Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-258

88 Az országgyűlés képviselőházának a maga külön alkohol- és tápereje, de éppen azért megvan a maga külön fogyasztóközönsége is. A legszembetűnőbben látjuk ezt a legnagyobb sörfogyasztó országban, a német birodalomban, ahol a kitűnő sör gyártmányok legkevésbbé sem korlátozzák a jó rajnamenti, rüdesheimi, moseli borok fogyasztását. Nálunk leginkább a városi lakosság az, amely a sörfogyasztásnak hódol, és ha ideig-óráig: talán a borfogyasztás terhére eltolódások történnek, — amelyek a statisztika szerint nem túlnagyok — éppen azért ez a bortkedvelő magyar természet mellett állandónak úgy sem tekinthető. Az az ember, aki borívó volt, ha a jó borhoz ezentúl mérsékelt áron hozzájuthat, csakhamar ismét vissza fog térni ahhoz. A magyar bortermelésnek és fogyasztásnak kétségtelenül nagy tehertétele, t. Ház, az adó. A szőlőterületek kataszteri tiszta jövedelme igen magas és vidékenként a jóminőségű szántóföld kataszteri tiszta jövedelmének 5—7szeresét teszi ki. Kívánatos lenne tehát, hogy a szőlőterületek kataszteri tiszta jövedelme a szántóföldek kataszteri tiszta jövedelmének fokozatára szállíttassák le és így a szőlőterületek indokolatlanul magas adózása megszüntettessék. (Helyeslés a középen.) A borfogyasztási adó eltörlését nemcsak a törvényjavaslat tárgyalásánál, hanem azon kívül is már itt a Képviselőházban képviselőtársaim közül annyian szóvátették, (Jánossy Gábor: Mindenki akarja!) hogy jómagam csak ismétlésekbe bocsátkoznék, ha e fontos közérdekű kérdéssel — amelyben az eltörlés gondolatával azt hiszem mindannyian egyetértünk — az igen t. Ház nagybecsű türelmét szintén igénybe venném. Amikor tehát ennek a kérdésnek megoldását az igen t. földmívelésügyi miniszter úrnak én is szíves figyelmébe ajánlom, méltóztassék megengedni, hogy mielőtt beszédemet befejezném, néhány szóval a hitel kérdésére is kitérjek. (Halljuk! Halljuk!) A szőlőtulajdonos, jóllehet — amint bátor voltam említeni — a földié után magasabb földadókataszter alapján fizet adót és földje is magasabb értékű, mint a szántóföld, de kölcsönt magasabb értékben, sajnos, még sem kap, hanem szőlőbirtokát is csak úgy értékelik, mint a többi szántóföldet. Nem kap zöld hitelt és csak elvétve jut a szőlőtermése után áruhitelhez. A hitelügyletnek ez a kezelése a szőlőgazdálkodásra eléggé hátrányos, holott arra a szőlősgazdák alig szolgálnak rá. Amikor az 1896 : V. te. a filoxera kipusztítása^ után a 23 millió aranykoronás szőlősfelújítási záloglevélkölcsönt engedélyezte, ez a tétel igen jó kezekbe került, mert ezzel nemcsak szőlőinket újították fel, hanem szőlősgazdáink ezt a hitelt becsülettel vissza is fizették. Amikor tehát a borértékesítés és a szőlő- és borgazdálkodás terén a törvényhozás két új törvényt fog rövidesen tető alá hozni, önkénytelenül is felmerült az a kérdés, vájjon az igen t. földmívelésügyi miniszter úr nem látná-e az időt elérkezettnek arra, hogy a magyar szőlősgazdatársadalom részére általános amortizációs kölcsön felvételével foglalkozzék? A termelés többi ágában is látunk hasonló intézkedéseket. Az új betelepítések, a termelés megjavítása, nemesítése, a^ borértékesítésnek, az exportüzletnek kiterjesztése, azonkívül pedig éppen a mostani rendkívüli abnormális hideg télben beálló és várható fagykárok — úgy vélem — indokolttá tennék egy általános kölcsönsegély kibocsátását. Amikor a