Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-258

Âz országgyűlés képviselőházának 258. ülése 1929 február 26-án, kedden. 31 nek fog minősülni. A miniszter úr az egész vonalon igyekszik ezt a kérdést valamikép tető alá hozni és a megoldást biztosítani. Hogy végső eredményben megnyilvánuljon a törvényjavaslat nemes intenciója, már magánál az elültetésnél elkezdi a szabályozást és paragrafust hoz arra, hogy olyan szőlővesszőket ültessenek el, amely szőlővesszők bírják a hazai talajt, vagy a talaj bírja az illető szőlővesszőt táplálni és fenntartani és amely nemes fajták viszont az eladásnál a világversenyben a helyüket megállják. Amikor a törvényjavaslat itt a kereskedelemre céloz és meghatározza, hogy a kereskedelemnek szavatosság mellett milyen minőséget szabad forgalomba hoznia, valahogy nem találom meg ennek a paragrafusnak átvitelét azok részére, akik nem kereskedelmi szempontból termelnek szőlővesszőt, hanem akik saját szükségleteik ellátására, a maguk számára termelnek. Valahogy hiányt látok a tekintetben, hogy nem vonatkozik ez a paragrafus reájuk, pedig szükséges, mert a kisterületeken főleg a kisgazdák nem fogják a kereskedelemben venni a drága szőlőt, hanem a maguk gusztusa szerint fogiák beültetni. Megálljt kell parancsolni azonban annak a tendenciának, hogy válogatás nélkül, szőlővessző fajtában és minőségben nem válogatva, eldugják a szőlőt és a további munkát a jó Istenre bízzák és csak a szüretre, a termés letakarítására vállalkoznak. Nem elég, hogy bizonyos kerületekben egy-egy szakképzett ember legyen irányítója annak a gondolatnak, amely a törvényjavaslatban le van fektetve, hanem a szőlészeti szaktudás kyintesszenciáját és lényegét át kell vinni a szőlőtermelő közönségbe, hogy azok a szőlőtulajdonosok is szakszerűleg értsenek a szőlőhöz és ne vegyék mindig pénzért igénybe az idegen szőlővesszőt, ha nekik telepíteni kell, vagy ha a pusztuló telenet újra kell javítani, betelepíteni és pótolni, hanem a saját kicsiny szőlő vagy faiskoláikból, saját munkájuk eredményéből tudják háztartásukat ebben az irányban ellátni. Ezért a miniszter úr figyelmébe ajánlom, hogy most, amikor haladunk a kultúrában és a népiskolákat is nagy lendülettel nyolc osztályúvá fejlesztjük, — amire szerintem nagyon is szükség van, — akkor ennek az épülő iskolának tantermébe és tananyagába, mivel agrárország vagyunk és ezen változtatni nekünk módunkban nincs és nem is akarunk és örülünk részben, hogy agrárország vagyunk, az agrár tudományt kellene bespékelni, gerincévé tenni (Ügy r van! Ügy van!) az alsó és a felsőfokú oktatásnak, mert ez a lelke és ereje ennek a nemzetnek és az ország gazdasági életének. Igen tisztelt Ház! Az értékesítéssel kapcsolatban felhozták képviselőtársaim mindazokat a lehetőségeket, amelyek nyitva vannak az értékesítés lebonyolítására. Csak röviden érintem azt, hogy nálunk a szőlőfogyasztásnak nincs meg a kívánatos kultúrája. Nálunk a nyers szőlő fogyasztása szűk keretekben, kicsiny területeken bonyolódik le. Az orvos uraknak — mint Reischl képviselőtársam említette — nem a banán mellett kellene propagandát csinálniok a vitaminok hangoztatásával, hanem a nyers és friss szőlőt kellene ajánlaniok, mint egészségünk megerősítőjét (Ügy van! Ügy van a közéven.) és az egészség támogatóját. Ha ezen a téren a fogyasztás nagyobb, akkor kevesebb aggodalmunk lesz abban a tekintetben, hogy nem tudunk külföldre eladni. A dolog másik része az, hogy nagyon