Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-258

Az országgyűlés képviselőházának 258. ülése 1929 február 26-án

r kedden. 89 kodása, hozzáértése és munkabírása olyan nemzeti értéket jelentenek, amelyet csak a mezőgazdasági területen tudunk megfelelő módon kihasználni. (Ügy van! Üqy van!) Mert ez az a nép, amely kora tavasztól késő őszig túrja a földet, amely nem ismeri a nyolcórai munkaidőt, amely nyáron kora hajnaltól késő éjszakáig munkában van, amely aratás és cséplés idején 20—21 órát dolgozik {Ügy van! Ügy van!) és amely szereti a magyar földet, mert ahhoz a földhöz köti ősei hagyománya, születése, hajlama és mert tudja, hogy ezen «a földön élnie-halnia kell». (Ügy van! Ügy van!) Ez az a nép, amely a háborúban a legtöbbet szenvedett, a legtöbb véráldozatot hozta, amely a bolsevista forradalommal szemben a legnagyobb ellenállast tudta kifejteni, amely a legtöbbet dolgozik és amelyet a múltban a legjobban elhanyagoltak; ez az a nép, amely óriási adóterhek alatt görnyed s különösen télvíz idején nafv gondban, hihetetlen nélkülözések között él. (Ügy van! Ügy van!) Viszont ez az a nép, amelyre mi a jogrend és jogbiztonság védelmében kül- és bel- ellenséggel szemben egyaránt és mindig számíthatunk. (Ügy van! Ügy van!) Csak természetes tehát ezek után, hogy nekünk minden erőnket oda kell koncentrálnunk, hogy a magyar földmívelő népet és a magyar mezőgazdaságot erősítsük meg, hiszen itt^ vagyunk a legerősebbek, ettől a termelési ágtól várhatunk a legtöbbet. De nemcsak azért kell az állam segítő kezét kérnünk, mert a legeredményesebbnek látszik itt az állam és a kormány támogatása, hanem azért is, mert a földmívelő nép ha egyszer azt veszi észre, hogy a föld megcsalja, a kormány elhagyja, hogy nem érdemes gazdálkodni, hogy nem^ érdemes többet termelni, mert nem tudja értékesíteni, akkor ez a nép elfordul a földtől is, más foglalkozási ágak után néz, (Felkiáltások: Már is így van!) elproletárizálódik, ami pedig óriási veszélyt jelent a magyar nemzet egyeteme szemDontiából. Ha ezt tudjuk, természetesnek kell találnia mindenkinek azt a követelésemet, hogy a kormány elsősorban a magyar mezőgazdaság tal^raálítása által igyekezzék a magyar gazdasági életet taloraállítani és megmenteni. (Elénk helyeslés.) Es jpedig nem mint eddig, nem egyszeri, esetszerű segítséggel, hanem^ messzemő, tervszerű, átfogó, céltudatos gazdasági politikával. A jó és helyes közlekedés, használható utak, vasutak, csatornák építése, a szállítási problémák helyes megoldása megfelelő vasúti tarifa politikával, terméketlen földeknek termékennyé tétele, megfelelő eljárással, a termőföldek termésének fokozása célszerű trágyázással, ezek érdekében megfelelő állami akciók indítása, a mezőgazdasági hitel, a gyors és olcsó mezőgazdasági hitel megszervezése, a termények piacának megfelelő megteremtése, az exportlehetőségének biztosítása, az import csökkentése megfelelő, a mezőgazdaság érdekeit is tekintetbe vevő vámpolitikával, a magyar mezőgazdaság megfelelő ingyenes vagy olcsó állami akciókkal való támogatása, a növénynemesítés, öntözés, népünk nevelése, oktatása, irányítása gazdasági szakiskolákkal: ezek és az ehhez hasonló kérdések azok, amelyek egy céltudatos, előrelátó mezőgazdasági politikának a tartalmát kell hogy képezzék. En jól tudom, hogy a földmívelésügyi miniszter úr mindezt éppen olyan jól tudja és érzi, mint én, és ne vegye rossz néven, ha még egyszer itt tőlem is hallja, azonban vannak igazságok, amelyeket sokszor kell hangoztatni, hogy végre a köztudatba átmenjenek és meghallják azok is, akik az igazságokat megvalósítani alkalmasak és hivatva vannak. T. Képviselhőáz ! Felhívom a miniszter úr figyelmét különösen arra, hogy a szikes területek termékennyé tétele és talajjavítása igen nagyfontosságú állami és nemzeti érdek. A miniszter úr a mészszegény szikes területek feljavítása érdekében megfelelő állami akciót kezdeményezett. Köszönet érte. Megfeledkezett azonban rólunk, a Duna-Tisza-közéről, r megfeledkezett Kunszentmiklós, Szabadszállás, Fülöpszállás, Kecel és Kiskőrös tájáról, ahol, különösen most a lecsapolás következtében meszes, szikes szigetek támadtak. Ezek a meszes, szikes szigetek, tehát nem mészszegény szikes területek, amelyeket más eljárással kell megjavítani és termékennyé tenni, mit a mészszegény, szikes talajokat. r Ezeknek a meszes, szikes területeknek megjavítása és termékenynyé tétele érdekében szintén állami akciót kérek a miniszter úrtól. Amint tudom, tudományos megállapítás szerint a szentlőrinci szemét— komposzt földek igen eredményes és hathatós orvosságot képeznek e meszes, szikes területeknek megjavítására. Jól tudom én azt is, hogy mindaz, amit itt elmondok, beleütközik elsősorban abba, hogy a miniszter űr gazdasági erői szegények, és hogy megfelelő pénzünk minden problémánk megoldására nincs. Kénytelen vagyok azonban újra f hangoztatni, hogy én azt^ a gazdasági politikát, azt a kormán vpolitikát... Elnök: Kérem képviselő úr, méltóztassék a napirenden levő tárgynál maradni. Váry Albert: Köszönettel veszem tudomásul az elnöki figyelmeztetést, azonban nagyon hozzá tartozik ez a kérdés a napirenden levő javallathoz. Elnök: Ne méltóztassék, képviselő úr, az elnök figyelmeztetésére megjegyzéseket tenni és méltóztassék a tárgynál maradni. Váry Albert: Azért vagyok kénytelen megállapítani, mert a Duna-Tisza-közén szőlőterületekkel kapcsolatos a meszes szikes területek megtermékenyítése és talajjavítása is. Mindez a szőlőkultúrával is kapcsolatos. Ha egv kissé elkalandoztam, bocsánatot kérek érte, a lényege ennek az, hogy én azt a gazdasági politikát, amely itt is segít, ott is segít, amely egyszer az iparon, egyszer a kereskedelmen, egyszer a mezőgazdaságon segít, de mindig csak keveset és nem eleget, nem tartom elegendőnek

