Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-262

Az országgyűlés képviselőházának 262. ülése 1929. évi március hó 7-én, csütörtökön, Almásy László és Czettler Jenő elnöklete alatt. tárgyai : Elnöki előterjesztések. — A közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Felszólaltak: Griger Miklós, Peyer Károly, báró Kray István. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gróf Bethlen István, Scitovszky Béla. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 5 perckor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Petrovics György jegyző úr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Fitz Arthur jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Pakots József jegyző úr. Bemutatom a t. Háznak az állandó összeférhetlenségi bizottság elnökének átiratát, amelyben a házszabályok 70. §-a alapján bejelenti, hogy Bárdos Ferenc országgyűlési képviselő úr ellen az 1925 : XXVI. te. 139. §-a alapján bejelentett Összeférhetlenségi ügyben első tárgyalási határnapul folyó évi március hó 14-ik napjának déli 12 óráját tűzte ki. A bejelentést a Ház tudomásul veszi. Napirend szerint következik a közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 717, 592) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik Griger Miklós képviselő úr, ki beszédének elmondására a tegnapi ülésünkön halasztást kapott. Griger képviselő urat a szó megilleti. Griger Miklós: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A közigazgatási reform évtizedek óta szerepel a közéleti vita anyagában, a kormányok és ellenzéki pártok programmjában, évtizedek óta le^ nem került a politikai diszkussziók szőnyegéről, de valahogy mindig megfeneklett a politika útvesztőjében. Valami sajátságos balsors üldözött minden olyan törekvést, amely a közigazgatási szervezet intézményes megváltoztatását tűzte célul maga elé. S ha e rejtély kulcsát keresem, ha felteszem a kérdést, mi volt a közigazgatási reforni halogatásának és elgáncsolásnak az oka, válaszom a következő: Voltak, akik hazafias aggodalomból ellenezték a reformot, akiknek nem volt mindegy, hogy mi történik a megyével, ama ősi intézménnyel, amely évszázadok viharzását kiállotta és Szent Istvántól elkisért minket napjainkig. (Jánossy Gábor: Es el fog kísérni mindörökké!) A magyar politikai és társadalmi KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XVIII. élet e^ tényezőinek figyelmét nem kerülte el a radikális és nemzetiségi lapoknak ama rovata, amely állandóan tele volt az úgynevezett magyar közigazgatási visszaélésekkel és túlkapásokkal, de érthető óvatossággal és bizalmatlansággal vettek róluk tudomást. Tudták ugyanis, micsoda érdekek lappanganak e támadások hátterében, micsoda motívumok fűtik a magyar impérium bástyái ellen ismétlődő rohamokat, s éppen azért azzal a gyanakvással kísérték e jelenségeket, amelyet a gyanús és tisztességtelen forrásokból merített információk megérdemelnek. Valószínű, hogy a magyar törvényhozás sokkal hamarabb elszánta volna magát átfogó és gyökeres közigazgatási reformok alkotására, ha nem tartott volna attól, hogy az átalakítás, a tatarozás előtt feltétlenül szükséges bontások és rombolások veszedelme nagyobb és félelmetesebb, mint a magyar közadminisztráció felfrissítésének szükségessége. A második ok, mely e kérdés megoldásának útjában állt az, hogy a közvélemény konstatálta ugyan a bajt, de a gyógyszert illetőleg elágazók, sőt ellentétesek voltak a vélemények. Más fontos kérdésekkel is foglalkozott a közvélemény, így a közoktatásügy és az igazságszolgáltatás kérdésével, de a panaszok és vágyak határozott alakban nyilvánultak. így a közoktatással kapcsolatosan népiskolák, reáliskolák felállítását, az igazságszolgáltatással kapcsolatosan a bírák függetlenségét és szakképzettségét sürgette a közvélemény, s a kormány és törvényhozás a közvélemény nyomása alatt létesítette is e reformokat. A közigazgatásról azonban csak általánosságban mondatott, hogy rossz, de hogy a hibák és hiányok miből állanak és főleg, hogy a refom milyen irányban létesítendő, arra nézve a közvélemény egységesen nem foglalt állást. A közigazgatás reformja halogatásának harmadik és talán les-nyomósabb oka az volt, hoa-v a közigazgatási szervezet nemcsak a közszükségletek kielégítésére szolgáló berendezés, hanem egyúttal hatalmi eszköz a társadalmi osztályok kezében és ténvező az államkormány mányzásban. S éppen azért, azok a társadalmi rétegek, amelyek a hatalom birtokában voltak, minden olyan újítástól, amely társadalmi és politikai előjogaikat veszélyeztette, idegenkedtek. 28