Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-255

28 Az országgyűlés képviselőházának À lom fel a nemzet minden, erejét, akkor egész joggal vádolnának meg minket néhány év, vagy évtized múlva, hogy nem helyes, nem általános szempontok szerint vezettük és kormányoztuk a nemzet életét. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Mindamellett a társadalom részéről a megbecsülésnek, a szeretetnek, a tiszteletnek és a ragaszkodásnak sokkal több jelét várnám én is a rokkantak részére. (Helyeslés.) Igaz, hogy a rokkantak rendjébe beszivárgott sok, oda nem való elem, rendészeti elem, mert a rokkantkérdés nem rendészeti kérdés. A rokkant-kérdés a nemzet gondoskodásának a kérdése, de oda nem való elemek, vagy pedig bennlevő, de önmagukat rendészeti kérdéssé lealacsonyító elemek szintén hozzájárultak ahhoz, ho^ a rokkantkérdés a maga rokonszenvességéből bizonyos százalékot a társadalom elbírálásában elvesztett, úgyhogy a rokkantakat védenünk kell részben önmagukkal szemben, ebből a szempontból és feltétlenül meg kell tisztítani őket a közéjük nem való, oda beszivárgott elemektől. (Helyeslés.) Körülbelül el is mondottam mindazt, amit nekem most módomban van felelni erre az interpellációra. Az interpelláló t. képviselőtársam azt kéri tőlem, hogy fontoljam meg az ő gondolatait: nagyon szívesen. Azt kéri tőlem, hogy szeressem a jogon, a kötelességen és a rideg kincstári lehetőségen túl is a rokkantakat: szívesen, t. képviselőtársam, hiszen minden ember, aki szenved, minden ember, aki áldozatot hozott a hazáért, minden ember, aki önmagát áldozta fel a hazáért^ megérdemli, hogy a kormány szeresse és támogassa, amennyiben erre lehetőség van, Nekem ez még külön is hivatásom, és éppen ezért, kötelességemnek érzem, hogy ilyen módon feleljek t. képviselőtársam kérdéseire. (Elénk helyeslés.) Kérném a t. Házat, méltóztassék ezt a választ tudomásul venni. (Elénk helyeslés és éljenzés jobbfelől és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni? Vitéz Görgey József: A választ köszönettel tudomásul veszem. Elnök: Kérdezem a t. Házat, méltóztatik-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Fitz Arthur képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Esztergályos János jegyző (olvassa): «Interpelláció a kereskedelemügyi miniszter úrhoz a pestkörnyéki őstermelőknek a pesti Piacokon való méltánytalan elbánásban részefsülése ügyében: Van-e tudomása a kereskedelemügyi miniszter úrnak arról, hogy milyen méltánytalan elbánásban részesülnek azok a pestkörnyéki gazdák, akik terményeiket a budapesti piacra hozzák elárusítás végett és hogy ezen elbánás mennyiben járul hozzá a nanról-napra növekedő drágaság megszilárdításához? Fitz Arthur s. k.» ElnöK: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Fitz Arthur: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A pestkörnyéki^ falvak őslakossága évtizedek, sőt évszázadok óta élénk és tevékeny részt vesz Budapest székesfőváros élelmezésének ellátásában. Átlag körülbelül 20—25 kilométeres körzetből a falu népe a maga időszaki terményeit szekérre rakja, felhozza Budapestre és itt áruba '•55. ülése 1929 február 20-án, szerdán. . bocsátja. Megmondhatjuk és megállapíthatjuk, hogy ezzel körülbelül mindenki meg volt elégedve; mindegyiknek megvolt a maga törzsvevőközönséffe, s a vásárló közönség szívesen vette első kézből a termelőtől az árut, mert így legalább néhány százalékkal olcsóbban jutott hozzá, mintha a közvetítő kereskedelem révén felmerülő újabb és újabb terheket is viselnie kellett volna, így ment ez, t. Ház, jó néhány évtizeden keresztül, amikor azután Budapest székesfőváros tanácsának VIII. ügyosztálya a 153.928. számú rendelettel — hogy úry mondjam — forgalmi akadályokat támasztott az elé, hogy a gazdák könnyen eljuthassanak a piacra. (Kuna P. András: Elhibázott intézkedés volt!) Ez a rendelet odairányul, hogy a gazdákat kényszeríti arra, hogy szekereiken behozott áruikat lerakják, lovaikkal, kocsijaikkal a második vagy harmadik utcába elvonuljanak, és azután a lerakott árut a rendes piac helyén árulják. Amikor itt vonatok állanak meg a fagytól és hófúvásoktól, akkor, amikor könynyű szerrel lenetne a gazdának lehetőséget nyújtani ahhoz, hogy szekerén a szénával befödött vagy más módon becsomagolt áruját idehozza és eladja, akkor ez a kényszerítő rendelkezés azt eredményezte, hogy a lerakott áru ott megfagyott és használhatatlan állapotban jutott el a fogyasztóhoz, vagy pedig a gazda kénytelen volt használhatatlanná vált áruját hazavinni és ott eldobálni. A drágaság folyton, lassan-lassan, de állandóan — sajnos — növekedőben van. Mindig nagyobb és nagyobb aggodalommal nézünk eléje; félünk hófúvástól, jégtorlaszoktól, szénhiánytól s mindenféle olyan jelenségtől és olyan természeti csapástól, amely ezt a drágaságot nagyobbá teheti. Ugyanakkor pedig azt látjuk, hogy a vidékről, a pestkörnyéki gazdáktól felénk özönlő árukat a székesfővárosnak ez a rendelkezése kiszorítja, illetőleg mind nagyobb és nagyobb akadályokat gördít útjukba. (Kuna P. András: Kizárják a falut!) Ha az ember a székesfőváros tanácsánál orvoslást keres, akkor válaszként a mellének szegeznek egy 35 éves szabályrendeletet, a vásárcsarnoki szabályrendelet 5. §-át, amely megállapit ja, hogy a gazda november 1-től július l-ig a maga termékeit nem árusíthatja másként, csak rendes piaci árus módjára, július 1-től október végéig pedig megvan a lehetősége és módja arra, hogy szekerén árusítsa a holmiját. T, Ház ! Vannak dolgok, amelyek 35 évvel ezelőtt nagyon szépek, időszerűek és alkalmasak lehettek, a 35 év elmultával azonban elavultak s a mai viszonyok között hasznavehetetleneknek bizonyultak. Ezt kellene belátnia a székesfőváros tanácsának is akkor, amikor mereven ragaszkod k ehhez a rendelethez. Én értem, hogy a közvetítő kereskedelemnek érdeke volt ezt a 35 éves rendeletet kiásni, hogy annak erejével a maga jogait, a maga erősségeit megvédje. De azt hiszem, hogy talán figyelembe kellene venni eb^ől a szempontból nemcsak a gazdák érdekét, hanem az egymilliós város fogyasztóközönségét is. (Igaz ! Ügy van ! jobbfelől.) Száz és száz vágón burgonya, káposzta van a pestkörnyéki gazdáknál elvermelve: ők ezt behoznák, beszállítanák^ a fővárosba, azonban itt meteorológiai jelentéseket aggatnak ki a drágaságróls az árúk Pestre özönlését nemhogy elősegítenék, hanem megakadályozzák. A székesfőváros illetékes tanácsa^ érzi, hogy nem elég erős ez az argumentációja, és második érvként felhozza, hogy ezek az árusok nem mind őstermelők, ezek közt az árusok között vannak