Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.
Ülésnapok - 1927-255
As'országgyűlés hépviselöliázanak 25 kereskedők is, akik azután jogosan kényszeríthetők a fővárosi kiskereskedőkkel egyforma elbánás és elbírálás alá. Én nem azt nézném, hogy őstermelő hozza-e be az árut, hanem lehetőségét keresném annak, hogy minél több áru jusson be a budapesti piacra. A harmadik érv, amellyel próbálja a székesfőváros tanácsa itt az ő elvét megvédeni* az, hogy egészségügyi szempontok teszik kívánatossá, hogy minél hamarabb kifogják a lovat a szekérből, nehogy ott a vásártéren piszkítson, s elvigyék azután más utcába. Az egészségügyi szempontok, kénytelenek vagyunk elismerni, fontosak és súlyosak, de kérdem: ha a nyári melegben, júliustól novemberig, amikor tudvalevően még jobban kell az egészségügyi szempontokra ügyelni, és amikor még nagyobb időszaki árufelhozatal van, lehetővé teszi ez a szabályrendelet a szekerekről való árusítást, miért aggályoskodik olyan nagyon éppen a téli hónapokhan, amikor alig-alig jelenik meg szekér a piacon. A székesfőváros tanácsa bízzék a köztisztasági hivatalában, amely mindig hivatásának magaslatán állott, amit bebizonyított éppen a legutóbbi hófúvásnál, amikor napok alatt eliakarította Budapesten az összes forgalmi akadályokat. Én a 35 éves szabályrendelet revízióját kértem volna. Nem vagyok székesfővárosi törvényhatósági bizottsági tag, sajnos, és ezért ezúton, innen kell kérnem a pestkörnyéki gazdák méltányos elbánását és védelmét. Nagyon jól tudom, hogy ez végeredményben nem tartozik a kereskedelemügyi miniszter úrhoz, mert a székesfővárosnak autonóm joga a vásártartás, s talán inkább a belügyminiszter úr volna, mint harmadfokú hatóság, illetékes ebben az ügyben cselekedni; de én azt hittem, hogy kereskedelmi ügyről és kereskedelmi kérdésekről lévén szó, a kereskedelemügyi miniszter intervenciója lehetővé tenné a fővárosnál, hogy ez a — szerintem — a gazdaközönségre nézve méltánytalan és igazságtalan elbánás minél előbb elimináltassék. Azért jegyeztem be ezt az interpellációt, hogy talán lesz visszhangja a székesfőváros törvényhatóságában az oda illetékes urak részéről, és úgy érzem, hogy azzal a közbenjárással, amelyet esetleg a kereskedelemügyi miniszter úr végezne, nemcsak a gazdák érdekei óvatnának meg, hanem egyúttal az egymilliós város fogyasztóközönségének érdekei is. (Helyeslés.) Elnök : A kereskedelemügyi miniszter úr nincs jelen, az interpelláció tehát kiadatik a kereskedelemügyi miniszter úrnak. Következik Kéthly Anna képviselőtársunk interpellációja az összkormányhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Esztergályos János jegyző (olvassa) : «Interpelláció az összkormányhoz az árvízkatasztrófa elhárítására megteendő intézkedések tárgyában. Tekintettel a rendkívüli téli időjárásra és az erős havazásra, hajlandó-e a kormány már most megfelelő óvintézkedéseket tenni, hogy a tavaszi hónapokban bekövetkező olvadás esetén a partmenti községek lakosait az árvízkatasztrófa pusztításaitól megmentse? — Kéthly Anna sk.» Elnök: Interpelláló képviselőtársunkat illeti a szó. Kéthly Anna: T. Képviselőház! Az interpelláció szövege, amely azt mondja, hogy «hajlandó-e a kormány már most megfelelő óvintézkedéseket tenni», az első pillanatban feleslegesnek láttatja ennek a kérdésnek feltevését, hiszen természetesnek kell elfogadni, hogy a kormánynak már most kell foglalkoznia az árvizekkel kapcsolatos intézkedésekkel, sőt, ha csak most intézkednék, akkor már ezeket az intézkedéseket elkésettek5. ütése 