Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-255

Àz országgyűlés képviselőházának 255. mennyi oldalon nagy helyesléssel fogadta a miniszterelnök bejelentett programját. Franciaországban nem hiányzanak a száz és százmilliók, vannak olcsó kölcsönök. Franciaországban a jegybank kamatlába 3-5% s a kölcsönhöz a kisgazda az Office Natonale de Credit útján jut hozzá 2—2-5 kamatozású kölcsön alakjában. Ezenkívül a tejtermelést, a gyümölcstermelést és minden egyéb termelést nagy támogatással iparkodik talpraállítani a francia kormány. En nem osztom Koos Zoltán t. barátomnak a Tőzsde Clubban egyik napilap szerint tegnap elejtett szavait, hogy tudniillik a termelőnek nem hivatása a mezőgazdasági termények kiválasztása, szortírozása és márkázása. Ellenkezőleg, éppen Franciaországban láttam, hogy a francia kistermelő és nagytermelő egyaránt már hajnalban válogatja, osztályozza és csomagolja a terményeket, amelyek már a délelőtti órákban a nagy városok vásárcsarnokaiban vannak. Természetesen ezt az értékesítést elősegíti az óriási vasúthálózat, amely teljesen megfelel a termelés és értékesítés igényeinek. Mezőgazdasági termeivények számára direkt gyorsvonatok vannak, amelyek viszik a városba a mezőgazdasági cikkeket. Nem osztom azt a megállapítását sem, amikor azt mondja, hogy a mezőgazdasági termények elhelyezésénél, kiválasztásánál és márkázásánál egyedül a magán kereskedő hivatott eljárni. Ha valaki, úgy én megbecsülöm a kereskedelmet* mert tudom, hogy kereskedelem nélkül termelést folytatni nem lehet; természetes azonban, hogy a kereskedelemnek hűen kell szolgálnia azokat az érdekeket is, amelyek közérdekek és amelyek a termelést és az ország érdekeit tartják szem előtt. Koos Zoltánnal szemben csak arra hivatkozom, hogy a világpiacot a kiválasztással, szortírozással és csomagolással éppen Kalifornia és Kanada nagy gyümölcsértékesítő szövetkezetei hédították meg. Senki máshol ilyen eredményt nem ért el, azért, mert ezek a gyümölcsértékesítő szövetkezetek magát a termelőt tanítják meg arra, hogy mikor kell a fáról leszedni a gyümölcsöt, hogyan kell azt kiválogatni, szortírozni és csomagolni. A csomagolás és szortírozás tekintetében nálunk még igen sok kívánni való van. Méltóztassék megfigyelni, ahonnan valami gyümölcskivitelünk van, oda rendesen külföldi importőrök jönnek és onnét vásárolják össze a gyümölcsöt. Szeretném, ha minél több kiváló kereskedőnk lenne, akik tőkeerősen tudnák szolgálni az export érdekeit; azonban a kereskedő-érdekeltségnek sem szabad pudica mimosának lennie, mert ha a t hibákra rámutatunk, ez nem rossz szándékból, hanem ellenkezőleg a javítás érdekéből történik. (Helyeslés.) Soha nem hallgattam el a mezőgazdasági termelés előtt sem, ha hibákat láttam. A hibák feltárásával és az orvoslás módjaira való rámutatással sikerült elérni, hogy a mezőgazdasági termelés nálunk meglehetős magas nívón van ma. Hasonlókép kell a többi foglalkozási ágaknak is^ eltűrni és megköszönni azt, hogyha a javítás érdekében a hibákra rámutatunk s szolidárisán összefogva azokon segíteni törekszünk. (Helyeslés.) Most a hegyközségi szervezkedés egy új atmoszférát nyit meg a gazdasági termelés teréui azomban, mint említettem, nem szeretném, ha itt megállnánk, és meg vagyok győződve^ hogy a; földmívelésügyi miniszter úr most már a hegyközségek működésébe bekapKÉPVISELÖHÁZI >ÍAPLÓ. XVIII. ülése 1929 február 20-án, szerdán. 