Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-261

178 Az országgyűlés képviselőházának hogy ajánlási kötelezettségüknek és akaratuknak eleget tegyenek és ezekkel az ajánlásokkal akarják elbuktatni már a választásban való részvétel lehetőségét, úgy, ahogy a képviselőválasztásoknál már láttuk. Hiszen aki figyelemmel kísérte azt a választást, amely itt lefolyt, akár a Bethlen-féle 1922-es választást, akár pedig az 1926. évben megtartott választást, az láthatta, hogy az ellenzéki képviselőjelöltek legnagyobb része nem a szavazásnál esett ki, hanem a szavazásig el sem tudott jutni, mert nem kapta meg és nem kaphatta meg az ajánlásokat. (Meskó Zoltán: Miért nem?) Tisztelt képviselőtársam, ön ezt nagyon jól tudja; erről a kérdésről a folyosón nem egyszer őszinte nyilatkozatot tett is, aki ebben a tekintetben teljesen egy állásponton van velünk. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj jobb felől. — Meskó Zoltán: Mi ketten tudjuk, de a többiek nem tudják! Mondja meg!) Sőt bizonyos vonatkozásokban oly tényeket is mondott el, amelyekről nekünk sem volt tudomásunk, hogy a magyar közigazgatás miféle eszközökkel üti el az ellenzéki jelölteket a választásban való részvételtől. (Esztergályos János: Azt is elmondta, hogy a miniszterelnök rir mit tervez! — Meskó Zoltán: Látja, azt is tudom. Azt kevesen tudják, igaz, de én tudom. — Kabók Lajos: Majd lesz az elnöki tanácstól! — Zaj. — Elnök csenget. — Meskó Zoltán: Ez nem szakszervezet, itt nem kell félni! — Farkas István: Dehogy nem! Az a szakszervezet! Az egész közigazgatás tisztára szakszervezet és pártszervezet, semmi más! — Kabók Lajos: Rosszabb kiadásban!) Ugyanezt az aláírás-hitelesítési komédiát vagy játékát akarja a törvényjavaslat a közgyűlés összehívására vonatkozólag is behozni. A törvényjavaslat 23. §-a megállapítja, milyen kellékek szükségesek ahhoz, hogy a közgyűlést össze is lehessen hívni s az aláírásokat itt is hitelesíteni kell. Nem tudom, t. belügyminiszter úr, volt-e a múltban egyetlen eset is a magyar közigazgatás életében, hogy visszaélés történt volna a tekintetben, hogy aláírták valakinek nevét egy olyan ívre, amelyben a többiek kértéka törvényhatósági bizottság összehívását. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Eddig nem lehetett!) En úgy tudom, eddig is lehetett, rendkívüli közgyűlést összehívni. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Vármegyéknél!) De a városokban igenis, össze lehetett hívni. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Városokban sem lehetett, csak Budapesten. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Budapesten nem egyszer hívtuk össze. Éppen ma délután tartunk Budapesten rendkívüli közgyűlést, amelyet 40 ellenzéki bizottsági tag hívott össze s meg fogja látni t. belügyminiszter úr, hogy a város nem fog összedőlni és nem fognak a falak megrepedni akkor, ha megtartjuk ezt a törvényhatósági bizottsági ülést. Nem fog semmi baj származni abból, ha ma délután a főváros törvényhatósága az ország legnagyobb bajával, a katasztrofális munkanélküliség kérdésével fog foglalkozni. Tegyük fel azt a lehetőséget, hogy a jövőben valakinek a nevét egy vele egy politikai pártban levő ember alá fogja írni (Brödy Ernő: Megbízásból!) megbízásból, abból sem származik baj, vagy, ha mindenáron bajt akarnak csinálni, ott van a büntetőtörvénykönyvbe ütköző okirathamisítás, (Ügy van! a szélsőbaloldalonn.) amely megadja a törvényes lehetőséget a visszaélések üldözésére. A belügyminiszter úrnak tehát nem kell e rendszabályokhoz folyamodni, hacsak nem az a célja, hogy