Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-262

190 Az országgyűlés képviselőházának 2( mázta. Hivatkozhatom ^róf Dessewffy Aurélnak 1841-ben a pestmegyei közgyűlésen mondott szavaira. (Jánossy Gábor: Kossuth nagy ellenfele volt!) «A megyék municipiális jogai alkotmányunk alapjait teszik annyira, hogy mig megyei szerkezetünk megmarad, érjen bár bennünket akármilyen csapás, alkotmányunkat visszaszerezhetjük. (Ügy van! Ügy van!) Ezer más tekintetet mellőzve, ez az egy elég arra, hogy minden magyar országfi ezen kincs megőrzését tegye politikai krédójának első ágazatára.» Hivatkozom Deák Ferencnek az 1835. július 15-én tartott kerületi ülésben elhangzott nyilatkozatára: «Azon minden becset meghaladó kincse hazánknak, amellyel Európa legszabadabb népei sem dicsekedhetnek, a megyei municípiumok. Ezen municipíumok állanak őrt megdönthetetlen erővel alkotmányunk mellett; innen indulnak ki és ide térnek vissza a nemzet minden jogai.» Hivatkozom gróf Széchényi István szavaira: «Nincs senki e hazában, aki idegenebb volna a centralizáció eszméjétől, mint én. A vármegvekben látom nemzeti és alkotmányos állásunk legfőbb kezességét.» Hivatkozom Eötvös Józsefre, aki «A XIX. század uralkodó eszméi» című művében ragyogó fejezetet szentel az önkormányzatnak és kimutatja, hogyha szükséges is az államakarat egységének és a cselekvés eredének biztosítására bizonyos központosítás, semmiféle állani nem nyúlhat bele a helyi közösségek beléletébe. Végül hivatkozom arra, hogy még Tisza István is, aki gyakorlatilag az önkormányzat ellensége volt, (Jánossy Gábor: Dehogy!) aki voltaképpen az önkormányzati életet Magyarországon megölte, elvben, teoretice ep^ 1865-ben megjelent röpiratában (Felkiáltások a jobboldalon: Az Tisza Kálmán volt, nem István!) — Lapsus linguae volt. — (Jánossy Gábor: Istvánt tetszett említeni, azért szörnyűiködtünk!) ... és későbbi beszédeiben is az Önkormányzat híveként mutatkozott be. Grünwald Béla könyveket írt az államosítás érdekében, felsorakoztatva mellette az érvek hosszú sorozatát, de ezek a kötetek eltörpülnek, ezek az érvek elhomályosulnak egyetlenegy nevezetes nyilatkozata mellett, mikor ezt mondja: «Az önkormányzat a szabadság elvét képviseli a közigazgatásban. Nagyszerű nyilvánulása az emberi magasabb erkölcsi természetének, az emberi szabadságnak, midőn az egyes annyira át van hatva az országos akarattól, hogy képes maga iránt végrehajtó orgánum lenni. Az önkormányzat szabadság a közigazgatásban, az Önkormányzat a szabad közigazgatás.» Csodálatos, az önkormányzat legnagyobb ellensége írta meg az önkormányzat legszebb apoteózisát. Es valóban nem az alkotmány, hanem a közigazgatás teszi a népeket igazán szabadokká. Az önkormányzat a szabadság elvont fogalmát ad oculus demonstrálja és mintegy megtestesítve állítja a polgárok elé. Az önkormányzat mellett minden polgár magára vonatkoztathatja XIV. Lajosnak büszke mondását: «A állam én vagyok», míg centralizált államban csak a kormány és közegei vallhatják magukról: «Az állam mi vagyunk!» Önkormányzat mellett minden polgár abban a tudatban él, hogy az államban ő is működő tag, annak éltető szelleme, önkormányzat nélkül pedig hiányzik e tudat. Már pedig e nélkül az állam nem lehet «az egyének személlyé alakult egysége», hanem mint az emberen kívül álló, vele szerves összefüggésben nem álló idegen, sőt ellentétes gépezetnek tekinthető. Niebuhr, az angol intézmények alapos ismerője nem ok nélkül mondja, hogy a brit