Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-256

Âz országgyűlésképviselőházának 256, ülése 1929 február 21-én, csütörtökön. tegyük fel, 45 nap elteltével, akkor ipso jure saját jogánál fogva ez a szőlősgazda kezdhesse meg ^ az italmérési engedély gyakorlását. De fájdalmas a szőlőgazdákra az is, hogy ha valaki, tegyük fel, csak egyízben, egy pár deci borocskát ad a szomszéd öregasszonynak, talán csak abból a szempontból, hogy ez az ő egészségét helyrehozza, de szerénységből az az öregasszony nem fogadja el azt ingyen, ellenértéket ad érte, akkor az ő jó szándéka mellett is jövedéki kihágást követ el, megbüntetik, megbírságolják. Nagyon jól tudjuk pedig, hogyha már egyszer jövedéki kihágásnak minősítenek valamit ilyen tényálladék alapján, milyen hosszú eljárás van folyamatban, hogy a jegyzőkönyvek, kihallgatások, stb., mennyi költséget vesznek igénybe magára az adminisztrációra nézve. És amikor az illetőt megbüntetik az elsőfokú hatóságnál, akkor nemcsak^ a büntetéspénz jön tekintetbe, hanem ennél még jóval nagyobb az italmérési illeték, amit abban az esetben is fizetnie kell az illetőnek, ha tegyük fel, egyszer vagy kétszer segített beteg szomszédján. Sokszor tehát súlyosabb az italmérési illeték, mint maga a, büntetés. Ilyen esetben ugyanis az italmérési illetéket! egy negyed-! évre állapítják meg, jóllehet az illető csak pár percig gyakorolta engedély nélkül az italméí'ést. Én ezt nem tartom igazságosnak. A szőlősgazdákat nem lehet ilyen súlyos büntetéssel sújtani, miért is szeretném, ha az 1899. évi XXV. tc.-ben foglalt az az intézkedés, hogv csak egy hétre

