olyan nagy horderejű kijelentések voltak, hogy az áílamélet egyéb terén is éreztetik, mint az előttünk fekvő javaslat mutatja, és éreztethetik, amint erre alkalom kínálkozik, majd az egyéb megoldandó közjogi javaslatoknál is, a maguk hatását. Tisztelettel kérem a t. Házat, méltóztassék beszédidőmet 15 perccel meghosszabbítani. (Helyeslés.) .....,..',._„