Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-258

Az, országgyűlés képviselőházának '258/ülése' 1929 február 26~án, kedden. 87 juk, t. Ház, a külföldi gyümölcsöknek, mint például a kaliforniai almának és baracknak és a kanadai körtének fogyasztásáról is, (Ügy van! a középen. — Jáiiossy Gábor : A fogyasztóra külön adót vetnék!) habár mentségére szolgálhat a fogyasztóközönségnek az, hogy ezek a külföldi gyümölcsök sajnos, nem sokkal drágábbak a belföldi gyümölcsöknél, minőségben tagadhatatlanul elsőrangúak, ami pedig csomagolásukat illeti, el kell ismernünk, hogy igen ízléses formában szállítják ezeket, teszik kirakatba és hozzák a fogyasztó elé. Hogy a gyümölcstermelés egyébként menynyire jövedelmező foglalkozás, elég, ha csak az immár olasz uralom alá került Déltirolra gondolunk, ahonnan Merán, Obermais és Entérinais környéke — amint magam is tapasztaltam — igen^ jelentékeny mennyiségben csak Magyarországnak szállít gyümölcsöt, mégpedig nemcsak nyers gyümölcsöt, hanem ízléses csomagolásban cukrozott, kandirozott gyümölcsöket is. Örömmel állapítom meg, hogy a gyümölcsés főzelékkonzerv, dzsem- és lekvárkészítés nálunk is igén szépen fejlődik, sőt bizonyos százalékban már exportunk is van ebből. 1918-ban 3000 métermázsát tett már ki ez a kivitelünk, 326.000 pengő értékben. A fürdőkultúra fejlődése valószínűleg maga után fogja vonni nálunk is a csemegeszőlőnek, mint pvócvkúfának alkalmazását, amellyel azután fürdőink utóévadját is élénkebbé tehetjük. A csemegeszőlőnek, általában az egész gyümölcstermelésünk nagyobbmérvű fogyasztására csak akkor számíthatunk, ha az áru kifogástalan csomagolásban, éppen, nem törődötten, minél olcsóbban és minél rövidebb idő alatt érkezik el rendeltetési helyére. Itt eszembe jut néhai Rohonczy Gidá volt képviselőnek állandó panasza, aki törökbecsei gyümölcskertészete országos hírű termékeinek értékesítését csak hosszas, kitartó küzdelem árán tudta éppen a közlekedési akadályok miatt biztosítani. A múltban állandó interpellációs tárgy volt a törökbecsei csemegeszőlő és dinnye kifogástalan szállításának biztosítása. Valóban a jó közlekedési utak, alkalmas, gyors postai és vasúti összeköttetések, valamint az olcsó tarifák is nagyon fontos tényezők arra nézve, hogy belföldi gyümölcsfogyasztásunk versenyképességét eredményesen biztosítani tudjuk. A bortermelésnek küzdelmei ismeretesek Az 1880—1890-es években hegyvidéki szőlőinket a fílloxera tönkretette, az állam azonban nagyon helyesen felismerte a bortermelésben rejlő nagy nemzeti vagyont és éppen ezért, hogy a bajt megszüntesse, kiküszöbölje, semmi áldozattól nem riadt vissza, hogy ezt a célját elérje. Ezért tehát jelentékeny hitellel, kölcsönnel, azonkívül adó- és tarifakedvezményekkel sietett ennek segítségére és valóban el is érte célját, mert igen értékes új telepítésekkel megmentette Magyarország szőlőkültúráját. Mint minden egyéb termelési ágat, úgy ezt is sajnos, â háború tönkretette, az összeomlás és az infláció töhkresilányítótta és valóban csak hálás lehet a nemzet az igen t. földmívelésügyi miniszter úrnak azért, hogy ennek ?