Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-261

Àz országgyűlés képviselőházának 2 naponkint átlag 5 gyűlést tartott, addig nekem az egész választási periódus alatt, kérelmemre csak egyetlen egy gyűlést engedélyeztek. Elmondottam t. miniszterelnök úr és ezúttal újra elmondom, hogy hazug Ígéretek tömkelegével állt elő ön is és pártja is a választások alkalmával. (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Elnök: A t. képviselő urat a hazug szó használatáért rendreutasítom (Helyeslés a jobboldalon.) és figyelmeztetem, hogy öt perc áll rendelkezésére. Méltóztassék a tárgyat folytatni és beszédét befejezni. Györki Imre: Elmondottam t. miniszterelnök úr azt is, hogy a hivatali presszió minden eszközét latba vetette ott, hogy a forgalmiadóellenőrök (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Elmondani elmondhatja, csak nem volt igaz és ez a baj!) és a hatósági kézbesítők sorba járták a választókat és megfélemlítették őket, hogy önre adják szavazataikat. így tudott ön velem, szociáldemokrata képviselőjelölttel szemben, mint Magyarország teljhatalmú diktátora, több szavazathoz jutni, mint amennyihez én jutottam. Álljunk ki Debrecenben, vagy bárhol az országban egyenlő fegyverekkel és egyenlő fegyverekkel mérkőzzünk . . . (Zaj.) Elnök: Méltóztassék visszatérni a tárgyhoz, képviselő úr! (Farkas István: Figyelmeztesse a miniszterelnök urat, ne kényszerítse, hogy a tár^vtól eltérjen!) Györki Imre: ... s ne méltóztassék a választási küzdelemben nemtelen és aljas eszközökkel dolgozni. (Zaj és felkiáltások jobb felől: Micsoda beszéd ezf!) Elnök: A képviselő urat másodszor is rendreutasítom. (Farkas István: Ha olyan biztos a titkos választójogban, miért nem csinálja meg? Akkor miért fél tőle! — Zaj ) Csendet kérek, képviselő urak! (Rothenstein Mór: Jobb lett volna nem közbeszólni! — Derültség. — Farkas István: Jó volna ezt a Bratianurendszert eltörölni! — Várnai Dániel: Itéletileg bélyegezték meg az önök választási rendszerét! — Reisinger Ferenc: A közigazgatási bíróság egyre-másra csapja el az egységespárti képviselőket.) Méltóztassék beszédét folytatni! Még három perce van a képviselő úrnak. Györki Imre: Eengeteg mondanivalóm lenne még a törvényjavaslattal kapcsolatban, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) mert hiszen annyi olyan rendelkezése van ennek a törvényjavaslatnak, amelyeket hibáztatok és amelyekkel szemben be akarom igazolni azt, amit mondottam, hogy tulajdonképpen az osztályharc jegyében és szellemében készült ez a törvényjavaslat, hogy csaknem végig kellene mennem a törvényjavaslat minden rendelkezésén. Sajnos azonban az önök által meghozott házszabályok rendelkezése^ (Jánossy Gábor: A Ház által!) ezt lehetetlenné teszik s mivel még csak a 25. §-nál tartok, alig hiszem, hogy végezni tudnék azzal a nagy anyaggal, amely előttem áll. De kritika tárgyává akarom még tenni a törvényjavaslatnak két olyan rendelkezését, amelyek megint csak azt a célt szolgálják, hogy a szólásszabadságot valahogy elfojtsák a vármegyékben és a szabad kritika lehetőségét ott is valahogy kiküszöböljék. Az egyik rendelkezés az, hogy azt a klotűrt, amelyet ide a Képviselőházba bevezettek, fokozottabb mértékben fogják alkalmazni a vármegyei és városi törvényhatósági bizottságokban is. A szólásszabadságnak olyan korlátozását foglalja magában ez a törvény javaslat^ amelyhez foghatót semmiféle közületben elképzelni nem lehet s amely mindent jelent, csak azt nem, hogy az 1. ülése 1929 március 6-án, szerdán. 