Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-261

Az- országgyűlés képviselőházának 5 kozom ahhoz, amit a belügyminiszter úr mondott, disztingválni kell. Én először is interpellációmban azt kérdeztem, hogy van-e tudomása a belügymiűiszter úrnak arról, hogy Hajdúszoboszlón a rendőrség megtiltja a városi képviselőtestületi tagok nagy részének a képviselőtestületi közgyűlések tárgysorozatának a közgyűlések előtt való megbeszélését és megvitatását. Tiszta és világos volt a kérdésem. (Seitovszky Béla belügyminiszter: Meg is adtam a választ!) Aztán azt kérdeztem: hajlandó-e a belügyminiszter úr a közszabadságot és az önkormányzati jogokat súlyosan sértő ezt az eljárást orvosolni. Teljesen világos volt tehál a kérdésem. Én itt nem foglalkozom pártokkal. Azok a képviselőtestületi tagok akkor is összejöhetnek, ha pártot nem alkotnak, mert a belügyminiszter úr velem együtt állapította meg, hogy a pártoknak nem szükséges az autonómiában lenniök. Ha pedig Debrecenben szabad összejönni megbeszélésre, (Seitovszky Béla belügyminiszter: Mindenütt szabad!) akkor Hajdúszoboszlón is szabad összejönni megbeszélésre, mert ebben a tekintetben az autonómia tagjai között különbséget tenni egyáltalán nem lehet. Mármost arról van szó, hogy sűrűn jönnek össze, hogy igen sűrűn tart a képvisejőtestület gyűléseket. (Seitovszky Béla belügyminiszter: Az alapszabályokról volt szó!) Az alapszabályokkal pedig tessék foglalkozni a miniszter úrnak annál a kérdésnél, hogy kell-e egy városi pártnak alapszabály, vagy sem, ellenben a képviselőtestületi tagoknak az összejöveteleket méltóztassék megengedni, mert ezt az én meggy őzödéi- em szerint a belügyminiszter úrnak egyetlenegy törvényszakasz sem tiltja meg. Ehhez engedély nem U szükséges. (Seitovszky Béla belügyminiszter : Kijelentettem !) Azok az emberek csak bátortalanok. Nem is kell hozzá engedély. (Ügy van a szélsőbalotdalon.) Nincs is joga a rendőrhatóságnak betiltani az összejöveteleket mindaddig, amíg a képviselőtestületi tagok jönnek össze és a képviselőtestületi közgyűlés tárgysorozatáról beszélnek. Ne méltr ztassék ebből politikát csinálni, mert ilyen eljárás csakis akkor fordult elő, amikor a kommunisták uralkodtak Magyarországon, amikor meg volt tiltva a hozzászólás a közügyekhez azoknak, akiket a lakosság összehívott a közügyekhez való hozzászólásra. Kérem a belügyminiszter urat, biztosítsa a képviselőtestület tagjainak ezt a jogát. Hogy mit csinál az alapszabályokkal, hogy ezt a kérdést hogyan dönti el, nekem ahhoz semmi közöm, ellenben ahhoz közöm van, hogy a törvény által megszervezett autonómia tagjait a miniszter úr rendőrhatóságai akkor, amikor azok feladataikat teljesíteni kívánják, ne korlátozzák. Elnök : A miniszter úr nem kíván nyilatkozni, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t> Házat, méltóztatnak-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Bárdos Ferenc képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni ! Petrovits György jegyző (olvassd): «Interpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz, a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Szövetsége szolnoki helyi csoportjának működését betiltó alispáni végzés tárgyában. 1. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Szövetsége szolnoki helyi csoportjának megalakulását az alispán megtagadta ? (21.360/1928. Ki. sz.) 2. Hajlandó-e a belügyminiszter úr újabb szigorú rendeletben utasítani a vidéki hatóságoKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XVIII, 1. ülése 1929 március 6-án, szerdán. 