• régi gazdasági ágnak a rekonstrukciójára rövid egymásutánban immár a második törvényjavaslattal siet a segítségére. De szükséges is ez, mert hiszen a szőlősgazdának az első kapavágástól kezdve, egészen addig, amíg le nem szüretel, állandó gondokkal és aggodalmakkal kell küzdenie. A javaslat azzal, hogy meghatározta a szőlőterületek betelepítését, az egyes szőlőfajKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XVIII. ták, ojtványok egységesítését, nemcsák az általános szőlőgazdálkodásnak, hanem magáriak az egyes szőlősgazdának is használ és segítségére jön. A hegyközségekben való töinörüléssel igen kedvező alkalom nyílik arra, hogy a szőlőtermeléssel Összefüggő többi fontos kérdéseket is megoldják és a különböző termelési és védekező anyagokat, — mint szénkéneget, rézgálicot, karót, raffiát, hordót — előnyösen beszerezhessék. Ami már most a bor értékesítésének fontos kérdését illeti, itt valóban igen nagy szükség van az állam hathatós, jótékony támogatáE helyen nem kívánom a múltban létesített állami borközraktáraknak, borpincéknek intézményét bírálat tárgyává tenni, hanem csupán a szövetkezeti pincék kérdését óhajtom néhány szóval érinteni. Az ország csak köszönettel adózhat az igen t. földmívelésügyi miniszter úrnak azért, hogy a borértékesítés megkönnyítése érdekében az ország különböző helyein ilyen szövetkezeti pincéket állított fel. Ezek a szövetkezeti pincék különösen Franciaországban elterjedtek és céljuk az, hogy a gazdákat megtanítsák arra, hogy a szőlőt miként lehet megválogatni, abból jó mustot készíteni, a mustot közösen olymódon kezelni, hogy egyfajta jóminőségű bort adjon. Igen fontosnak tartanám, hogy ezek a szövetkezetek a hordókészítést is hatáskörükbe vonják, amikor is közös költséggel olyan berendezéseket létesíthetnének, hogy váratlan nagy termés idején se kelljen hordóhiánriyal küzdeni. A legnehezebb kérdés természetesen a bor értékesítése, úgy bel-, mint külföldön, az exportborok megválogatása, alkalmas piac felkutatása, éppen azért tehát legyen szabad az igen t. miniszter úr nagybecsű figyelmét felhívnom arra, hogy a létesítendő pinceszövetkezetek élére alkalmas embereket állítson, akik nemcsak kellő szakértelemmel, hanem kereskedelmi és üzleti rutinnal is rendelkeznek és így azután úgy a termelőknek és fogyasztóknak, mint az exporttal foglalkozó kereskedőknek és a helyi fogyasztást ellátó kiskocsmárosoknak is igen értékes szolgálatot tehetnek. Meg vagyok győződve arról is, hogy az igen t. miniszter úr a mezőgazdasági exportot szolgáló új intézmény keretében is figyelemreméltó helyet fog biztosítani a hazai bortermelésnek. Külkereskedelmi statisztikánkban csökkenő tendenciával ugyan, de azért még mindig helyet foglal a többcsillagos francia konyak és a francia pezsgő. E kérdésnél a békeszerződés szinte segítségünkre jön akkor, amikor eltiltja a konyak elnevezést minden olyan árunál, amely nem francia származású és nekünk éppen ezért kétszeres kötelességünk, hogy a jó magyar borokból a jövőben olyan borpárlatokat készítsünk, amelyek örökre elfelejtessék velünk a francia konyakot. A magyar pezsgőgyártás már a múltban is igen virágzó iparág volt, a budafoki, pécsi pezsgőgyárak gyártmányai mindenkor keresett márkák voltak, és ha már ezt a luxus-cikket fogyasztjuk, valóban nincs semmi értelme annak, hogy azért külföldi termékhez forduljunk. Ha annyit hangoztatjuk a hazafias magatartást, mutassuk meg azt a magunk példájával éppen annál a luxus-cikknél, amelyben bortermelő hazánk is nem utolsót produkál. A sörfogyasztás kérdésében nem tudom teljesen azt az álláspontot magamévá tenni, amely azt a borfogyasztás kérdésével hozzá kapcsolatba. A sörnek, éppúgy, mint a bornak megvan 13