Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-255

iê Àz országgyűlés képviselőházának , be. S ami a legfelháborítóbb t. Ház, banánból kétmillió pengő értékűt hoztak be az országba. (Reischl Richard: Gyalázat! A legrosszabb gyümölcs!) Megértem, ha a kormány és a törvényhozás nem él a vámvédelem eszközével olyan országokkal szemben, amelyek tőlünk is vásárolnak. r , Megértem, ha a magyar társadalom vasáról olasz narancsot, olasz déligyümölcsöt, mert Olaszország majdnem ugyanannyi búzát, ugyanannyi mezőgazdasági és ipari terméket visz ki helyette. De nem bírom megérteni t. Ház, hogy miért kell nekünk Nyugatindiának évről évre kétmillió pengőt fizetnünk, amikor Nyugatindia mitőlünk egy fillér árát nem visz ki. (Reischl Richárd: Meg kell akadályozni rendelettel!) Azt hiszem, hogy a kormány is azon az állásponton lesz, hogy ezzel a banánbehozatallal szemben, amely psichológiailag is nagyon rontja a mi fogyasztótársadalmunk közszellemét, éljen a teljes vámvédelem fegyverével és oly proíhibitív vámot léptessen életbe a banánnal szemben, hogy annak behozatala lehetetlenné tétessék. Nem akarom elhinni, hogy ez az import egy nagy angol cég vállalkozása és azért kell nekünk ezt megengednünk. Én csak országokat, államokat nézek, és ha azt látom, hogy egy ország, amely tőlünk semmit sem vásárol, ilyen nagy mennyiségben hoz be árut, azzal szemben védekezem, különösen védekezem akkor, amikor a hazai termelést kell megvédenem. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) T. Ház! A Cobden szövetségben egy érdemes előadó, — dr. Jakobi Olivér — azt a nézetét nyilvánította ki, hogy a külkereskedelmi mérleg javítása érdekében ne várjunk a kormánytól, ne várjunk az államtól. En nem osztom nézetét. A kormánytól, az államtól is kell várni. (Reischl Richárd: Főleg! Kereskedelmi szerződést!) De el kell várni a megfelelő védekezést a társadalomtól is. Egy számot mondok csak önöknek. Négy év óta ezermillió pengőt fizettünk a külföldnek. Külkereskedelmi mérlegünk passzivitása folytán ez alatt a négy év alatt a külföldnek évenként 250 millió pengőt fizettünk gyümölcsért, selyem áruért, egyéb luxuscikkekért, amelyeknek legnagyobb részét az országban elő tudtuk volna állítani. T. Ház! Négy esztendő alatt annyival tettük szegényebbé az országot luxusfogyasztásunk révén, amennyi a népszövetségi kölcsön összege. Ez az ország csonka lett, nem tartozik azok közé az államok közé, amelyek luxusra adhatnak ki, amelyek vagyonukat fogyaszthatják, már pedig ez az ezermillió pengő már a nemzeti vagyont fogyasztotta. Ezermillió körülbelül megfelel annak a külföldi kölcsönnek, amit eddig Magyarország közgazdasága felvett. Méltóztatnak tehát látni, hogy felvettünk külföldi kölcsönt és nemzeti vagyont fogyasztottunk. Nem vagyok egyoldalú, amikor arról van szó, hogy a hazai termelést védeni kell. Védeni kell a mezőgazdasági és ipari termelést egyaránt. Védeni kell a gyáripart, védeni kell a gépipart egyaránt nemcsak azért, mert ezáltal az ország meggazdagodik, hanem azért is, mert nagyon sok embernek ad kenyeret. Én azonban a paritás álláspontján vagyok. Ami védelmet a gépipar élvez, ugyanazt a mezőgazdasági termelésnek is élveznie kell. (Gyömörey Sándor: Kellene élveznie! — Reischl Richárd: Csak a felét élvezné!) T. Ház! Ha egy külföldi gépet be akar hozni egy hatósági közület vagy hatósági szerv, ahhoz minisztertanácsi hozzájárulás kell. Ha mezőgazdasági terményt akar behozni egy