17 esolja a maga gyümölcstermelési programmját, amelyet a múlt évben dolgozott ki és amelyről meg vagyok győződve, hogy alkalmas arra, hogy gyümiölcstermelésünket úgy szervezze át, hogy a behozott gyümölcs jó nagy részét mindinkább nélkülözni tudjuk. Különösen fontos ebből a szempontból, — ezt nem kell ismételnem — hogy a téli almák és általában a téli gyümölcsök termesztését iparkodjunk fokozni. Az a két országrész, amely a téli gyümölcsöt termelte, sajnos leszakadt tőlünk; Mármaros, Erdély és Nyugatmagyar-ország; azonban meg kell szerveznünk a téli gyümölcs termelését, hogy kirakatainkba bevihessük a kanadai és kaliforniai ' almák helyett a magyar téli almát. (Helyeslés.) T. Ház! A szőlőtermelés és gyümölcstermelés megszervezését kell követnie az értékesítés megszervezésének. Ne méltóztassék félreérteni, de az organizáció nem tűri meg azt, hogy régi teóriákhoz ragaszkodjunk, nem tűri meg azt, hogy csak egy módozatot vegyünk igénybe, hogy csak egy erőkifejtési utat keressünk csak és azt mondjuk, hogy Magyarországon kereskedelemmel, értékesítéssel más ne foglalkozzék, csak a magánközvetítő. T. Uraim! En örülök annak, ha minél több, minél tőkeerősebb magánközvetítő van, mert a független exisztenciák szaporodása az államot is erősíti. Azonban, mint a többi európai és tengerentúli államok, nekünk is haladnunk kell a modern gazdasági élettel. Ha azt látjuk, hogy Amerika óriási mértékben megszervezte a maga kivitelét, belső értékesítését szövetkezeti alapon, akkor nekünk ezt az alapot, természetesen a maga tiszta mivoltában, nem szabad elhagynunk; és azért nem osztom azt a felfogást sem, hogy az értékesítő szövetkezet nem képes az értékesítésre, úgy, mint a magánközvetítő, mert — azt mondja — abban nincs meg az az élénksé°\ az az előrelátás és agilitás. Méltóztatnak látni, amint említettem: Kaliforniának, Kanadának és Dániának nagy értékesítőszövetkezetei a megfelelő szakemberekkel és megfelelő keretekben még jobban meghódították a világpiacot, mint a magánközvetítők. Szükségesnek tartom, hogy a termelésben, a nemzetgazdasági életben általában okos szolidaritás nyilatkozzék meg a különböző foglalkozási ágak, különböző tényezők között. A termelő, a magánkereskedő, az értékesítő szövetkezet találják meg egymást, mindegyik végezze a maga hivatását becsületesen, és meg vagyok győződve róla, hogy akkor ez a csonka ország is boldogulni fog. Át kell térni a termelés és értékesítés terén az organizálásra, amint a közgazdasági miniszter úr hangoztatta. Mi nem lehetünk ee-y retográd sziget a világ és Európa gazdasági életének haladásában. Méltóztassék kimenni a külföldre, és azt fogják hallani, hogy Németország a maga kétségbeesett helyzetében, a német mezőgazdaság a maga 50.000 szövetkezetével akarja megvívni az amerikai versenynyel a küzdelmet. Itt vannak a többi országok, azok is a szolidaritásra, organizálásra fektetik a súlyt. Nekünk is arra kell törekednünk, hogy az arra törekvő társadalomnak, az értékesítő szervezeteknek, a magánkereskedelemnek és az államnak össze kell fognia, mindegyiknek •• el kell végeznie a maga feladatát, és az eredmény meglesz. T. Ház! Bízva a földmívelésügyi miniszter úr gyakorlati értékében, hogy ilyen szellemben hajtja végre a javaslatot, azt elfogadom abban a reményben, hogy az szőlő- és gyümölcsterme3