v nem tartom célravezetőnek. így csak vegetálunk, lényegében gyökeresen még nem tudunk egyiken se segíteni. (Meskó Zoltán: Mezőgazdasági aszpirinpolitika!) Már uedig, ha megállapítottam azt, hogy a mezőgazdaság megsegítése és talpraállítása egész gazdasági életünk válságának megoldási módja, — nemcsak én állani torn meg, de a Népszövetség nénzügyi kiküldöttei ugyanezt mondották és gróf Apponvi Albert is ugyanezt mondotta — s ha megállapítom, hogy a segítést a mezőgazdaságon kell gyökeresen kezdeni, akkor kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy a kormánynak legfőbb feladata, hogy először a mezőgazdaságot állítsa talpra. (Ügy van! a közéven.) Ebben a mezőgazdasági országban nincs élénk kereskedelem, nincs virágzó i^ar, ha. nincs megfelelő földművelés, ha a mezőgazdaság válsággal küzd. (Ügy van! Ügy van!) Ezen a szemüvegen át nézem én ezt a törvényjavaslatot is, amely a szőlőgazdálkodásról és a hegyközségekről szól. Amidőn azt a részét nézem, amely a szőlőművelők felvilágosítását, irányítását, hatósági felügyeletét, ellenőrzését szolgálja, amikor azt a részét tekintem, amely hatályo13*