szabadság legalább annyit köszönhet az önkormányzatnak, mint a parlamenta2. ülése 1929 március 7-én, csütörtökön. rizmusnak. Az éleseszű amerikai Lieber pedig hazájának alkotmányát ismertetve odanyilatkozik, hogy önkormányzat nélkül Amerika minden többi intézménye nem biztosítja polgárainak szabadságát. «Melyik amerikai hinné, 1úgymond — hogy szabadságának egyetlen szilánkja is megmarad, ha hazáját az önkormányzattól megfosztanák és nem maradna meg más, mint az elnök és a törvényhozók választásának joga, bár ez a jog korlátlanul illetné az ország egészét Newyorktól Sanfraneiskóig». Ugyanez alapon mi is felvehetnők a kérdést, mi marad meg a polgárok szabadságából, ha elvesztik önkormányzati szabadságukat. Miben nyilvánulna befolyásuk az ország ügyeinek intézésére? Abban, hogy minden ötödik esztendőben képviselőt választhatnak, de nem mindig azt, akit akarnak. Régi igazság az is, t. Ház, hogy az önkormányzat a demokráciának kedvez, a centralizáció pedig az abszolútizmusnak. Centralizáció és abszolútizmus: két ikertestvér. Együtt haladnak, együtt emelkednek, együtt süllyednek, együtt élnek, együtt halnak. Angliában a decentralizáció együtt fejlődött a demokráciává] és viszont az abszolutisztikus uralkodók és államférfiak, XIV. Lajos, Napoleon, Mussolini nem tűrnek önkormányzatot. Igaz, hogy az új Németországban éppen a demokrácia nevében emelkednek hang-ok a helyi közösségek Önkormányzatának megerősítése ellen, de ez minden valószínűség szerint csak átmeneti állapot, az állami omnipotenciával szemben feltétlenül itt is be fog következni a küzdelem. A centralizáció veszedelem. A központosított hatalmat a szabadság ellenségei államcsínnyel, puccsal, összeesküvéssel, operett-forradalommal minden pillanatban kezükbe keríthetik, mert a centralista rendszerben sajátszerűen a legnagyobb ellentétek egyesülnek. Ez a legerősebb, de egyúttal a leggyengébb kormányrendszer. Hatalmas gépezet, melyet egyetlen egy kéz mozgásba hozhat, de amelyet egy kis politikai csoport is, ha ügyes és vakmerő, hatalmába keríthet. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Ez a gépezet annak szolgál, aki mozgásba hozza; ma ennek, holnap annak, egy keresztény nemzeti kormánynak, holnap egy szociáldemokrata kormányzatnak. Az autonómia, az önkormányzat azonban élő szervezet, melyet csak a szabadság nevében lehet mozgásba hozni. Olyan a centralizált állam, mint az olyan épület, amelyet egyetlen egy hatalmas oszlop tart fenn, de amelynek apró oszlopait és támasztékait letörték. Ha a főoszlop megdől, megreped, összedől a felépítmény is. Igen ám, t. Ház, de azt mondják... (Mozgás és közbeszólások középen. — Jánossy Gábor: Azt elintéztük!) Nem intéztük el. Ezt nem felejtem el. Az én közszereplésemért ezt a megjegyzést nem érdemeltem. Ezután ezzel a kérdéssel gyakrabban fogok foglalkozni. Pereat mundus, fiat justifia. Igen ám, t. Ház, de azt mondják, hogy a miniszter politikai felelőssége és a parlamentáris kormányzat összeférhetlenek az önkormányzati rendszerrel. Nos, ami a miniszter politikai felelősségét illeti, ez alapon nem követelheti senki a centralizációt, mert a kormány csak azért felelős, amit tesz, vagy elmulaszt; a politikai felelősség elve csak azt jelenti, hogy a közhatalom legfelsőbb kezelője minden tettéért, vagy mulasztásáért, nem pedig a közállapotokért vonható felelősségre. Egyébként a kormány de facto, nem is visel felelősséget a tisztviselők ténykedéseiért. Mert hol és milyen körülmények között érvé-