Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-255

10 Az országgyűlés képviselőházának , let, amely nem lett volna kimerítve. Csak meg kívánom, említeni azt, hogy a gyümölcstermelésre kissé kevés figyelmet fordítanak. Itt arra kérném a mélyen t. miniszter urat, hogy a gyümölcstermelésre ugyancsak a végrehajtási utasításban talán bővebben méltóztassék kiterjeszkedni. Vannak még egyes kisebb dolgok, amelyeket a végrehajtási utasításban szintén meg lehetne említeni. Itt vannak például a hegyközségi elöljáróság teendői. En itt nem a kecskeméti és az alföldi viszonyokról beszélek, ahol tág helyek, csapások vannak az utak számára, hiszen az urak itt általában mindig csak az alföldi szőlőkről beszéltek, míg én inkább a Dunántúlra vonatkoztatom beszédemet. Tudjuk, látjuk, hogy ott a szőlőhegyekben keskeny, szűk, sokszor sziklás kövek közt mély, horgos utak vezetnek fel a szőlőkhöz, a pincékhez. Ez utak gondozásának szükségességét különösen ki kell emelni és kötelezni kell a hegyközségi elöljáróságot arra, hogy ezek az utak a mellett, hogy járható állapotban tartatnak, ezenkívül még mentesíttessenek mindenféle bokortól, gaztól, amelyek benövik ezeket az amúgyis szűk utakat. Nem lehet előrelátni, a kocsik öszszetalálkoznak, összeütköznek, a legnagyobb bajok vannak a lejárásnál, a feljárásnál, azonkívül ezek a galagonya-, kökény-, bodzabokrok, stb., a legnagyobb termelői a karttevő rovaroknak. Ezért ajánlatos volna strikte utasítással ellátni a hegyközségi elöljáróságokat, hogy ezeket az utakat tisztán tartsák mindenféle növényi benövésektől. Miután az egész javaslat tendenciái ábóil azt látom, hogy súlyt fektet a fődolgokra: a szőlőfajták meghatározására, a szüret megkezdésére, az egész javaslatot nagyon helyesnek tartom. Ki akarom emelni, hogy milyen nagy fontossága van a szüret megkezdésének. Mostanában, ugyancsak az utóbbi években azt tapasztaljuk, hogy néniely vidéken, különösen ott, ahol a direkttermőket bevezették, a szüretet, már szeptember végén, október elejéin megkezdik. Ennek következtében a szőlő nincs teljesen megérve, és mennyiségre sem ad eleget, mert a szőlő héja nem vékonyodik meg eléggé, nines^ elég nedVdússága, hiányzik belőle a kellő cukortartalom és hiányoznak belőle a kellő aromatikus zamatok, amelyek a jó bor előállításához feltétlenül kívánatosak. Régebbi időben nem volt reá példa, hogy a dunántúli homoki szőlőhelyekben Orsolya-hete előtt, október 20-dika előtt a szüreteket megkezdték volna. A szőlőnek teljesen ki kell érnie, megcukrosodnia, a héjjának meg: kell vékonyodnia és hogyha ez az idő elérkezett, akkor itt van az ideje, hogy a szüretet megeresszük. (Mattá Árpád: Hátha rothad

1

?!) Az egy egészen különleges dolog, az egyik gazdának rothad, a másiknak nem. A szőlőfajtákban nagyon nagy a különbség. Az egyik szőlőfajta ellenállóbb, mint a másik és ezért nagyon kívánom, hogy a végrehajtási utasításokban súly fektettessék a szüret megkezdésének időpontjára is. A jó szőlőfajták elengedhetetlen kellékei a jó boroknak. Nélkülözöm, mélyen t. miniszter úr, az egész javaslatban, bár meg van említve — gondolom a 33. §-ban, — hogy új telepítéseknél és szaporításoknál csak az illető hegyvidékre előírt fajták telepíthetők, használhatók fel, de nélkülözöm azt, hogy a vadfajták, az ilyen direkttermőfajták kiirtassanak. Ez pedig e jó-hírnevű bornak elengedhetetlen kelléke. Elengedhetetlen kelléke ez annak is, hogy a többi gazdák, akik jió