r

kelljen fizetni az italmérési illetéket, minél előbb visszaállíttatnék. (Helyeslés a jobbközépen.) Sok utánjárást és költséget igényel a magyar állampolgárságnak a belügyminiszter által kiállított igazolvánnyal való bizonyítása. Az imént készakarva említettem azt, hogy a kérvény-melléklet gyanánt az igazolásra elegendő az illetőség, de ez csak feltételes, mert amikor megkapja az illető az engedélyt, legyen az saját termésű borát kimérő, vagy nem, akkor a klauzula már ott van, hogy hat hónapon belül tartozik igazolni a magyar állampolgárságot mert különben elveszti az italmérési engedélyt. Különösen a megszállott területekről idekerülő polgártársaink hogvan tudják ezt igazolni, mi fog történni ezekkel.? Halasztást kérnek, utánajárnak és amíg megadják á bizonyítványt, az illető nem tud nvugodtan aludni, mert fél, hogy holnapután elveszti az engedélvt, mert nem tudia igazolni állampolgárságát. Én ezt csak abban az esetben követném, ha a húszéves magyar állampolgárság nem vélelmezhető. Sokan panasz tárgyává tették a szeszadó nagyságát. 1920. év óta a kincstári részesedés a szeszadóval együtt hektoliterfokon kért egy pengő 90 fuller a kisüstönfőtt pálinkánál. Ugyancsak egy pengő 90 fillér a szeszgyárakban készült szeszeknél is. A két skála között azonban a szőlősgazdák érdekeit szem előtt tartva, a pénzügyi kormányzat különbséget tesz és a különbség az, hogy a kisüntönfőtt pálinkánál 10%-os kedvezményt adnak, ezzel szemben a szeszgyárakra nézve ez a kedvezmény nincsen meg. Nem azt akarom leszögezni, hogy ez a szeszadó talán kevés, sőt súlyosnak tartom, de annyit ki kell jelentenem, hogy más országokéval összhangban van ez a szeszadó, pl. többek között összhangban van az Ausztriában lévő szeszadóval. Én főképpen nem itt látom a hibát, hogy mi nem tudjuk értékesíteni gyümölcspálinkáinkat, hiszen a szőlősgazdák különösen az utóbbi időben talán vonakodnak kifőzni az ő cefréjüket, törkölyüket, seprőjüket, de azért mégis az 1927—28-iki szesztermelési évnek szeptember 1-től január 31-ig terjedő időszakában kifőzött 23.503 abszolút hektoliter pálinkával szemben ugyanennek az időszaknak megfelelően, az 1928—29-iki termelési évben szeptember 1-től január 31-ig 31.061 hektoliter abszolút pálinkát főztek ki, vagyis van itt plus 8000 hektoliter. Ez a nagy mennyiség valahol megvan, elfogyasztása bizonyára nem történt meg még talán olyan mérvben sem, mint a múltban. Nekünk ezt a nagy mennyiséget kell levezetnünk valahol, keresnünk kell az alkalmat arra, hogy miként és minél nagyobb mérvben tudjuk értékesíteni gyümölcspálinkánkat. Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Vagyok bátor a kormánynak, különösen pedig a földművelésügyi miniszter úr ő excellenciájának és a pénzügyminiszter úr ő excellenciájának figyelmét felhívni arra, hogy ahogyan a bornál keresik az alkalmat az értékesítésre, és nagyon is szívén viseli a kormányzat a bor értékesítését, úgy keresse az alkalmat arra is, hogy a gvümölespálinkáinknak az értékesítését is minél nagyobb fokban és minél előbb keresztülvigye, a megfelelő szervezetet éppúgy állítsák fel a gyümölcspálinka értékesítése érdekéiben is, mint ahogyan a bor értékesítése kedvéért felállítják. (Helyeslés a jobboldalon.) Meg kell említenem még egy adminisztrációs eljárást. Nemcsak a szőlősgazdák, hanem maga a pénzügyi adminisztráció sincs tisztában a szesztörvényeknek halmazával. Annyi törvény van már a szeszadó terén is. hogy nem tudjuk, melyik szesztörvény érvényes, melyik szesztörvényt alkalmazzuk. Mint ahogyan az egyenes adónemeknél látjuk az összefoglaló hivatalos összeállításokban, amelyeket elkészítettek, hogy mely törvények érvényesek, éppen úgy szükségesnek tartanám azt is, hogy a pénzügyi kormányzat az érvényes szesztörvényeket minél élőbb legyen szíves összeállítani. T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy az előttünk fekvő jelen törvényjavaslat második fejezetének 27. §-ára felhívjam a figyelmet. Ez a paragrafus azt mondja, hogy «a hegyközség ügyeit intézi: a hegyközségi közgyűlés, a hegyközségi választmány és a hegyközségi elöljárósága.» Nagyon bölcs intézkedés ez, erre szükség volt, hogy tekintélyt adjon a törvénv is annak a hegybírónak akarata érvényesítésére. De nagyon jól tudjuk azt, hogy egy hivatalnak tekintélye sokszor attól is függ, hogv miként van az elhelyezve. Én a magam részéről hivatalos helyiségemre mindig súlyt helyeztem, hogy az bizonyos kellemes benyomást gyakoroljon azokra a polgárokra, akik hozzám bejöttek. Épp így szükségesnék tartanám, hogy ennek a szervezetnek is meglegyen az állandó hivatalos és hivatalnak kinéző jobbképű háza, épülete, illetőleg helyisége, miért is vagyok bátor a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét felhívni arra, hogy méltóztassék gondoskodni arról — ha máskén nem, a végrehajtási utasításban, — hogy ezeknek meglegyen az állandó hivatalos helyiségük. Köszönettel kell megemlékeznem a földm ívelésűp-yi miniszter úrnak azokról az intézkedéseiről, amelyekkel a tanyavilágot, különösen a szőlőterületeket kulturális szempontból is felkarolja. Nekem az a nézetem, hogy az ilven kulturális szempontok felkarolása céliából létesített népbázaknaíki talán egyik mellékszobáját használhatnák hivatalos helyiségül ezek a szervezetek különösen ott, ahol a szőlő-