hátramaradottak vagyunk azon a téren, hogy Magyarországon a termelőknek egy csekély részétől eltekintve, télire szőlőt nem tesznek el eladásra, a kereskedelmi forgalom számára. Erre nézve talán nincs megfelelő módszer, vagy nincs megfelelő tudás. Kívánatos volna, hogy ilyenkor a budapesti kirakatok ne a külföldről hozott szőlővel legyenek díszítve, hanem a magyar fajszőlők télire eltett, gondozott részéből tudnók ezt a szükségletet is kielégíteni. Ha egy lépéssel tovább megyünk és a borról beszélünk, meg kell állapítanunk, hogy a bor fogyasztása, nyers bor alakjában, a legnagyobb mérvű, azonban mint itt baloldalról jelezték, a borból ecetet kellene csinálni, iparilag feldolgozni és mint ecetet adni át a fogyasztásnak. A borfeldolgozásnak azonban még számtalan módja is van. Ismétlem, hogy csak házilag készítenek mustot, jelesebb alkalommal a vendégek örömére, meglepetésére felszolgálják, de az nincs nagy mérvben eltéve, hogy hozzászoktassák a közönséget, arra, hogy a fojtott mustot, ezt a kevésbbé szeszes italt fogyasszák. Kivánatos volna a borpárlat termelésének forszírozása is. Kivánatos volna, hogy inkább magyar borból lássuk el a felmerülő igényeket, és kevesebb francia konyakot hozzunk be. (Jánossy Gábor: Semmit!) En hozzájárulok, hogy egy cseppet sem hozzanak be, hanem a felmerülő igényeket hazai termelésből lássák el. így tehát egész sora van a bor különböző feldolgozásának, amivel a szőlőtermelőkön segíteni tudunk. A törvényjavaslat hiányaira az előttem felszólalt képviselőtársam rámutatott, így arra is, hogy a gyümölcstermelést is be kellett volna e törvényjavaslat keretébe kapcsolni. Magam is azon a véleményen vagyok, hogy ez hiányzik ebből a javaslatból, kérném tehát a földmívelésügyi kormányt, hogy mielőbb gyümölcstermelésről is terjesszen elő törvényjavaslatot, (Helyeslés.) hogy ezt a majdnem azt mondhatnám sivataggá változott kis országot, ürességtől ásító területeit necsak akáccal, — ez is hasznos fa — hanem gyümölcsfákkal telepítsük be. Itt elég arra hivatkoznom, hogy egyes egyének privát ambicióból hatalmas területeket raktak be gyümölcsfával. Méltóztatnak tudni, hogy a hatvani vonalon Aszód táján egy államvasuti főfelügyelő gyönyörű gyümölcsöst létesített. A vasútvonal mentén ' gyönyörű gyümölcsf aalé van, amely szépségétől eltekintve igen nagy summát is jövedelmez. (Folytonos zaj. — Elnök csenget.) Kár, hogy nem az egész vonal mentén teremtette meg ezt az Államvasút, vagy a kereskedelmi kormány, hiszen ezzel ütkora jövedelemforráshoz jutott volna, hogyha másra nem fordítja, mint saját alkalmazottai fizetésének pótlására, akkor is kevesbbedett volna az állami teher. (Mattá Árpád: Utakat lehetne csinálni belőle!) Itt vannak az országutak. A békebeli Magyarországon is tapasztaltuk, hogy Kassa vidékén és fenn Pozsonynál szép gyümölcsös sorok voltak, ahonnan a gyümölcstermés idején az egyfajta gyümölcsöket vagóntételekben szállították ki az országból, illetőleg raktározták el idebenn. Ez az akció is valahogyan kátyúba került, visszamaradt, pedig nagyon kivánatos volna, hogy ezeket a nagy lehetőségeket is felhasználjuk. Igen örvendetes jelenségenk látom, hogy a leventeif jakat is befogta már a kultuszkormány a gyümölcsfák tenyésztésére, szaporítására. Azon kell lenni, hogy csemetékkel, oltványokkal el tudjuk látni ezt a kicsi országot és virágos, gyümölcsös kertté tudjuk varázsolni. Idekapcsolódnék az is, amiről nem olvastam a javaslatban semmit, a pince- çs 1ST