pénzpiacon vezetőbankjaink és pénzintézeteink nagyon elő258. ülése 1929 február 26-án, kedden. nyös jelentéseit olvassuk — hiszem, — hogy a pénzpiac hajlandóságára is számíthatnánk. Az értékesítés megkönnyítésére igen fontos volna még — mint említettem — az ingóhitel kérdésének megvalósítása, megoldása. Az a szomorú gazdasági helyzet, amelybe csonka országunkat a szerencsétlen trianoni békediktátum juttatta, nekünk kötelességünkké teszi, hogy minden alkalmat megragadjunk arra, hogy hazánkat ebből a nehéz helyzetből kivezethessük. Ez a törvényjavaslat is egyik láncszeme azon intézkedésláncolatnak, amelyek azt a célt, a jövendő hatalmas Nagy-Magyarország kiépítését kívánják szolgálni, éppen azért ezt a javaslatot a magam részéről is örömmel üdvözlöm és készséggel fogadom el általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Váry Albert! Váry Albert: T. Ház! Rövid időközben ez a második törvényjavaslat, amellyel a földmívelésügyi miniszter úr a magyar bortermelés és szőlőgazdálkodás segítségére siet. Vármegyénkben, Pest vármegyében 110.000 katasztrális hold szőlőterület van, mi az egész CsonkaMagyarország 385.000 katasztrális holdat kitevő szőlőterületének csaknem egyharmadát teszi ki. A választó kerületemben és a hozzátartozó járásokban körülbelül 30.000 kat. hold szőlőterület van és itt terem, — amint ezt egyik t. képviselőtársam már említette — az a jó csengődi, izsáki, kiskőrösi, soltvadkerti homoki bor. Ugyancsak választókerületemben és a hozzátartozó községekben Kúnszentmiklóson, Tasson, Szabadszálláson, Fülöpszálláson, Szalkszentmártonon, Dömsödön, Dabon jelentékeny szőlőterületek vannak és így természetes, hogy bennünket ez a javaslat közvetlenül érint és közvetlenül érdekel. Ezért és különösen azért, mert úgy találom, hogy a földmívelésügyi miniszter úr tudja hol van a baj és tudja azt is, hogy hol kell a baj orvoslását megkezdeni, a törvényjavaslatot örömmel üdvözlöm és elfogadom. Hiába tagadri ók, be kell ismernünk, hogy bár mezőgazdasági állam vagyunk, a mi mezőgazdaságunk meglehetősen hátul kullog a többi mezőgazdasági államok termelési versenyében. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Sajnos, népünk még mindig túl sokat bíz a természetre és a régi patriarchális módon gazdálkodik s nem ismerte még fel annak szükségességét, hogy sokkal többet, jobbat és olcsóbban Jkeü termelnie. Ez a törvényjavaslat az első lépés népünk gazdasági felvilágosítására, mert ebben a törvényjavaslatban a kezdete foglaltatik annak, hogy népünket felvilágosítsuk, neveljük, hogy ráeszméljen a gazdasági termelés újabb fázisainak és módjainak szükségességére. Egyúttal irányítja népünket ez a javaslat a szőlőtermelés tekintetében és gondoskodik bizonyos intézkedésekről, ameJvek a termelést hatályosabbá, eredményesebbé tehetik. De nemcsak azért üdvözlöm örömmel ezt a törvényjavaslatot, hanem üdvözlöm örömmel különösen azért, mert abban a meggyőződésben vagyok, hogyha mi ezen a szegény nyomorult Csonka-Magyarországon gazdaságilag segíteni akarunk, akkor elsősorban a magyar mezőgazdaságot kell megerősítenünk, azt kell talpraállítanunk. (Elénk helyeslés.) Végre is itt vagyunk a legerősebbek. Gazdasági állam vagyunk, a természet, a nagy magyar Alföldben és a pompázó meleg napsugárban gyönyörű s gazdag feltételeit biztosítja a mezőgazdasági termelésnek és népünk, a magyar nép faji tulajdonságai, a földhöz való szeretete, ragasz-