ha5. ülése 1929 február 20-án, szerdán. tósági közület vagy hatósági szerv, (Reischl Richárd: Akkor elősegítik!) ahhoz nem kell senkinek hozzájárulása vagy engedélye. Lehet ide behozni a fővárosnak vagonszámra lengyel burgonyát, veszélyes lengyel burgonyát, lehet behozni banánt, amennyit akar, lehet zsírt, ehhez a mezőgazdaság védelme tekintetében semmiféle engedélyre nincs szükség. A mezőgazdaság védelmét tehát paritásba kell hozni, és a kormányt arra kérem, gondoskodjék olyan határozatról, hogy éppúgy, amint a gépipar védve van, a mezőgazdasági termények behozatala is, különösen amikor hatósági közületről, hatósági szervről van szó, minisztertanácsi engedélyhez legyen kötve. Negyvenkét féle mezőgazdasági terményt hozunk be az országba, amelyeket itt bent az országban elő lehet alítani, amelyeket jobbára elő is állítunk, Ennek a negyvenkét féle mezőgazdasági terménynek az értéke egy esztendőben 46 millió pengő. Ez a 46 millió pengő itt maradna, ha mezőgazdasági termelésünket úgy átszerveznők, megerősítenők és megvédenők, ahogy szükséges. Különösen fontosnak tartom ebben a tételben a gyümölcsbehozatalt, mert mint említettem, egy évben közel 17 millió pengőt adunk ki külföldi gyümölcsre. Egész Európában, Európa valamennyi országában, valamennyi parlamentjében és valamennyi sajtójában divat lett a hazai mezőgazdasági termelés védelme. Csehországban éppen a napokban maguk a cseh ipari körök tettek javaslatot az iránt, hogy mezőgazdasági termelést az állam szubvencionálja. Svédországban a mezőgazdasági termelés rendszeres szubvencióban részesül. A németeknél a mezőgazdasági termelésnek majdnem valamennyi ága állami támogatásban részesül. Csak egyet említek. Németországban minden kivitt métermázsa búza 7 Reichsmark prémiumban részesül. Ausztria költségvetése évente körülbelül 40 millió schillinget mutat, amellyel ez a kis ország mezőgazdaságának fejlesztését támogatja. Ilyen körülmények között azt hiszem érdeklődésre tarthat számot az a nagyszabású megnyilatkozás, amely a francia parlamentben a napokban történt Victor Boretnek interpellációjára Poincaré miniszterelnök válasza formájában. A francia kormány nagy visszafejlődést vett észre a francia mezőgazdaságban. Poincaré ezért hatalmas programmot adott, amelynek alaptenorja az, hogy Franciaországban rendkívül sürgős lett a mezőgazdasági termelés védelme, mert ha a mezőgazdaságot talpra nem állítják, Franciaország elnéptelenedik. Maga Poincaré mutatta be a francia parlamentnek a következő néhány meglepő számadatot. A szimptomák, mondotta, rendkívül aggasztók Franciaországban. 1914-ig közel hétmillió hektár, tehát körülbelül 12 millió katasztrális hold volt búzatermő terület; 1928-ban 5 millió hektárra csökkent a búzatermő terület, tehát körülbelül 9 millió katasztrális holdra. Ennek oka a francia miniszterelnök szerint az, hogy a falusi lakos ág elgyengült, elgyengült tőkeerőben, elgyengült fizikailag és szellemileg is. Megindult az exode rurale, a menekülés a városba és Franciaországban, amely a háború előtt még többségében falusi állam volt, mert a falusi lakosság az egész országnak 75%-át tette ki, ma már Poincaré kimutatása szerint ez az arány lecsökkent 50%-ra, tehát 25% bement a francia városokba. Poincaré végigmegy a mezőgazdasági termelés minden ágán és felsorolja azokat az intézkedéseket, amelyekkel a francia mezőgazdaságot talpra kívánja állítani. A francia parlament pártkülönbség nélkül, vala-