183 kat arra, hogy az alapszabályokkal bíró szakszervezetek helyi csoportjainak megalakulása elé ne gördítsenek akadályokat? 3. Hajiandó-e a belügyminiszter úr olyan törvényjavaslatot benyújtani, amely a munkások egyesülési szabadságát a vidéki hatósági közegek által félre nem magyarázható módon legalább olyan mértékben biztosítja, mint amennyire ez a jog a munkaadóknak biztosítva van ? Budapest, 1929. évi február hó 27-én. Bárdos Ferenc s. k.» Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó ! Bárdos Ferenc : T. Képviselőház ! Magyarországún a szakszervezetek sohasem voltak valami túlságosan elkényeztetve, ami azonban most az utóbbi időben M agyarországon történik, az minden képzeletet felülmúl. A Vas- és Fémmunkások Szövetsége Szolnokon nem most alakította meg először helyi csoportját, hanem 1914-ben. 1919-ben a 77.000-es számú rendelet értelmében az összes szakszervezeteknek ismét újra kellett megalakítaniuk helyi csoportjaikat, és ettől az időtől fogva a Vas- és Fémmunkások Szövetsége Szolnokon most már négy esetben alakította meg helyi csoportját, s mind a négy esetben az alispán a leglehetetlenebb indokokkal tagadta meg a helyi csoport megalakításának tudomásulvételét. A legutolsó indokolás szerint azért nem veheti tudomásul a helyi csoport megalakulását, mert a beszerzett adatok szerint valami Czibolka Mátyás nevezetű ember is résztvett abban, akit a kecskeméti kir. törvényszék öt évi fogházra és tiz évi hivatalvesztésre ítélt el. Ez az egyik oka annak, hogy a helyi csoport megalakítását nem veszi tudomásul. A másik ok pedig erre az, hogy kiskorúak is résztvettek az alakulásban. A harmadik ok pedig az, hogy olyanok is résztvettek a helyi csoport alakításában, akik állítólag a Vágiféle pártba tartoznak. Ami Czibolkát illeti, legyen szabad kiielentenem, hogy az ő esete amnesztia alá esett, s ennek következtében mindenesetre megvan az a joga, meglehet és meg is kell lennie ama jogának, hogy egy szakszervezetbe belépjen és ott a maga gazdasági érdekeit megvédelmezze. De ha a belügyminiszter úr szerint ehhez ennek az embernek nincs ioga, akkor tepsék ezt az embert eltiltani attól, hogy a szakszervezetnek tagja lehesen, ez azonban semmiképpen sem lehet jogcím arra, Szolnok vas- és fémmunkásai teljes mértékben ki legyenek szolgáltatva a munkaadók önkényének. Nem helytálló az alispánnak állítása sem, hogy «a megalakítok között kiskorúak lévén, azok a helyi csoportnak önjogú tagjai nem lehetnek», mert semmi néven nevezendő törvényes intézkedés eddig még nem volt arra, hogy bárkitől is nagykorúsítás! bizonyítványt kértek volna, mielőtt egy egyesületbe belépett. Az a helyzet és az az elfogadott szokás, hogy annak, aki megkapta munkakönyvét, aki valamely mesterséget kitanult, és így a szabaduló levél birtokában van, jogában áll a maga szakszervezetének tagja lenni. Az alispán tehát egészen helytelenül értelmezi az eddigi rendelkezéseket. Azért mondom, hogy rendelkez' seket. mert hiszen törvényre nem hivatkozhatunk, miután egyesülési és gyülekezési törvényünk nincs, tehát csak rendeletekre hivatkozhatunk. A Szövetség vezetősége több ízben járt a belügyminisztériumban és minden sürgetése ellenére sem tudta elérni azt, hogy amihez az ország vasmunkásainak más városokban joguk van, ugyanehhez joguk legyen a szolnoki vasmunkásoknak is. Ha a szolnoki hatóságok úgy vélik és azt hiszik, hogy ezzel a munkásmozgalmat megakadályozhatják, akkor nagyon tévednek. Vagy ha 27