1TÔ önkormányzati akarat keresztülvitelét lehetővé teszi s amely megint csak azt a cél szolgálja, hogy az államhatalom képviselője, aki ott főispáni minőségben jelentkezik, abban a pillanatban, mihelyt megunta a kritikai hangot, az ellenzékbe egyszerűen belefojtsa a szót és lehetetlenné tegye a kritika megnyilatkozását a legfontosabb szakkérdésekben vagy gazdasági kérdésekben. (Esztergályos János: Félnek a holnaptól.) Ugyanezt a célt szolgálja a törvényjavaslat 30. §-a is, amely a széksértés fogalma alatt (Jánossy Gábor: Eddig is megvolt!) hozza körülbelül ugyanazokat a rendelkezéseket, amelyeket itt a mentelmi bizottsághoz való utasítás kérdésében szem előtt tartanak. (Jánossy Gábor: Mindig megvolt!) Megvolt, Jánossy t. képviselőtársam, de nem abban a vonatkozásban, ahogy megvan ma, mert a múltban nem volt meg az

' hogy 500 pengőig terjedhető pénzbírsággal lehet sújtani azt, aki széksértést követ el. (Jánossy Gábor: Ne sértsen széket! — Meskó Zoltán: Maradjon nyugodtan a széken ülve, nem lesz sértés! — Várnai Dániel: Ne legyen az a szék olyan érzékeny! — Rothenstein Mór: De amikor az olyan könnyen sértődik!) Mé"- kevésbbé volt a múltban az a lehetőség, hogy abban az esetben, ha valaki nem tudja megfizetni nyolc nap alatt ezt az 500 pengős pénzbírságot, akkor az illetőt megfosztják törvényhatósági bizottsági tagságától. Méltóztassék figyelembe venni, t. képviselőtársam, hogy — legalább is a törvényjavaslat indokolása szerint — az az elgondolás is felmerült, hogy mód és lehetőség van arra, hogy a nép széles rétegeiből, a dolgozótársadalomból kikerülő emberek is képviselethez jussanak a törvényhatósági bizottságokban és méltóztassék elképzelni, hogyha egy munkásember fog bekerülni valamely törvényhatóságba, hogyan fogja az megfizetni nyolc nap alatt az ötszáz pengő pénzbírságot! Mi ez, t. Képviselőház? (Jánossy Gábor: Nem fogja megfizetni, mert nem sérteget senkit, mert jól viseli magát! Tisztességes ember nem sért széket! — Esztergályos János: Csupa fejbólingató Jánosra van szükség, mint odaát! — Zaj a jobb- és baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, kénviselő urak. Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Györki Imre: Befejezem rögtön, ha muszáj. (Jánossy Gábor: Nem muszáj, csak nem fogjuk meghallgatni, hanem kimegyünk!) Ez megtörténik a nélkül, hogy valami jogorvoslati lehetőséget adnának abban a tekintetben, hogy az illető a széksértés miatt kirótt 500 pengős pénzbírság ellen az illető jogorvoslattal éljen. Amint az imént mondottam, az érveknek csak aránylag kis része az, amelyet fel tudtam sorakoztatni a törvényjavaslat rendelkezéseivel szemben, (Jánossy Gábor: Majd a többiek elmondják) mert hiszen alig van a törvényjavaslatnak olyan szakasza, amellyel ne kellene szembeszállani és amellyel szembe ne kellene a kritikai hangot megütni. (Jánossy Gábor: Vannak még többen is!) De ezt a munkát el fogjuk végezni és a kritika szavát alkalmazni fogjuk a törvényjavaslat rendelkezéseivel szemben. Felvesszük a küzdelmet e törvényjavaslattal szemben itt e Házban és felvesszük a küzdelmet a Házon kívül is. Hiába, belügyminiszter úr, pillanatnyilag, rövid időre, önök ilyen különféle eszközökkel és módszerekkel. . . Elnök: Kérem, a képviselő úr már meghosszabbított beszédideje is lejárt. (Várnai Dániel: Ha az alanyt elmondta, az állítmányt is mondhassa utána! — Rothenstein Mór: Pontot