1 faj5. ülése 1929 február 20-án, szerdán. tákat termelnek, boraikat megfelelően értékesíteni tudják. Nem kívánom, hogy a miniszter úr rögtön vágassa ki, irtassa ki ezeket a szőlőket, hanem határidőt adnék, mondjuk tíz évet. Ez olyan tág latitüd, hogy ebben az időközben mindenkinek, a legszegényebb ' embernek is módja van arra, t hogy , évenként ^kicserélgesse kis szőlőjét és rátérjen az előírt, oda a hegyvidékre megválasztott jó szőlőfajtára. Ezekben voltam bátor, csak úgy nagyjában megjegyzéseimet a mélyen t. miniszter úr jóindulatú figyelmébe ajánlani, eltekintve attól az akarattól, hogy egy igazán^ aktuális és jó törvényjavaslatot tudunk szőlőgazdáink részére nyújtani. Azt hiszem, hogy ezzel a javaslattal éppen azért, mert megfelelően erélyes regulákat ír elő, amelyeket, ha jól betartunk és megkövetelünk, el fogjuk érni,.hogy boraink hírneve a külföldön újra emelkedni fog, hogy ismét piacokat fogunk találni boraink részére, de azt meg kell kívánni, hogy ne úg~ járjunk el, mint ahogy az a kukoricamoly elleni védekezésnél történt vagy a cserebogárirtás végrehajtásánál történt, hanem tényleg bele kell nyúlni a dologba és a magyar embert vezetni, kormányozni kell a maga üdvösségére és boldogságára. (Láng János: De ehhez szükséges, hogy a képviselők ne protezsáljanak senkit!) A törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául készséges örömmel elfogadom. (Éljenzés és taps a középen.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Csontos Imre! Csontos Imre: T. Képviselőház! Amikor ehhez a javaslathoz hozzászólok, előre is ki kell jelentenem, hogy hallom a hangokat, amelyek kicsinylik ennek a törvényjavaslatnak horderejét. En pedig egyenesen kijelentem, hogy ez a javaslat olyan javaslat, amely egész gazdasági életünkbe belenyúl. (Var- van a jobboldalon.) Egy ország sorsáról van itt szó, nem pedig kisebbről. En azon a vidéken lakom, ahol a filoxera majdnem teljesen kiirtotta már negyven évvel ezelőtt a szőlőt. Mindamellett mellékes, hogy nálunk szőlőtermelés nincs, de nem mellékes országos érdekből az, ha azok a vidékek, amelyeken nincs másra út, mint szőlőt termelni, elpusztulnak ebben az országban. Ezt a dolgot nem lehet könnyen hagyni, mert amikor a nemzetnek egy nagy tömege pusztulófélen van a miatt, hogy nem tudja értékesíteni a szőlőt, — értve termelését — akkor országos érdekről van szó, amelyet kell hogy ennek a hazának minden fia komolyan támogatásában részesítsen. Múltkor az értékesítésnél is azért szólaltam fel, hogy nyomatékosan hangot adjak annak, —• igazán a fogyasztás érdekében — milyen fontos a nemesítés és ennek, amennyiben tőlem telik utat és módot mutassak. Nehezen sikerül. Most, amikor az Alföldön, de másutt mindenütt is a szőlőtermelés nemesítését tűzi ki ez a javaslat először is célul, kell hqgy^ az megvalósíttassék, kell hogy egyöntetűvé állapíttassák meg, mert ha ezek nem nemesíttetnek, látjuk a következményeket, hogy azok a szerencsétlen emberek, akiknek borai nem ütik meg a mértéket minőségre, alig tudják azokat értékesíteni. Ebből a szempontból is egészséges a törvényjavaslat. Áttérek most a hegyközségek megalakítására. Az Alföldön, ahol nincs szőlészet, vagy gyümölcstermelés és a gyümölcstermelésnek és az értékesítésnek nehézségére rá fogok itt tő-