Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-258

82 Àz országgyűlés képviselőházának hordókezelés. Hordóról nálunk csak akkor beszélnek, ha azt mondják, hogy valaki a hordó tetejéről beszél és hirdeti politikai programmját. A pince- és hordókezelésre való felügyelet nagyon kívánatos volna különösen a mi népünknél, hiszen nagyon sokszor a tudás hiánya és á nemtörődömség idézi elő, hogy a szőlősgazdák bár lefejtik borukat, azonban a bort nem kezelik tisztán és rendesen. Ennek eredménye, hogy amikor az új bort leöntik, akkor annak meglehetősen kellemetlen szaga van és a vásárló azt mondja, hogy a bor földszagú, talajvíz van benne,, faíze van, pedig ennek oka nem más, mint az, hogy nem tiszta hordóba öntötték a bort. így itt is nagy értékek vesznek el. Az állami hordójelző hivataloknak nemcsak stemplizniök kellene az egyes hordókat, hogy azok hány literesek, hanem a bor befogadására szolgáló hordókat is ellenőrzés alá kellene venniök, hogy a bort tisztán kezeljék. E törvénvjavaslattal kapcsolatban még sok kívánság merül fel a gyümölcstermelés egyéb ágaiban. Figyelmébe ajánlom a kormánynak, hogy ezt a részt azért kell fokozottabb mértékben forszírozni a törvényhozás útján, mert a legkisebb, legmagárahagyatottabb rétegek szociális életével és boldogulásával van kapcsolatban. Sajnos, ebben az országban a munkára jelentkező ezreknek és tízezreknek az iparban elhelyezkedést nem tudunk adni és a tanult emberek számára sem tudunk hivatalokat szervezni, hiszen lépten-nyomon azt panaszoljuk, hogy a mai apparátus is már túlfejlődötten nagyszámú. Ha azt látjuk, hogy itt az ipar és kereskedelem pang, — hiszen tegnanról-mára is méltóztatnak látni az újságok hasábjain azt a végtelen sok panaszt, amely az iparosok és kereskedők ajkáról elhangzik, hogy becsukják a boltjaikat, hogy felemésztették a tőkét, hogy kilátás sincs a boldogulásra; ha ebben az országban a magyar falu ifjait nem tudjuk az ipari és kereskedelmi pályán elhelyezni, akkor nekünk a mezőgazdaság területén a helyesebb szőlőtermeléssel, a gyümölcstermelés kultiválásával, a haromfiakció olyan mérvű felkarolásával kell segítenünk, amely folyamatban van ugyan, de amelyet még nagyobb mértékben kell segíteni és támogatni; a mezőgazdasági vagy kertgazdasági egyéb növények termelésével és olyan termelési ágak bevezeteésével, amelyeknek produktumait edig külföldről hoztuk be, amivel aztán fizetési mérlegünket rontottuk. Nekünk tehát nagy tervszerű és irányító munkával, a felvilágosítás nagy munkájával azon kell lennünk, hogy az az ázsiai nehézkesség valahogy kipárplogjon népünkből és fogékonnyá legyen az iránt, amit nemcsak a saját maga háztartásának érdeke, hanem az ország, a külkereskedelem érdeke megkíván, hogy a rádió útján, amelyről szóló törvényt a Ház megszavazta és amilyet felfognak állítani, vegyen tudomást arról, ami hasznos, hogy tanuljon és művelje magát, hogy a termelésnek eleven és hasznothajtó tényezője legyen. Ez a törvényjavaslat ennek a nagy és hatalmas területű agrárkérdésnek megoldását akarja tárgyalni, az egyén boldogulását a nemzet erejét akarja megerősíteni, ezt cálozza. ezért ' örömmel fogadom, az általános és részletes tárgyalás alapjául elfogadom és az abban foglalt célok megvalósításához örömmel és készségesen hozzájárulok. Elnök: Ki a következő szónok? Fitz Artúr Jegyző: Petrovácz Gyula! vPetrovácz Gyula: Mélyen t. Képviselőház! Hz a sfârvényjavaslat rendszert, akar bevezetni 2'58v •'ülésé '1929' február :