lehetetlenné tegye a szabad kritika megnyilvánulását s a törvényhatóság ösz261. ülése 1929 március 6-án, szerdán. szeülését azért, hogy a törvényhatósági bizottság, esetleg az összehívók akaratának megfelelő napirenddel foglalkozzék. (Farkas István: Sok adót fizetnek a polgárok, tehát újabb zaklatási rendszert kell teremteni. Megérdemlik a sok adó ellenében !) De nem elég a belügyminiszter úrnak a választásnál és a választhatóságnál az a sok nagy rosta, amelyet felállított, hogy valahogyan olyan összeállítású törvényhatósági bizottságot teremtsen, amely a mindenkori államhatalomnak megfelel. Még tovább megyek, még üldözni kívánja azokat a törvényhatósági bizottsági tagokat is, akik a különféle rostákon átvergődve valahogyan mégis bejutottak a törvényhatóságba, mégis képviselőtestületi tagságot kaptak. Ezt a célt szolgálja a törvényjavaslat 18. §-a, amely megadja a lehetőséget arra, hogy a megválasztott törvényhatósági bizottsági tagok mandátumát az igazoló választmány hivatalból is felülvizsgálat tárgyává tegye. T. Képviselőház és t. belügyminiszter úr, méltóztassék talán tüzetesen átnézni és átolvasni a 18. §-t és akkor meg fogja látni, hogy bőséges mód és alkalom van arra, hogy vizsgálják azt, nem jutott-e be valaki olyan módon, ahogyan a törvény nem engedi meg, vagy nem teszi lehetővé, hogy valaki törvényhatósági bizottsági tagságot nyerjen. Hiszen a tiszti főügyésznek és a főispánnak megadja ez a szakasz a lehetőséget arra, hogy hivatalból vizsgálja felül a választást. (Farkas István: Elég rosszul teszi, hogy megadja!) Minden választónak meg van adva a lehetőség, hogy felszólaljon annak a választásnak ügyében. Miért még az igazolóválasztmánynák ez a hivatalból való vizsgálata, ha nem azt a célt szolgálja, amit ugyancsak láttunk Debrecenben, ahol a választás után sorba zaklatták az ellenzéki felfogású törvényhatósági bizottsági tagokat. Detektívek jártak az ilyen bizottsági tag lakásán, elmentek szomszédaihoz, ismerőseihez, hozzátartozóihoz és úgy kutattak az ilyen bizottsági tagok élőélete után, mint ahogyan gonosztevők, gyilkosok és betörők előélete után szoktak kutatni. (Farkas István: A gonosztevőket futni hagyják, csak az ellenvéleményen lévő embereket üldözik! — Esztergályos János: Ezentúl csak egyetlen vélemény lesz: a Bethlen-féle vélevélemény! Több nem lesz! A többi mind ki lesz irtva! — Jánossy Gábor: Nem rossz vélemény az, nyolc év óta látjuk! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Jánossy Gábor: Annak köszönhetjük, hogy itt ülünk és vitatkozhatunk — Zaj a szélsőbaloldalon.) Jánossy t. képviselőtársam, kérdezze meg az országot titkosan, akkor rá fog jönni, hogy rossz. Elnök: Méltóztassék beszédét folytatni. Györki Imre: Azért kell Jánossy t. képviselőtársam ez a sok mindenféle raffinait eszköz a választók akaratának meghamisítására, mert a kormány nem meri megkérdezni az országot, hogy mi tulajdonképpen az igazi felfogása a Bethlen-féle 8 éves kormányzatról, mert ha megkérdeznék egyszer becsületesen, titkos választáson (Jánossy Gábori Majd ha lejár az ideje! — Zaj a szélsőbaloldalon.), akkor meghúznák a lélekharangot a kormány felett. (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Debrecenben csak a töredékszavazattal jutott be képviselő úr, pedig ott titkos a választás!) T. miniszterlenök úr elmondottam már, hogy miként sikerült önnek ezt kieszközölni. (Jánossy Gábor: En már elfeledtem! — Halljuk!) Elmondottam, t. miniszterelnök úr, hogy ön olyan játékot folytatott és vett fel velem, ellenzéki képviselőjelölttel szemben, hogy amíg ön és pártja