1929 február 20-án, szerdán. S§ nek kellene mondanom. (Csontos Imre: Széjjel van hasadva a föld az Alföldön? — Rothenstein Mór: Mi az, Karcagot nem fenyçgeti az árvíz? — Csontos Imre: Téged is elnyelne testvér! — Derültség.) Ha pedig, t. Képviselőház, a kormány netalán ezeket a magától értetődő kötelezettségeket eddig nem teljesítette volna, akkor sem felelhet nem-mel erre a kérdésre, hiszen nem rémítheti sem a közvetlenül érdekelt partmenti lakosságot, sem pedig az ezeknek sorsára aggodalmasan figyelő többieket azzal, hogy ezen intézkedések elmaradásának bevallásával fokozza az amúgy is izgatott közhangulatot. Mégis. t. Képviselőház, megnyugtató válasz elnyerése céljából kell beszélnünk erről a kérdésről, egyrészt azért, mivel azok az eddigi hivatalos, félhivatalos és egyéb nyilatkozatok, amelyek ebben a kérdésben elhangzottak, csak a Duna áradásával foglalkoznak, holott egyéb vizeinknél talán még fokozottabb mértékben áll fenn az áradás veszedelme, másrészt pedig azért, mivel az erre az interpellációra jövő esetleges nyilatkozatoknak kell majd alapjává lennie a felelősségrevonásnak akkor, ha mulasztások történnek, amelyek rendesen a veszedelem kirobbanásáoál szoktak csak ellenőrizhetők lenni. Élénk emlékezetében vannak még mindenkinek a most pontosan hat évvel ezelőtt, 1923 február közepén történt események, amikor közvetlenül a főváros fölött és a főváros területén — Megyeren. a római fürdőnél és Óbudán — borzasztó pusztításokat okozott a Duna áradása; De ugyanilyen élénk emlékezetünkben van például a vésztői borzalmas pusztulás. Amennyire emberi erővel, emberi előrelátással az elemekkel szembeszállani képesek vagyunk, legalább is annyira fel kell készülve lennünk az ezekhez az esetekhez hasonló eseményeknek meggátlására. Kezemben van egy nyilatkozat, amely megjelent a lapokban a folyammérnöki hivataltól, amely azt mondja, hogy a helyzet normális és veszedelem, nincs, ha az olvadás az alsó szakaszon indul meg, mint ahogy arra kilátás van. A baj — azt mondja a nyilatkozat — csak akkor kezdődik, ha az olvadás Ausztriában indulna meg, mert akkor számolnunk kell a folyók hirtelen megáradásával. De evvel a nyilatkozattal egyidejűleg ugyanezekben a lapokban már az ausztriai olvadásról tesznek jelentést. Ennek a nyilatkozatnak és az ausztriai olvadásról szóló jelentésnek egybevetése tehát egyáltalában nem alkalmas arra, hogy az aggodalmaskodókat megnyugtassa a felől, hogy a megfelelő intézkedések megtörténtek. Tudnunk kell tehát most már, hogy a nemzetközi hidrográfiai szolgálat pontosan funkciónál-e. Emlékezhetünk arra, hogy a vésztői katasztrófával kapcsolatosan éppen ennek a szolgálatnak elmaradásával, éppen ennek a szolgálatnak lazaságával indokolták a bajokat. Tudnunk kell azt, hogy az utolsó napokban a havazás következtében a posta- és távirdaszolgálatban beállott zavarok ezen a területen nem okoztak e fennakadást a folytonosságban. Tudnunk kell azt, hogy a jelentések és értesítések kicserélése az idén a rendkívüli helyzetre való tekintettel megfelelő időben és megfelelő mértékben történik-e, hogy az esetleges baj bekövetkeztekor ne lehessen újból, mint a vésztői katasztrófa idején, ezeknek elmaradására hivatkozni. Tudnunk kell azt, hogy a magyarországi vizeknek azokon a felső szakaszain, amelyek megszállott területen vannak, megtörtéütek e a szükséges intézkedések arra nézve, hogy az ár víz veszedelem ne legyen magyar területre hárítható. Itt elsősorban azokra a partrendezési és mederszabályozási munkálatokra gondolok