26;-án, kedden. abba a rendszertelenségbe, amely ez időszerint a mi szőlőtermelésünk és borgazdaságunk terén minden tekintetben fennáll és én örömmel és szívesen konstatálom, hogy ez a rendszer, amely a törvényjavaslatban le van fektetve, a hegyközségek és a vármegyei hegyközségi tanácsok rendszere, helyesen, okosan és célszerűen van összeállítva s alkalmasnak látszik ebben a pillanatban és ebben a-formában arra, hogy tényleg rendszert teremtsen a mezőgazdaság eme intenzív ágának edigi rendszertelenségében. En úgy látom, hogy azok a tárgykörök, amelyek a hegyközségi választmányra és a vármegyei tanácsra vannak bízva, — tudniillik a szőlő feldolgozása, értékesítése, a bor kezelése, beszerzése, a hitelviszonyok javítása, az értékesítésnek, az exportnak fokozása, helyesebb vágányba való terelése, a borvidék bor jellegének fenntartása és megvédése kerülnek ezeknek a tanácsoknak munkakörébe — alkalmasak lesznek arra, hogy ezen a téren valamit, ha nem is mindent, tudjunk teremteni, és szívós, szorgos munkával alkalmas lesz arra, hogy az elhanyagolt területen végre rendszer teremtessék a ma

1 gyár szőlő és borgazdaság érdekében. Mélyen t. Képviselőház! En az értékesítés, valamint a hitel gondolatánál is nem tudok ellentállni annak, hogy a magam részéről is ne hangoztassam a mi borértékesítési és szőlőhitel viszonyaink rendezése és helyes vágányra terelése céljából is a szövetkezeti pincék létesítésének régen kísértő gondolatát. A szövetkezeti pince, a szövetkezeti borértékesítő, a vármegyei borértékesítő szövetkezet olyan intézmények, amelyek kézzelfoghatóan alkalmasak a hitelviszonyok és az értékesítési viszonyok megjavításán kívül az egységes bortípus kialakítására is. Mert ha az ilyen szövetkezeti pincét, a mai modern technika összes felszereléseivel felkészültnek gondolom, ha úgy gondolom el, hogy a legtökéletesebb sajtókkal a legteljesebben kiszedik a termésnek kiszedhető mennyiségét, hogyha a helyes erjesztő folyamaton át biztosítjuk a helyes erjedéssel a bor teljes szesztartalmának kifejlődését és ha modern cementhordók alkalmaztatásával a bornak nagy tartányokban való tárolásával előmozdítják az egységes bortípus kialakulását, akkor ezek létesítése a legkisebb egyénnek is csak hasznára válhat. Mert mindaz, amit az előbb Kocsán Károly t. képviselőtársam a fahordókról mondott, nem áll a cementhordókra. Ezekben a nagy cement tartályokban lehetetlenség, hogy a hordótól bármiféle mellékízt kapjon a bor, ezek annyira tökéletesen tisztíthatók. A belső üvegfelületet belülről közvetlenül tisztára lehet mosni. Ezekben nincs rothadás, nincs donga vagy abroncs szétpattanás, a borveszteségek a legminimálisabbak, mert hiszen az ilyen hordók nem párolognak annyit és helyes gazdálkodással bennük a bor egységesen és egészségesen érlelhető. Azonkívül sokkal kevesebb helyet foglalnak el, már 200 hektóliteren felül jelentékenyen olcsóbbak is, mint a fahordók, ezért a szövetkezeti borpincék céljaira rendkívül alkalmasak. Azt hiszem, hogyha ezekbe a hegyközségi tanácsokba bevonul a szakértelem, mint azt a miniszter úr igen helyesen kontemplálja, ezek a kérdések a modern fejlődés útján előbbre is fognak menni. A javaslat egyik végtelenül érdekes és végtelenül helyeselhető részének azt tartom, hogy a szakképesítést a megfelelő polcra helyezi, mert kötelezi már az Ötven katasztrális holdon, felüli szőlőbirtokost árra, hogy szakképzett, emberrel kezeltesse; szőlőjét ,is; előnyt